Motoros hajtányok mennek május 1-jén Kecskeméttől Kiskunmajsáig a 149-es számú keskeny nyomközű vasútvonalon, így ünnepelve meg, hogy újra teljes hosszában járható, köszönhetően vasútbarátok önkéntes munkájának.
„Ez a hajtány azért különleges, mert félig fából van. Asztalos vagyok, így gondoltam, hogy a régi favázas csillék mintájára készítek hajtányt. Hát ez félig-meddig sikerült, mert menet közben azért tettem bele kis vasat is. Egy 200 köbcentis kvad motorral megy, hátramenetbe is lehet kapcsolni. Négy-öt embert elvisz, és elég komoly, hatvanas sebességre képes, megadja a szabadság érzését” – mutatta be vasúti járgányát érezhető és teljesen érthető büszkeséggel Sági István, aki Budapestről utazott Kecskemétre a május 1-jei ünnepre.
Míg más résztvevők utánfutón szállították hajtányukat, ő direkt úgy tervezte meg, hogy beférjen egy transzporterbe. Azt is elárulta, hogy jó huszonöt éve barátai hatására csatlakozott a hajtányosok közösségéhez, mert megtetszett neki a dolog, hogy egy saját készítésű járművel olyan helyeken járhat, amerre más nem közlekedik. Részt vett a balatonfenyvesi kisvasút csisztapusztai ágának rendbetételében, így kellőképpen tudja értékelni és becsülni a 149-es vonal mentén tevékenykedők hasonló munkáját.
A Kecskeméti Kisvasút fejlesztését több évnyi előkészítő munkát követően kezdte meg Kékesi Márton mérnök-közgazdász, vasútfejlesztési szakember. A koncepció lényege, hogy a MÁV Zrt. pályaüzemeltetési feladatait az állami pályaműködtető helyett egy magántársaság látja el, cserébe a vasúti törvény adta keretek között lehetőséget kap hajtányok közlekedtetésére. Így a MÁV Zrt. mentesül sok, számára kényelmetlen feladattól, az emberek pedig egy új szolgáltatás igénybevételi lehetőségével gazdagodnak.
Mint arról korábban részletesen beszámoltunk, a kezdeményezéshez több tucat önkéntes csatlakozott, a helyi vasútbarátok saját pénzüket és idejüket sem kímélve támasztották fel a pusztulásra ítélt keskeny nyomközű vasútvonalat Kecskemét és Kiskunmajsa között, tisztították meg a növényzettel benőtt űrszelvényt, és rendszeresen elvégzik a fenntartási munkálatokat is.
A Jakabszállás-Nagybugac szakasz már 2022-ben is hatósági engedéllyel rendelkezett, majd 2023 nyarán a Nagybugac-Szank-Kiskunmajsa közötti rész is megkapta a hatósági engedélyt a hajtányközlekedésre. Szeretnék a 148-as Kecskemét – Kiskőrös vasútvonalat is hasonlóan rendbe hozni, és hajtányközlekedésre alkalmas állapotúvá tenni. Ezzel egy Európában szinte egyedülálló nagyságú, mintegy 100 kilométeres vonalhosszúságú hajtánypálya jöhetne létre.
A május 1-jei motoros hajtányfelvonulással egyrészt ünnepelni kívántak, másrészt jelezni, hogy ez még nem a végállomás, hanem egy négy lépcsőből álló fejlesztés első üteme. Céljuk, hogy a vasúti létesítmények idővel teljesen megújuljanak, és visszatérhessenek a sínekre az igazi kisvasúti szerelvények is. Az eseményt – ahogy megfogalmazták – reprezentatív, ünnepélyes jelleggel, de közvetlen formában szervezték, várták mindazokat, akik hajtányosként vagy más módon segítették, hogy a pályát ismét használatba lehessen venni: vasúti vezetőket és vasutasokat, polgármestereket, vállalkozókat, magánszemélyeket, névtelen segítőiket, érdeklődőket, turistákat és a sajtó munkatársait.
Kékesi Márton a kecskeméti állomáson reggel mondott beszédében emlékeztetett, hogy a kisvasutat Kecskemét városa építette 1928-ban, közeledünk tehát a századik évfordulóhoz.
„Jelenleg egy nagy hullámvölgyet szeretnénk magunk mögött tudni. Meggyőződésünk, hogy egy modern városnak is szüksége van a múltjára, és csak a múlt értékeinek megőrzésével tud sikeres jövőt építeni. A kecskeméti kisvasút megőrzését és fejlesztését azonban nem egyszerűen keserédes nosztalgiából, vagy a múltbeli romantika iránti vágyunkból tartjuk szükségesnek, hanem meggyőződésünk, hogy szerepe lehet a 21. századi város mindennapi életében is. Hogy milyen módon, mik ennek a különféle lehetőségei és lépcsői, arról majd később lesz szó, ráadásul mindez nem is feltétlenül a közeljövő zenéje, azonban már most fontos látni, hogy milyen stratégia mentén haladunk és hová tartunk. Erről fog szólni ez a mai nap” – mondta Kékesi Márton.
Megköszönte Szeberényi Gyula Tamás országgyűlési képviselőnek és Falu György alpolgármesternek „az elvi támogatást”, és mint mondta, bízik benne, hogy „ezentúl már ők is értékként tudnak tekinteni a kisvasútra”.
Az alpolgármester kijelentette, „nem politikai célból” jöttek a rendezvényre, hanem mindkettőjüket érdekli az esemény. Falu György szerint az elektromos autózás, drónozás vagy a 300 km/órás sebességgel száguldó vonatok korában is csodálattal és tisztelettel kell tekinteni a hajtányokra, mert fontos a múltunk. „Remélem, ezt az első lépést majd sok további fogja követni a jövőben. Jöjjenek be, egyeztessünk, próbálunk segíteni mi is” – ígérte.
Szeberényi Gyula Tamás először nosztalgiázott egy kicsit, mikor még Kiskőrösön volt katona, és a kisvasúttal utazott el odáig, „télen, amikor a dobkályhával fűtöttek, a kályhától egy méterre nem lehetett megmaradni, olyan meleg volt, de három-négy méterre meg már nagyon hideg”. Mielőtt a vonalat bezárták volna, az utolsó vonatok egyikével még végigment, és „elkeseredve láttam, hogy nagyon kevesen használják”.
„Azt gondolom, hogy akkor van jövője neki, hogyha a nosztalgián túl valamilyen funkciót is tudunk neki találni. Akár turisztikai funkciót, gazdasági funkciót, nem tudom, hogy mit. Úgyhogy kíváncsi vagyok az ötletekre, és hogy milyen elképzelések vannak. Ha csak nosztalgiaként működik, akkor évente egyszer végigmegy, néhányan eljönnek és örülnek neki, akik régen utaztak, de ha funkciót is találunk, akkor lehet, hogy van jövője. Én bízom benne, és nagyon kíváncsi vagyok a javaslatokra” – mondta az országgyűlési képviselő, akitől megtudtuk, hogy az első állomásig, Törökfáiig utazik.
