Az Andrej Szaharov szovjet fizikusról és politikai disszidensről elnevezett „Szaharov-díj a gondolatszabadságért” az Európai Unió legmagasabb szintű emberi jogi kitüntetése. Az 1988-ban alapított elismeréssel az Európai Parlament minden évben olyan személyeket, csoportokat és szervezeteket ismernek el, akik vagy amelyek kiemelkedő módon járultak hozzá a gondolatszabadság védelméhez. A díj elsősorban a véleménynyilvánítás szabadságát, a kisebbségek jogait, a nemzetközi jog tiszteletben tartását, a demokrácia elmélyítését és a jogállamiság érvényesítését támogatja.
A díjat eddig másként gondolkodóknak, politikai vezetőknek, újságíróknak, jogászoknak, a civil társadalom aktivistáinak, íróknak, anyáknak és feleségeknek, kisebbségi vezetőknek, egy terrorellenes csoportnak, békeaktivistáknak, a kínzás betiltásáért küzdő aktivistának, egy karikaturistának, hosszú ideje bebörtönzött lelkiismereti foglyoknak, egy filmrendezőnek, az ENSZ-nek mint szervezetnek, valamint egy oktatáshoz való jogért küzdő gyermeknek ítélték oda. Több díjazott, köztük Nelson Mandela, Malála Júszafzaj, Denis Mukwege és Nádia Murád kapott később Nobel-békedíjat.
A díjazottról vagy díjazottakról minden évben a parlamenti képviselőcsoportok elnökeiből álló és a Parlament elnöke által vezetett Elnökök Értekezlete dönt, így a díjazott kiválasztása igazi összeurópai döntés.
A díjon és az ahhoz kapcsolódó hálózaton keresztül az Európai Unió támogatást nyújt a díjazottaknak, megerősíti őket a választott ügyükért folytatott küzdelemben. Az Európai Parlament a Szaharov-díjat és a vele járó 50 000 euró összegű pénzadományt minden év végén ünnepélyes plenáris ülésen adja át Strasbourgban.
A venezuelai demokratikus erők vezetője és a júliusi elnökválasztás ellenzéki jelöltje kapta a 2024-es Szaharov-díjat
A 2024-es Szaharov-díjat María Corina Machado és Edmundo González Urrutia megválasztott elnök kapta a szabadság és a demokrácia helyreállításáért Venezuelában folytatott bátor harcáért. Machadot 2023-ban a politikai versenyből kizárta a regnáló Nicolás Maduró rezsimje által irányított Nemzeti Választási Tanács. Őt Urrutia diplomata és politikus követte, de a venezuelai kormány nem tette közzé az elnökválasztás hivatalos eredményeit, Madurót tartva ezzel hatalomban. Több ország, köztük az Egyesült Államok, az Európai Unió és több latin-amerikai állam is megtagadták, hogy Madurót győztesként ismerjék el. Urrutia szeptemberben elhagyta az országot, miután elfogatóparancsot adtak ki ellene.
Az Európai Parlament 2024. szeptember 19-én elfogadott állásfoglalásában a képviselők hangsúlyozták, hogy a nemzetközi választási megfigyelő missziók egyértelművé tették, a venezuelai elnökválasztás nem felelt meg a választói feddhetetlenség nemzetközi normáinak. Elismertek Edmundo González Urrutiát az ország legitim és demokratikusan megválasztott elnökének, María Corina Machadot pedig a demokratikus erők vezetőjének.
A Parlament elítélte a „választási csalást”, valamint a demokratikus ellenzék, a venezuelai nép és a civil társadalom ellen elkövetett súlyos és rendszeres emberi jogi megsértéseket. Venezuelában tüntetések törtek ki, mintegy 2400 embert tartóztattak le a választásokat követő megmozdulások során, és a nem kormányzati szervezetek 24 ember haláláról számoltak be. María Corina Machado továbbra is rejtőzködik, míg Edmundo González Urrutia Spanyolországba menekült, amely szeptember 7-én politikai menedékjogot adott neki.
