Hetényegyházán közel tíz olyan utcáról tudunk, ahol a lakók még 2016 előtt önerős útépítést szerettek volna, fizették is az előtakarékossági szerződés alapján a havi részletet, a lakáskassza pedig 2016-2017 folyamán ki is utalta a 180 ezer forintos közműfejlesztési érdekeltségi hozzájárulást az önkormányzatnak. Az utcákat azonban máig nem aszfaltozták le, 2017. január 1-jétől pedig alaposan megváltoztak a hasonló lakossági kezdeményezésű útépítések szabályai, már a költségek 50 százalékát várják el az érintettektől. Igaz, annak idején az hangzott el – maga Szemereyné Pataki Klaudia polgármester jelentette ki -, hogy az új rendeletnek nincs visszamenőleges hatálya, magyarán értelmezésünk szerint a régebbi szervezésű utakat – így a hetényieket is – a korábbi rendszer szerint kellene megvalósítani.
A KecsUP Hírek szerkesztőségét egy Miklós Gyula utcában élő, névtelenséget kérő hölgy kereste meg. Mint elmondta, ők 2010-ben szereztek tudomást arról, hogy a város segítségével le lehet aszfaltozni az utcájukat, ehhez a lakóktól 180 ezer forintos hozzájárulásra van szükség. Sok más lakóhoz hasonlóan a Fundamenta Lakáskasszával kötöttek előtakarékossági szerződést, és öt éven át fizették a betéteket, majd a lakáskassza a megtakarítási időszak lezárultával annak rendje és módja szerint kiutalt 180 ezer forint közműfejlesztési érdekeltségi hozzájárulást a jogosultnak, azaz Kecskemét önkormányzatának (a számlán öt év alatt egyébként 193 ezer forint gyűlt össze, a befizetett betétekből, az állami támogatásból és ezek kamataiból).
„Vártunk és vártunk, de út meg csak nem lett” – folytatta a hölgy. Igaz ugyan, hogy a Miklós Gyula utcában – amely jó 3 kilométer hosszú – több szakaszt is leaszfaltoztak a 2010-es évek közepén-végén, egy nagy útfejlesztési program részeként, de a Putnoki János utcától a Kossuth Lajos utcáig terjedő közel 700 méteres rész máig homokos (illetve volt példa, hogy leszórták murvával, például olvasónk elmondása szerint tavaly a választás is előtt ez történt).
„Évente néhányszor eszünkbe jut, hogy vajon mi van már a pénzünkkel, mit csinál vele az önkormányzat? Hogyan kezeli? Gondoltunk arra is, hogy kérjük vissza? De mi inkább utat szeretnénk. Arról nem beszélve, hogy a tíz évvel ezelőtt befizetett 180 ezer forint ma már sokkal kevesebbet ér, tehát inflációval és kamatokkal is korrigálni kellene az értékét” – töprengett el a hetényi asszony.
Hogyan változtak a szabályok?
A témához tudni kell, hogy 2017. január 1-jétől alaposan megváltoztak Kecskeméten a lakossági kezdeményezésű útépítések szabályai. Minderről 2016 decemberi ülésén döntött a kormánypárti többségű képviselő-testület, 14 igen szavazattal, 3 ellenszavazattal, 2 tartózkodás mellett.
Addig (egy 2010-es rendelet alapján) az útépítésben érdekelt ingatlanok tulajdonosától (tulajdonosaitól) 10 százalék önerőt, 180 ezer forint (saroktelek esetében 90 ezer forint) hozzájárulás megfizetését várták el az önkormányzati támogatás érdekében.
- 2017-től viszont lakóút esetében a lakóknak a beruházási költségek 50 százalékát kell összeadniuk (nyilván ezt az összeget egyenlően szétosztva ingatlanonként, a rendeletben hivatalosan: érdekeltségi egységenként). Azaz ha egy utcában az aszfaltozás mondjuk 36 millió forint lenne, és 18 ingatlan van, akkor egy ingatlanra a végén 36 000 000:18:2, azaz 1 millió forint jut, 180 ezer forint helyett.
- Gyűjtőút esetében a költségek 40 százalékát várják el a házak tulajdonosaitól (ez viszont biztos ritka eset, mert a gyűjtőutak – amelyek a jogszabályi meghatározás szerint „a település lakó- és kiszolgáló útjainak forgalmát összegyűjtve vezetik a település főúthálózatára„, tehát nagyobb forgalmú, fontosabb utak – azért zömében már aszfaltosak.
