Hamarosan eltűnik a néhai hírneves kecskeméti kovácsművész, Tiringer Ferenc (1875-1947) Mikes Kelemen utcai műhelye: négylakásos, luxuskategóriás sorház lesz a helyén. A Tiringer család az 1910-es években költözött az utcába, volt idő, amikor húszan-huszonöten dolgoztak a műhelyben. A mester nevével ellátott kovácsoltvas kaput a tulajdonos cég felajánlása nyomán a Népi Iparművészeti Gyűjteménybe szállítják restaurálásra.
Szerkesztőségünk január 16-án, csütörtökön kapott arról információt, hogy elkezdték kívülről bontani az egykori Tiringer-műhelyt a Mikes Kelemen utca 3-5. szám alatt. Aznap délután jártunk is a helyszínen, éppen a zsákutca végéhez közelebbi, a Tiringer-család néhai lakóházához hozzáépített műhelyről szedték le a tetőcserepeket (itt pár éve még autóvillamossági szerelő volt). Az udvaron sok volt a törmelék, az épületek belülről már jórészt ki voltak ürítve (a másik műhelyben találtunk egy részben /vélhetően/ török nyelvű, részben arab betűkkel írt szöveget).
Úgy értesültünk, az épület korábban – információink szerint 2008-ban még biztosan – helyi védettséget élvezett, de 2011-ben levették róla, így már régóta nincs akadálya a bontásnak. Az egyik munkás elárulta: a gerendákon 1938-as évszámot láttak, vélhetően akkor újíthatták fel a tetőt.
Azt is megtudtuk, hogy az ingatlan tulajdonosa a Helló Ház Kft., amelynek tulajdonos-ügyvezetője, Andrássy Attila a KecsUP-nak elmondta: 2024 nyarán vásárolták meg az épületeket, és négy – kertkapcsolatos, luxuskategóriás – lakásból álló sorházat terveznek itt építeni. A bontási munkálatokat belül már múlt évben elkezdték, a napokban fogtak neki kívülről is, és remélik, hogy az engedélyek birtokában még idén indulhat a kivitelezés.
A műhely míves, bár igencsak elrozsdásodott kovácsoltvas kapuját felajánlották a Katona József Múzeumnak, és majd a Népi Iparművészeti Gyűjteménybe szállítják restaurálásra – tette hozzá Andrássy Attila. Az elkészült ház falára a Kecskeméti Városvédő és Városszépítő Egyesület egy Tiringer Ferenc emléktáblát helyezhet ki, ezt az egyesület elnöke, Király József is megerősítette portálunknak. Egyébként az egyesület gondozásában jelent meg 2020-ban, Tiringer születésének 145. évfordulója alkalmából a munkásságát bemutató Észnek hódol az érc című album.
Az aranykoszorús mester munkásságát 2021-ben felvették a Kecskeméti Települési Értéktárba.
Ki is volt Tiringer Ferenc?
Az 1875-ben Sárbogárdon született Tiringer Ferenc kovácsinasként ismerkedett meg a vas megmunkálásával. 1894-től egy évtizeden át Budapesten, Bécsben, Münchenben, Mannheimben, Frankfurtban, Lipcsében, Drezdában, Párizsban neves mestereknél sajátította el a műlakatosság mesterfogásait, és folyamatosan képezte magát a kézműipari felsőfokú szaktanfolyamokon.
1906-ban Kecskemétre nősült, feleségül vette Székely Erzsébetet, Székely Sándor tűzhely- és kályhakészítő kecskeméti lakatosmester lányát. Az esküvőt követően Pozsonyba költöztek, majd 1907 tavaszán — még az első gyermek megszületése előtt — végleg Kecskeméten telepedtek le.
Tiringer Ferenc átmenetileg apósa Csokonai utcán lévő műhelyében dolgozott. Később megvette a Mikes utca 3. szám alatti házrészt és a kisméretű portát. Ehhez kapcsolta 1911-ben a Mikes utca 5. szám alatti telket (volt Harsányi cipész házát), és így meg tudta nagyobbítani a műhelyt — ez 1912-ben készült el. A család 1913-ban a Mikes utca 1. szám alatti házba költözött, ahol az alkalmazottak öltözője, mosdója, kerékpártartója, valamint a rajzterem is helyet kapott.
