Hári Ernő, a Kecskeméti Közlekedési Központ (KeKo) ügyvezetője a „Wojtyla Barátság Központ népkonyhájára járó sorsközösségnek” tartott előadást a kecskeméti buszok újraszámozásáról – írta meg a BAON. A portál három főbb okot sorolt fel a változást illetően, azonban ezek aligha elégítik ki azokat a kecskeméti lakosokat, akik az elejétől kezdve ellenezték a változtatást.
Korábban többször is beszámoltunk arról, hogy miként vélekednek a kecskemétiek a helyi járatos autóbuszok újraszámozásáról: szavazásunkat több mint 400-an töltötték ki, közülük csupán 10 százalék szerint volt gördülékeny az átállás, a Széchenyi téri buszállomáson pedig videót forgattunk, ahol a többség szintén inkább ellenezte a változást.
A KeKo természetesen hozta a szokásos sikerkommunikációt, Goebbels után szabadon. Szerintük igenis gördülékeny volt. Igazuk is van – nem vitatom, szerintem legalább annyira gördülékeny volt, mint a Honvédkórház járóbeteg-szakellátásának megszüntetése. Az már kit érdekel, hogy éppen tüntetést szerveznek a kórház – és a város lakóinak, tudják, csak annak a 20 ezer kecskeméti lakosnak, akit közvetlenül érint a változás – megmentésére.
Ja, már majdnem elfelejtettem: ígértem a három okot. Íme, alaposan figyeljenek!
„Egyrészt az elmúlt 15-20 évben a városnak a szerkezete átalakult, a munkahelyek ma már máshol vannak, mint régen. A másik oka, hogy új közúti elemek is megjelentek a város közúthálózatán. Harmadsorban egyre több városrészt kell összekötni egyre több célterülettel. Mindezek a menetrend-készítési folyamat során egyre szűkebb teret adtak. Így elkészítették a háromszámú, a mai kornak megfelelő, jövőbeni bővítésre is lehetőséget adó számozási rendszert” – olvasható a BAON-cikkben, amely tisztázni kívánja az átszámozást, sőt egyenesen indokoltnak nevezi. A Google keresőmotorjában még eredeti pompájában látható a címe. Ezt elsőre egy kicsit túltolták.
Lehet, hogy a „Wojtyla Barátság Központ népkonyhájára járó sorsközösség” (azaz azok a szegények, akiket a társadalom kivetett magából, a legelhagyatottabbak, akik alkalmanként az utcán kényszerülnek aludni) nem arra vágyott, hogy Hári Ernő a buszok újraszámozásáról tartson nekik kiselőadást. Valószínűleg – a BAON-nal ellentétben – a KecsUP Hírek meghívója elkeveredett, hiszen mi többször is igyekeztünk utolérni a KeKo ügyvezetőjét és több kérdésünk is lett volna a témában.
A kecskemétiek egy tiszta magyarázatra vágynak, nem arra, hogy ezt is erőszakkal lenyomják a torkukon.
Homoki Tamás alpolgármesternél érdeklődtem arról is, hogy lesz-e egy _valódi_ tájékoztató fórum a feszültségek feloldására, azonban elmondta, hogy ezt nem tartják indokoltnak, a KeKo szerint az emberek elfogadták a változást. „Csak 1-2 hivatalos panasz érkezett hozzájuk” – indokolta. Az alpolgármester elmondta azt is, hogy véleménye szerint befolyásolja a megkérdezett válaszát, hogy ki a kérdező fél. Ezzel részben egyet is értek, de szerintem nem ilyen mértékben.
Jó, hogy ez a téma felmerült, egy KeKo által létrehozott kérdőívet én is szívesen megnéznék – csak könyörgöm ne olyan legyen, mint a nemzeti konzultáció.
Ha valóban így van, és az emberek többsége tényleg elfogadta a helyzetet, akkor miért van minden bejegyzésük alatt emberemlékezet óta kikapcsolva a hozzászólás lehetősége? Ja, és ha annyiszor válaszolnak a civilek panaszaira is, mint ahányszor a KecsUP Híreknek, akkor értem, hogy miért nem ír nekik senki sem panaszt.
Tényleg, kit akar átverni a Kecskeméti Közlekedési Központ ezzel? Azt akarják érzékeltetni, hogy az utas a legfontosabb? Ismét kiemelném: nem lehet hozzászólni egy bejegyzésükhöz sem és az egyetlen szabad kecskeméti médium sem kérdezhet tőlük. A „kényelmesen és könnyedén” nem rossz mottó, de a fentebbiek megváltoztatásáig a „kényelmesen és kussban” találóbb lenne.
Nem lenne illendő, ha csak negatív dolgokat emelnék ki az indoklás tekintetében: egy korábbi közgyűlésen Homoki Tamás alpolgármester felvetette, hogy pályázatok beadásánál is előny lehet az újraszámozás, hiszen korszerű, innovatív és megújuló. Ez az indoklás nekem tetszik, talán ez az egyetlen, amelyik egy kicsit is megfogott. Később kiderült, hogy ez nem szerepel sehol sem leírva, ez csak egy alternatív magyarázat, de attól még igaz, és ezt tudom is értékelni.
Tényleg tetszik az indoklás, minden irónia nélkül, noha kettős érzések tombolnak bennem, amikor jó példaként hallom a pályázatoknak való megfelelést Fideszesektől. A különböző pályázatok nagy figyelmet kaptak a Fidesz erőszak kommunikációjában: a milliárdokból üzemeltetett nemzeti propaganda egyenesen Soros-csicskáknak, ukrán-csicskáknak és Pressman-csicskáknak nevezi azokat a független, az életben maradásért és a sajtószabadságért küzdő szabad sajtóorgánumokat és újságírókat, akik nem önkényesen a magyar adófizetők pénzéből, hanem – egyébként a nyíltan kormánypárti önkormányzati és állami médiához képest – igen csekély összegű pályázatokból, olvasói adományokból, reklámbevételekből működnek.
Tudom, tudom, külföldi befolyásolás. Hallottuk már. A dinasztia építése szerintem egy kicsit több aggodalomra ad okot – remélem nem csak nekem, balliberálisnak, genderistának és Soros-bérencnek bélyegzett újságírónak. Azért van egy kis különbség köztünk: esetünkben el lehet döntetni, hogy támogatnak-e minket 1%-kal vagy rendszeresen, a propagandamédia esetében azonban nem lehet megtiltani, hogy NE járuljunk hozzá az adónk akár 100%-val is a népbutításhoz.
Ezt nem Pressman, nem az ukránok és nem Soros György üzeni, hanem én: olyanok döntöttek a buszok újraszámozásáról, akik döntően nem használnak tömegközlekedést. Olyanok isszák meg a levét, akik igen.
Én sem gyakran utazom busszal, de az első lépésben szívesen segítettem volna ingyen és bérmentve, ha megkérnek: kérdezzük meg az embereket!
———
A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. A tartalom megtartása mellett ezeket az írásokat jogunkban áll a jobb olvashatóság érdekében megszerkeszteni.
