Szabad Pécs: Tiborcz István gimnáziumi évei alatt egy életre és ezer üzletre szóló barátságokat kötött

Orbán Viktor miniszterelnök veje, Tiborcz István közpénzrengeteggel megtámogatott ténykedése az elmúlt években már hivatalosan is Magyarország egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb emberévé tette őt. A Szabad Pécs cikksorozatot indít Tiborczról, aminek első részében a gimnáziumi éveiről írnak.

A pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium internetes oldalán felsorolják az iskola egykori híres tanárait és diákjait „Akikre büszkék vagyunk” címmel. A lap kiemeli, hogy ezen büszkeségek között nem szerepel Pankotai Lili – amin azért nem kell csodálkozni -, hiszen ő az, aki azzal híresült el, hogy tavaly október 23-i, budapesti slam poetry beszéde után a katolikus iskola igazgatója olyan nyilatkozatot adott ki, amelyben elhatárolódott tőle, s tulajdonképpen nemkívánatos személyként emlegették.

Érdekesebb viszont az, hogy a listából kimaradt Tiborcz István neve is, amit a 2019-es dátum elviekben itt is magyarázhatja a mellőzést. És persze sokan lesznek, akik a fentieket olvasva ezt a “húzást” éppen hogy az iskola javára írják majd. Ugyanakkor tényleg meg kell jegyezni, hogy Tiborcz István 2013-ban vette feleségül Orbán Ráhelt, s habár üzletemberi karrierje ekkoriban elindult, több éven keresztül a radar alatt maradt, s még azokban az években is nehéz lehetett reálisan feltételezni azt a pályaképet, amit mostanáig befutott, nem beszélve ennek a “sikernek” a minimum vegyes megítéléséről.

A Nagy Lajos ma is Pécs és a régió egyik legjobb iskolája, és az ország legjobb száz gimnáziumát soroló listákra is rendszerint felfér, de a kilencvenes és a kétezres években e szempontból jobban álltak. Alapvetően azonban még ez sem magyarázza azt, hogy a Szombathelyen született és nevelkedett, illetve később Fejér megyéhez kötődő Tiborcz István számára miért éppen Pécset és a Nagy Lajost válasszák.

Az egyik oka ennek meglehetősen prózai: nemcsak ismert és erős iskola volt a Nagy Lajos, de indítottak már ekkor is a gyerekek jövője, továbbtanulási esélyei szempontjából előnyösnek tartott úgynevezett hatosztályos gimnáziumi osztályt, s Tiborcz Istvánt ilyenbe íratták be. Habár az is igaz, hogy ő csak később csatlakozott az osztályközösséghez, teljes tanítási évet tekintve “csak” öt évet töltött az 1999-ben indult, és így 2005-ben érettségiző osztályban. Az iskolaválasztásnak családi gyökerei is lehetnek: a legerősebb ok az lehetett, hogy a Tiborcz-gyerekek édesapja, Tiborcz Sándor is a pécsi gimnáziumban érettségizett 1966-ban, annak idején fiúosztályba járva.

A lap többeknek is feltette a kérdést, mit gondolnak Tiborczról ma, ha visszatekintenek a húsz évvel ezelőtti időkre, tekintettel arra, hogy közben úgy is ismerik, hogy ki is ő ma és mit csinál. Mindenki egyöntetűen azt mondta, hogy nem hiszik, hogy túl sok olyan középiskolás lehet, akiről már a gimnáziumi éveiben azt lehet mondani, hogy ilyen karriert fog befutni. Bár többen is pozitívan, vagy visszafogottan nyilatkoztak Tiborczról, azt nagyjából mindenki megerősítette, hogy Tiborcz nem volt sem éltanuló, sem kitűnő diák, sem sportban, sem valamelyik tantárgyban nem hívta fel magára a figyelmet. Annak ellenére sem hívta fel magára a figyelmet, hogy már akkor is nagyon adott a külsőségekre, sőt úgy tűnt, hogy ez az egyik, ami igazán fontos neki.

Azt többen is megjegyezték, hogy akkoriban is látszott rajta, hogy a családja tehetős, főleg az akkori viszonyok és az akkori átlagos gimnazisták körében, jóval gazdagabbak voltak mint a legtöbb osztálytársa vagy iskolatársa, és ezt a maga módján éreztette is. Nem lenézéssel vagy leszólással, nem volt udvariatlan vagy sértő másokkal, sokkal inkább saját magával, a kinézetével és a ruházatával, illetve azzal, hogy milyen “márkás” és drága darabokat is hord.

De arról is beszélt többeknek, egyesek szerint hencegett azzal, hogy a családja ismeri Orbán Viktorékat, sőt időnként össze is járnak.