Tiringerék házasságából öt gyermek született és valamilyen módon mindannyian részt vettek a műhely munkájában. A két fiú, Ferenc és Lajos itt tanulta ki a lakatos szakmát, lányok, Erzsébet, Mária és Sarolta is rendszeresen segédkeztek a műhelyben, a külföldi levelezésben, szerszámok kiadásában, a kovácsoltvas tárgyak festésében. A kovácsművész felesége főként a külföldre küldendő áruk csomagolását végezte. „Édesapánk nagyon szigorú, kemény ember volt. Az volt az elve, azért taníttat bennünket, hogy segítségére legyünk a műhelyben” – emlékezett 1982 őszén Tiringer Mária.
Tiringer Ferenc először rendkívül míves, egyedi ornamentális és figurális kovácsoltvas tárgyakat készített és szállított elsősorban Ausztriába és Németországba. Műhelyében már az első világháború előtt húsz-huszonöt alkalmazottat foglalkoztatott, de maga is tervezett és kovácsolt (1930-tól műhelyének átlaglétszáma: négy tanuló, hat segéd). A Kecskeméten töltött négy évtized alatt a műlakatos szakma kitűnő szakembereit nevelte fel. A két világháború közötti időszakban számos alkotásával érdemelt ki elismeréseket országos iparművészeti és kézműves kiállításokon.
A 20. század elején Kecskeméten is fellendülő szecessziós építészet Tiringer művészetében is kibontakozást teremtett: kovácsoltvas kapui, kerítései, lépcső-és erkélykorlátjai, egyéb épületdíszei a város meghatározó jelentőségű épületeinek féltett kincsei. Egyéb, szintén jelentős értéket képviselő külső, belső épületdíszeire, temetői sírrácsaira a művészettörténészek véleménye szerint a neobarokk stílus a jellemző.
„A jellegzetes, nagy С és nagy S alakú, barokk stílusú rácselemekhez a tömör, súlyos rudakat izzó állapotban kovácsoltuk. A díszítő elemeket, akantuszlevelet, tulipánokat, virágokat vaslemezből kivágtuk, majd az erezéseket ütöttük be. Ezután a kovácstűzben felmelegített anyagot hatalmas akácfa tuskóra helyeztük, és elképzeléseink szerint domborítottuk. A tuskó az izzó vastól tüzet kapott, füstölt… Az akáctuskót, a hajnaltól estig tartó domborítás után éjszaka favésővel simára levéstük, hogy másnap újra dolgozhassunk vele” – emlékezett Tiringer Lajos a műhelyben zajló művészi iparmunkára (Cumania 9. -Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986).
Legjelentősebb kecskeméti munkái közé tartoznak a Református Újkollégium és a Katona József Gimnázium kapuinak és ablakainak díszrácsai, lépcsőkorlátai, épületdíszei; az egykori Katona József fürdő kovácsoltvas kapuja (ma a Hotel Három Gúnár személyzeti bejárata mellett áll); a Barátok templomának három utcai rácskapuja; a Szentháromság temető Küküllő utcai kapuja; a Református templom utcai kerítéskapuja és kapukilincseinek zárcímei, László Károly u. 15. sz. ház (rózsa) kapuja, Szarvas-ház (Batthyány u. 4.) kapudísze, Nagykőrösi u. 24. és 29. kapudíszei; az egykori Országos Tanítói Árvaház (ma Kocsis Pál Iskola és a Szent Imre Katolikus Általános Iskola és Óvoda) ajtó és ablakrácsai.
Tiringer Ferenc életének és munkásságának bemutatásához felhasznált források:
- Cumania 9. -Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986. Szerkesztette: dr. Bánszky Pál és dr. Sztrinkó István
- Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemét anno, 1998.
- https://ertektar.kecskemet.hu/entries/221
