Évek óta 100 forintot kell fizetnünk azért Kecskeméten, a Benkó Zoltán Szabadidőközpontban, hogy a természetben sportoljunk, sétáljunk, vagy akár csak egy rövid ideig kiszabaduljunk a mókuskerékből. Természetesen nem az összeg mértéke felháborító, hanem a sétáló, kocogó belépőjegy elve.
A szabadidőközpont mesterséges dombját, a Benkó-dombot 1986-ban fejezték be Benkó Zoltán irányításában és szervezésében. A 49 méter magas domb tetejéről kétségtelenül Kecskemét egyik legszebb panorámája tárul a szemünk elé. Az üzemeltető Hírös Sport Nonprofit Kft. – az önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló gazdasági társaság – mégis alkalmanként 100 forintot kér azoktól a 14 év felettiektől, akik a város leggyönyörűbb környezetében szeretnének sétálni, sportolni, kikapcsolódni.
A hivatalos honlapjuk szerint van lehetőség egy 1000 forintos bérlet megvásárlására is, azonban az nem derül ki, hogy ez milyen időtartamra (nap, hónap, év, évtized?) jogosítja fel a vásárlót arra, hogy „elszívja az összes friss levegőt a városból”.
A Benkó Zoltán Szabadidőközpont a sétálójegy nélkül is számos forráshoz jut: horgászjegyeket, bérleteket értékesítenek, sportpályákat és büfét adnak bérbe, mostanra pedig kávézó is nyílt a bejárat mellett. Külön érdekesség, hogy a Café Plázsban való fogyasztás után sem lehet sétálni egyet a természetben – a kávézó főbejáratán kell távozni, majd ki kell fizetni a szabadidőközpont bejáratában a 100 forintos díjat. A parkolódíjra és a Domb Beach pályázat körülményeire most ki sem térnék bővebben.
A sétálójegy elvével még akkor is meg tudnék barátkozni, ha egyfajta közösségi finanszírozási alapja lenne, és jól láthatóan feltüntetnék, hogy mire fordították a belépőkre költött összeget – ez a mai Magyarországon azonban sajnos csak fikció. Cserébe megmutatom, hogy hova (nem) lehet jó pár éve leülni a százforintosainkból.
Félreértés ne essék, célom nem a szabadidőpark lejáratása – sokkal inkább arra törekszem, hogy induljon el egy polgári diskurzus: ne kelljen fizetnünk városunk egyik legszebb természeti élményéért! A budapesti Városliget ékes példája annak, hogy hová fejlődhet egy urbanizált városban egy hasonló struktúrájú park. Hogy nézne ki, ha kerítéssel vennék körbe és belépési díjat szednének a látogatóktól?
A Kecskemét Kártya részben megoldást jelenthetne – ez ugyanis kedvezményre jogosít fel többek között a szintén Hírös Sport Nonprofit Kft. által üzemeltetett Kecskeméti Fürdőben is. Ezen kívül több mint 200 elfogadóhely van a városban, a Benkó Zoltán Szabadidőközpont azonban nincs köztük.
A szabadidőpark a fentebbieken kívül azért is nagyon fontos központja Kecskemétnek, mert csupán egy karnyújtásnyira van a széchenyivárosi panelrengetegtől. A parkban gyönyörűen felújított játszótér is található, közvetlenül mellette pedig büfé is üzemel – itt minden bizonnyal a gyermekekkel kilátogató anyukák és apukák egyébként is gyakran költenek.
Tényleg fizetnünk kell a városunkban azért, hogy elvihessük a gyermekeinket a játszótérre?
A parkot ezen kívül kihagyott lehetőségnek gondolom. Alapvetőnek tartjuk, mert megszoktuk, de ráadásként felteszem a kérdést: miért van a park magas kerítéssel elhatárolva az emberektől? Miért zárják el tőlünk a természetet? Miért tartjuk ezt evidensnek? Ha nem lenne kerítés, akkor
- könnyedén át lehetne sétálni, kerékpározni például a Petőfivárosból a Széchenyivárosba – kevesebbszer kéne autóba ülni,
- nem kellene utazni csak azért, hogy a széchenyivárosi főbejáratnál kifizessük a belépőt, akárhonnan be lehetne menni, ami vélhetően több látogatót (és fogyasztót, tisztelt vadkapitalizmus) eredményezne,
- a környező ingatlanok szinte tópartiak lennének.
A kerítés jelenleg szinte csak azért áll, hogy a Petőfiváros felőli őzeket és szarvasokat biztonságban tudja, de erre egészen biztosan lehet találni megoldást. Indítsuk el a diskurzust – egy még jobb Kecskemétért.