Ez a viselkedés a baráti kapcsolataira is hatással volt. Többek szerint ezért is volt az, hogy bár jó volt a viszonya osztálytársaival, nem feltétlenül a saját korosztályából és évfolyamából lelt igazi barátokra, hanem felsőbb évesekkel volt inkább jobb kapcsolatban. A lap úgy tudja, akkoriban még nem ismerte, vagy legalábbis nem mozgott egy társaságban a később vele üzleti és baráti viszonyba kerülő Czéh-Tóth Márkkal, akit pedig országosan is a pécsi diákévekkel hoznak összefüggésbe, nyilván a ma már ismert, meglévő kapcsolat miatt.

A nála két évvel idősebb, de a speciális, hatosztályos osztály miatt hasonló években a Nagy Lajosba járt Hamar Endrével már ezekben az években összebarátkozott Tiborcz. Hamar olyan témát is bevitt időnként iskolai, folyosói és az osztályban folytatott beszélgetésekbe, ami azért a kortársai egy részét kevésbé érdekelte az életkori sajátosságok miatt: a politikát. Egyértelműen Orbán Viktor, a Fidesz és a jobboldal pártolója volt, sőt a lap egy forrása arra is emlékszik, hogy olyat mondott 2002 után, a 2006-os választások előtt, hogy ha ismét a szocialisták nyernek, akkor ő el fogja hagyni az országot.

Egy ma már ismerhető, időben jóval későbbi, Orbán Ráhel által adott visszaemlékezés miatt egy meglepő dologra is visszaemlékezett egy forrás: azt mondta, hogy elhangzott annak idején, azaz bőven 2007 előtt, az akkor még csak gimnazista Tiborcz István szájából, hogy ő egyszer Orbán Ráhelt fogja feleségül venni – több, egymástól független nyilatkozó is beszélt arról, hogy Orbán Viktorral közös családi fotót lobogtatott Tiborcz akkoriban. Ehhez képest egy, a Fideszhez közeli Mandinernek adott interjúban Orbán Ráhel azt mondta, hogy csak 2007 márciusában egy templomban, és azon belül is egy húsvéti hálaadó misén ismerkedett össze későbbi férjével, Tiborcz Istvánnal.

A lap beszélt olyan, Tiborczot akkoriból ismerő emberrel is, aki jóval később, “sikeres üzletemberként” is találkozott Tiborczcal egy eseményen, ahol viszont a régi ismertség miatt, ha nem is túl hosszan, de tudtak beszélgetni, és nemcsak az akkori időkről, hanem a mostaniakról is. Elmondta, ő egykoron egészen jól ismerte Tiborczot, s ez alapján úgy gondolja, hogy neki nem hazudott, hanem vagy tényleg jót (is) akar, vagy (ő ezt tartotta inkább reálisabbnak) tényleg azt gondolja, hogy ő igazából jót akar, nemcsak magának, hanem az országnak is a befektetései révén.

A lap forrása úgy fogalmazott, hogy az egyértelmű volt a számára e rövid beszélgetésből is, hogy Tiborcz azzal vagy nem foglalkozik, vagy tudatosan nem beszél róla, hogy a pénzt, amit elkölt és különböző ügyletekre fordít, hogyan és honnan kapja. Inkább arról beszélt, hogy igyekszik olyan fejlesztésekre költeni, amelyek valamit visszaadnak az országnak, vagy valamiképpen az ország javát szolgálják.

Azt is megkérdezték a volt iskolatárstól, hogy szerinte neki, mint régi ismerősnek, de egy egyértelműen körön kívül állónak miért beszélhet úgy Tiborcz ezekről a befektetésekről és üzletekről, mintha azok forrása kizárólag a saját ügyes üzleti húzásainak az eredménye lenne. A forrás azt felelte, hogy szerinte a régi ismerősökkel valószínűleg nyitottabb lehet, megmaradt benne legalább egy minimális bizalom, miközben nem hiszi, hogy az ő helyzetében ez a mindennapokban meglenne, másrészt pedig ő is gondolkozott ezen később. És végül arra jutott, hogy szerinte Tiborcz elfogadta ezt a helyzetet, és természetesnek veszi, és ezzel kapcsolatban nincsenek is erkölcsi aggályai.

Elfogadta, hogy ilyen a világ, ilyen (lett) az ország, így működik az üzlet, és nem kell moralizálni, hanem megragadni a lehetőséget. Elfogadta ezt, és élvezi, hogy ő most is a szerencsésebbek közt van, csakúgy mint a gimnáziumi éveiben, vagy tulajdonképpen azt megelőzően, világéletében.