- 50 százalékos befizetést szabtak meg a járdaépítésekre is.
Fontos kitétel lett az is, hogy az önkormányzat ezentúl már csak akkor építi meg az utat vagy járdát, ha az önrészt (hozzájárulást) az érintett lakók legalább kétharmad része megfizette az önkormányzatnak, és a költségvetésben van is forrás a beruházásra.
További, szintén nem elhanyagolható feltételek:
– az aszfaltozás előtt (vagy legalább azzal egyidőben) már minden közmű megépült, aminek az út (vagy járda) alatt kell futnia, tehát mondjuk csatornázás miatt nem kell majd pár év múlva felszedni a szilárd burkolatot;
– a megépítendő út egy már leaszfaltozott vagy szintén aszfaltozás alatt álló úthoz fog csatlakozni (tehát két földút között nem lehetséges szilárd burkolatot kérni);
– és az út nem fog átfutni magántulajdonban lévő ingatlanon, azaz a nyomvonalát képező ingatlanok az államé vagy az önkormányzaté (természetesen nem maguk az út melletti házakról, hanem magáról az útról van itt szó, azaz hogy végig közterületen kell haladnia).
A költségekbe a 2017-ben bevezetett rendelet szerint hozzátartoznak a tervezés díjai, a hatósági, szakhatósági díjak, a kivitelezés teljes költsége, a műszaki ellenőrzés díja, az üzembehelyezés és a vissza nem igényelhető áfa is.
Mivel indokolták mindezt a 2016-os változtatáskor?
Természetesen a pénzzel. Egész konkrétan azzal, hogy az útépítések költsége a régebbi (tehát 2010-es) szabályok bevezetése óta jelentősen megnőtt, és a házankénti 180 ezer forintokból összegyűlő lakossági hozzájárulás a teljes költségek „legfeljebb 7-8 százalékát teszi ki, de sokszor csak a költségek 5 százalékára elegendő”.
Az előterjesztésben nem kerteltek: „az új rendeletben a megépítendő út funkciójához igazodó, de az útépítés valós költségéhez jobban közelítő nagyságrendű hozzájárulás megfizetését várjuk el az építésben érdekeltektől”.
Szemereyné Pataki Klaudia polgármester a 2016-os új rendelet elfogadása előtti vitában elmondta, az addigi rendszer és szabályozás „finanszírozhatatlan és csak az ígéretek halmozása történik”, ami „már nem felelősségteljes városvezetői munka” és nem is szeretné, hogy folytatódjon. Felhívta a figyelmet arra is, hogy beépítették a rendeletbe, hogy a lakosság saját magának is megszervezheti az útépítést és „így nem merülhet fel az a kritika sem, hogy miért az önkormányzat által közbeszereztetett műszaki tartalommal történik adott útnak a kivitelezése és miért a megadott magas áron”.
Falu György Tamás, a Fidesz-KDNP képviselője pedig arról beszélt, hogy annak idején az önerős útépítés az ISPA szennyvízcsatornázás idején feltúrt utcákban lakóknak „jelentett mentőövet”, náluk ugyanis járhatatlanná váltak az utak. Később viszont a rendszer szerinte egyre népszerűbbé vált, mind több több olyan utca csatlakozott, amely nem a csatornázás miatt került nehéz helyzetbe „és bár földes utca volt, de nem volt járhatatlan. Sőt olyan utcák is beadták igényeiket – nem is egy, hanem rengeteg -, melynek lakóitól 50-100 méterre aszfaltos, buszközlekedéssel ellátott gyűjtőút volt”. Itt hozzátehetjük: a korábbi rendelet alapján természetesen joguk volt ahhoz az érintett lakóközösségeknek, hogy éljenek (élni próbáljanak) ők is a lehetőséggel.
Voltak, akik már ekkor felhívták a figyelmet, hogy a megszabott 50 százalékos arány túl magas, például Dobos József (akkor még MSZP-s) képviselő elmondta, hogy a lakóknak ezúttal akár milliós nagyságrendű hozzájárulást kell majd fizetniük, amit nem fognak bírni, „ezzel az önerős útépítések meg fognak szűnni”. A polgármester ekkor újra arra hivatkozott, hogy rossz volt a régi rendszer; lakossági fórumokon rendszeresen azzal a panasszal találkozott, hogy a lakók régóta befizették a rájuk eső részt és nem történt semmi, mert nem volt rá költségvetési fedezet, ő viszont „a jövőben nem szeretne úgy ígérni, hogy nincs mögötte semmi”.
