Kecskemét, kertváros, kerékpárúttal jól ellátott környék. A tanévnyitón szóba kerül, hogy a gyerek szeretne bicajjal járni a suliba. A válasz: „ehhez előbb engedély kell az igazgatótól”.
Nem férünk el az autóktól a városban, iskolaidőben állandósulnak a dugók, folyamatos kihívás az együttélés és az élhető város szempontjából, hogy hogyan tudnánk a szelíd közlekedési formákat népszerűsíteni az autós közlekedéssel szemben.
És akkor jön egy ilyen gyomros, hogy egy kerékpárral jól közlekedhető városrészben, a körzetes iskolában, ahova „elvileg” csak a környékbeli gyerekek járnak, külön igazgatói engedély kell ahhoz, hogy általános iskolás gyermekünk biciklivel tudjon jönni, menni.
Logikus?
Az iskola érvei akár el is fogadhatóak lennének: nincs elég kerékpártároló, reggelente zsúfoltak és veszélyesek az iskola körüli utcák az autóktól, és még egy kis felelősség is hárul az iskolára a kerékpárok őrzésével kapcsolatban.
A megoldás viszont már nehezen elfogadható, teljesen fordított gondolkodás eredménye. Az igazgató (?) alapvetésnek veszi, hogy autóval kell közlekedni és ebből vezeti le az intézkedést: legyen kényelmes az autósoknak, ne legyen túl sok kerékpár az iskola közelében és udvarán.
Pedig gondolkodhatna a városrész legnagyobb iskolájaként a városrész és a gyerekek érdekében is:
- reggelente kisebb dugó, ha többen jönnek gyalog vagy biciklivel
- egészségesebb és energikusabb gyerekek a sulioban, ha már reggel mozognak kicsit és normál pulzussal érkeznek
- a szülőknek és a tanároknak is kényelmesebb parkolási lehetőségek
- élhető, kényelmes és bizonságosabb környék a gyerekeink számára
Ehhez annyi kéne, hogy letegyük végre régi, berögzött gondolatainkat és ne egy autós környezetben gondolkozzunk a napi működésünkről.
Mert mi lenne, ha megfordítanánk a dolgot és ahhoz kellene engedély, hogy kocsival mehessünk az iskola bejáratához vezető utcákba, hogy ne lehessen hosszan parkolni az iskola környékén, hogy csillapítsuk (lassítsuk és csökkentsük) a gépjárműforgalmat ott, ahol sok gyerek közlekedik?!
Megoldható?
Vannak rá jó példák itthon és küldöldön is. Ha a finn szélsőséget nézzük, akkor láthjatjuk, hogy télvíz idején is gond és engedély nélkül tudnak a tanulók iskolába tekerni:
Vagy vegyük Pécset, ahol kicsit több a szintemlkedés mint Kecskeméten és mégis, a gyerekek menetrend szerint, együtt tekertek be az iskolába, szintén engedély nélkül, hiszen miért is kéne ehhez igazgatói engedély?!
Szemléletváltás, élhető környezet, egészség, biztonságos közlekedés
Ezek egyelőre csak szavak ebben a kecskeméti iskolában, de talán hamarosan lesz változás. Végül is pont 3 éve írtunk a Kiss&Go megoldásról és idén már sikerült is bevezetni Kecskeméten. (Igen, ismét pécsi példát tudtunk felmutatni akkor is.) A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy az igazgató, jó példát mutatva, szintén biciklivel jár az iskolába.
