Motoros hajtányok mennek május 1-jén Kecskeméttől Kiskunmajsáig a 149-es számú keskeny nyomközű vasútvonalon, így ünnepelve meg, hogy újra teljes hosszában járható, köszönhetően vasútbarátok önkéntes munkájának.
„Ez a hajtány azért különleges, mert félig fából van. Asztalos vagyok, így gondoltam, hogy a régi favázas csillék mintájára készítek hajtányt. Hát ez félig-meddig sikerült, mert menet közben azért tettem bele kis vasat is. Egy 200 köbcentis kvad motorral megy, hátramenetbe is lehet kapcsolni. Négy-öt embert elvisz, és elég komoly, hatvanas sebességre képes, megadja a szabadság érzését” – mutatta be vasúti járgányát érezhető és teljesen érthető büszkeséggel Sági István, aki Budapestről utazott Kecskemétre a május 1-jei ünnepre.
Míg más résztvevők utánfutón szállították hajtányukat, ő direkt úgy tervezte meg, hogy beférjen egy transzporterbe. Azt is elárulta, hogy jó huszonöt éve barátai hatására csatlakozott a hajtányosok közösségéhez, mert megtetszett neki a dolog, hogy egy saját készítésű járművel olyan helyeken járhat, amerre más nem közlekedik. Részt vett a balatonfenyvesi kisvasút csisztapusztai ágának rendbetételében, így kellőképpen tudja értékelni és becsülni a 149-es vonal mentén tevékenykedők hasonló munkáját.
A Kecskeméti Kisvasút fejlesztését több évnyi előkészítő munkát követően kezdte meg Kékesi Márton mérnök-közgazdász, vasútfejlesztési szakember. A koncepció lényege, hogy a MÁV Zrt. pályaüzemeltetési feladatait az állami pályaműködtető helyett egy magántársaság látja el, cserébe a vasúti törvény adta keretek között lehetőséget kap hajtányok közlekedtetésére. Így a MÁV Zrt. mentesül sok, számára kényelmetlen feladattól, az emberek pedig egy új szolgáltatás igénybevételi lehetőségével gazdagodnak.
Mint arról korábban részletesen beszámoltunk, a kezdeményezéshez több tucat önkéntes csatlakozott, a helyi vasútbarátok saját pénzüket és idejüket sem kímélve támasztották fel a pusztulásra ítélt keskeny nyomközű vasútvonalat Kecskemét és Kiskunmajsa között, tisztították meg a növényzettel benőtt űrszelvényt, és rendszeresen elvégzik a fenntartási munkálatokat is.
A Jakabszállás-Nagybugac szakasz már 2022-ben is hatósági engedéllyel rendelkezett, majd 2023 nyarán a Nagybugac-Szank-Kiskunmajsa közötti rész is megkapta a hatósági engedélyt a hajtányközlekedésre. Szeretnék a 148-as Kecskemét – Kiskőrös vasútvonalat is hasonlóan rendbe hozni, és hajtányközlekedésre alkalmas állapotúvá tenni. Ezzel egy Európában szinte egyedülálló nagyságú, mintegy 100 kilométeres vonalhosszúságú hajtánypálya jöhetne létre.
A május 1-jei motoros hajtányfelvonulással egyrészt ünnepelni kívántak, másrészt jelezni, hogy ez még nem a végállomás, hanem egy négy lépcsőből álló fejlesztés első üteme. Céljuk, hogy a vasúti létesítmények idővel teljesen megújuljanak, és visszatérhessenek a sínekre az igazi kisvasúti szerelvények is. Az eseményt – ahogy megfogalmazták – reprezentatív, ünnepélyes jelleggel, de közvetlen formában szervezték, várták mindazokat, akik hajtányosként vagy más módon segítették, hogy a pályát ismét használatba lehessen venni: vasúti vezetőket és vasutasokat, polgármestereket, vállalkozókat, magánszemélyeket, névtelen segítőiket, érdeklődőket, turistákat és a sajtó munkatársait.
Kékesi Márton a kecskeméti állomáson reggel mondott beszédében emlékeztetett, hogy a kisvasutat Kecskemét városa építette 1928-ban, közeledünk tehát a századik évfordulóhoz.
1 / 27
Hajtányünnep Kecskeméttől Kiskunmajsáig, 2024. május 1.
„Jelenleg egy nagy hullámvölgyet szeretnénk magunk mögött tudni. Meggyőződésünk, hogy egy modern városnak is szüksége van a múltjára, és csak a múlt értékeinek megőrzésével tud sikeres jövőt építeni. A kecskeméti kisvasút megőrzését és fejlesztését azonban nem egyszerűen keserédes nosztalgiából, vagy a múltbeli romantika iránti vágyunkból tartjuk szükségesnek, hanem meggyőződésünk, hogy szerepe lehet a 21. századi város mindennapi életében is. Hogy milyen módon, mik ennek a különféle lehetőségei és lépcsői, arról majd később lesz szó, ráadásul mindez nem is feltétlenül a közeljövő zenéje, azonban már most fontos látni, hogy milyen stratégia mentén haladunk és hová tartunk. Erről fog szólni ez a mai nap” – mondta Kékesi Márton.
Megköszönte Szeberényi Gyula Tamás országgyűlési képviselőnek és Falu György alpolgármesternek „az elvi támogatást”, és mint mondta, bízik benne, hogy „ezentúl már ők is értékként tudnak tekinteni a kisvasútra”.
Az alpolgármester kijelentette, „nem politikai célból” jöttek a rendezvényre, hanem mindkettőjüket érdekli az esemény. Falu György szerint az elektromos autózás, drónozás vagy a 300 km/órás sebességgel száguldó vonatok korában is csodálattal és tisztelettel kell tekinteni a hajtányokra, mert fontos a múltunk. „Remélem, ezt az első lépést majd sok további fogja követni a jövőben. Jöjjenek be, egyeztessünk, próbálunk segíteni mi is” – ígérte.
Szeberényi Gyula Tamás először nosztalgiázott egy kicsit, mikor még Kiskőrösön volt katona, és a kisvasúttal utazott el odáig, „télen, amikor a dobkályhával fűtöttek, a kályhától egy méterre nem lehetett megmaradni, olyan meleg volt, de három-négy méterre meg már nagyon hideg”. Mielőtt a vonalat bezárták volna, az utolsó vonatok egyikével még végigment, és „elkeseredve láttam, hogy nagyon kevesen használják”.
