Már rendszeresen járnak a kecskeméti Autizmus Centrum csoportjai a Göblyösné László Éva gyógypedagógus által megálmodott szentkirályi szociális farmra. Az autizmus spektrumzavarral küzdő fiatalok az őszi hetekben kukoricát törtek és morzsoltak, állatokat etettek, kertészkedtek.
Először idén augusztus végén írtunk, szeptemberben pedig kisfilmet forgattunk a szentkirályi Göblyös házaspár tervéről: a kecskeméti Autizmus Centrumban dolgozó Éva és férje, Gergő az autizmussal élő gyerekeknek és felnőtteknek szeretne kialakítani egy szociális farmot a község külterületén lévő tanyájukon.
Nem véletlen, hogy erre az elhatározásra jutottak. Nagyobbik fiuk, Gergő három és fél éves volt, amikor kiderült, hogy autista. A diagnózis alapjaiban határozta meg életüket.
Azt már nagyon korán látták, hogy Gergő nem tud majd önálló életet élni, nem tud elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Most, tizenhat és fél évesen továbbra is egy-két szavas tőmondatokban fejezi ki magát: köszön, megkér valamire vagy röviden közli, mit lát. Viszont jók az önellátási képességei, és nagyon szeret tenni-venni, dolgozni, ami számára nagy boldogságot jelent. Jól megtermett fiatalember, tehát a nehezebb fizikai munkát is jól bírja. Amilyen feladatba csak lehet, bevonják otthon, de gyakran már magától is bekapcsolódik.
„Az autizmusról szóló diagnózis után minden szülőnek örökre ott marad a kínzó kérdés: mi lesz a gyerekemmel, ha én már nem leszek, vagy nem tudok gondoskodni róla? Gergő szerencsés, mert van egy öccse, aki segít majd neki, amiben tud, de nem lehet egy testvérre ekkora terhet tenni; nem várhatjuk el tőle, hogy finanszírozza majd egy lakóotthon költségeit. Vagyis minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy felkészüljünk a jövőre. Fejleszteni szeretnénk Gergőt, hogy minél önállóbb legyen” – mondta el korábban Éva.
A szülők sokat gondolkodtak a jövőn, a megoldáson. Olvastak egy miskolci szociális farmról, és eldöntötték, ők is szeretnének egy ilyet. Hosszas keresgélés után a Hori dűlőn, a szentkirályi úttól két és fél kilométerre megtalálták a megfelelő tanyát. Megvették, majd pályázati segítséggel sikerült megjavítaniuk a kerítést, fóliasátrakat és ólat építettek, ivóvíz- és szennyvíztisztító berendezést telepítettek, nemrég befejeződött a napelem felszerelése és a fürdőszoba kialakítása, de szükség lenne még az elektromos vezetékek újrahúzására is.
A szociális farm lényege, hogy itt valóra válik az autizmussal élők foglalkoztatása. Ez nemcsak azért jó, mert a fiatal felnőttek ezzel pénzt kereshetnek. Ugyanilyen fontos – ha nem fontosabb –, hogy minden gyakorlati tevékenység fejleszti őket és jó hatással van mind a fizikai, mind a lelki jóllétükre.
Ez a távlati terv, viszont a tanyát már idén ősszel is rendszeresen látogatták az Autizmus Centrum tanulói. Minden héten egy délelőttöt a tanyán töltöttek a készségfejlesztős osztályok.
„Nagyon jó tapasztalatokat szereztünk, a gyerekek mosolygósan tevékenykedtek, mindenbe be tudtuk őket vonni. Örültek, hogy kint lehetnek a szabadban, a friss levegőn, csend és nyugalom van körülöttük, de a munkavégzést is nagyon élvezték. Próbáltunk minél változatosabb feladatokat adni, de azt tudni kell, hogy nekik az is kihívást jelent, hogy egy ládát két oldalról megfogva együtt, egy irányba induljanak, és közben figyeljenek arra is, hogy tartsák egymással a tempót, együttműködjenek a társukkal. Nagyon ügyesen vették az akadályokat, és alig várják a következő alkalmat, hogy jöhessenek a tanyára” – újságolta Éva.
Gergő csoportját mi is elkísértük ezen a héten az Auti Farmra. A gyors tízórait követően mindegyik gyerek elmosogatta a tányérját, poharát – ezt már szépen megtanulták a Szalag utcai iskolában. Majd felöltöztek, és a szántóföldön külön nekik meghagyott kukoricát leszedték, ládával becipelték a tanyaudvarra, fosztottak, végül lemorzsolták a szemeket, és búcsúzásképpen vittek belőle a tyúkoknak. Tényleg nagyon lelkesek voltak, meg sem álltak munka közben.
A csoportok legfeljebb hét főből állnak, két vagy három pedagógus és egy asszisztens kíséri el őket, így kellő figyelem jut rájuk. A város és a tanya közötti utazásban a szentkirályi önkormányzat segít, a foglalkozások napjára a csoportok rendelkezésére bocsátva egy kisbuszt.