Dobos József azt is megkérdezte, hogy mi lesz azokkal az utcákkal, amelyek nem kerültek bele a 2010-es évek közepén-végén megvalósult 4 milliárdos útfejlesztési projektbe, és már 5-6 éve fizetnek az útért (mint például olvasónk – a szerző). A polgármester erre kijelentette: az új rendeletnek nincs visszamenőleges hatálya, „csak az új szerveződésre és útépítésre vonatkoznak ezek a szabályok”.
Újra napirenden a téma
Azóta lassan tíz év telt el (befejeződött a 2014-2019-es és lement a 2019-2024-es választási ciklus is), és noha jópár hetényi utca lakói befizették a korábban tőlük elvárt 180 ezer forintot (lakáskasszás megoldással), nem kaptak aszfaltutat – de a pénzüket sem látták azóta.
Hódi Zsuzsanna, a Mi Hazánk Hetényegyházán lakó képviselője több alkalommal foglalkozott az üggyel. Ő úgy tudja, az említett Miklós Gyula utcai szakasz mellett hasonló cipőben járnak a Szegfű, Méhész, Pirosarany, Erdőföld, Gyöngy, Százszorszép, Tátra, Aranyhomok utca lakói is.
A témát a képviselő szóba is hozta a 2025. március 18-án megtartott összbizottsági ülésen, amelyen az önkormányzat 2025-2030-ra vonatkozó gazdasági programja volt napirenden. Rákérdezett, hogy ezekben az utcákban mikor várható az útépítés.
Dr. Gajdácsi Zoltán, a Mérnöki Iroda vezetője válaszában elmondta, összesen húsz ilyen útról van szó Kecskeméten, „de ez akkora lépték, amelyet a közeljövőben nem tudnak megoldani a szakmai érvek mentén”, mert nincs rá költségvetési erőforrás.
„Mindenképpen feladatunk, jogászokkal együtt, hogy megnézzük és tisztázzuk egyszer és mindenkorra ezt a függő szakmai, műszaki és jogi helyzetet” – fogalmazott az önkormányzat munkatársa, emlékeztetve, hogy közben új szabályozás lépett életbe, és „egyértelmű, hogy a korábbi feltételek mentén nem tudott elindulni az útépítés”.
Gajdácsi Zoltán kijelentette azt is, hogy meg fogják vizsgálni a beavatkozásokat ott, ahol mégsem lett útépítés és „aki felé tartozása van a városnak, mindenképpen rendezve lesz, illetve megnéznénk, melyek azok az aktusok, amelyeknek meg kellett volna történnie, de nem történt meg, illetve megtörtént, és mégsem volt útépítés”. Hozzátette, „kifejezett városvezetői kérés”, hogy ez legyen kellően átlátható módon, konzekvensen lerendezve, de a közeljövőben „nem fog tudni” megépülni mind a 20 út. Hódi Zsuzsanna az ülésen kijelentette: nem is ezt várják el, csak azt, hogy kezdődjön el végre a kivitelezés.
A képviselő a KecsUP-nak elmondta: úgy tudja, a szennyvízcsatornázás után a lakóknak nem egy választható opció volt az aszfaltozás, hanem – fogalmazzunk így – „kötelezően ajánlott”, amit a város részéről azzal magyaráztak, hogy műszaki szempontból indokolt egy szilárd burkolat a csatorna felé.
A Mi Hazánk politikusa szerint a lakók szempontjából az a baj, hogy annak idején nem szerződés köttetett az önkormányzat és lakók között, hanem csak egy megállapodás. De az alapján jogosan azt gondolhatták az ingatlantulajdonosok, hogy ha befizetik a 180 ezer forintot, akkor lesz aszfaltos útjuk. Hódi Zsuzsanna úgy véli, ez alól a kötelezettség alól eddig kibújt a város, a lakók pedig átverve érzik magukat.
„Amíg én ezt az ügyet fel nem karoltam, addig ezzel senki nem foglalkozott, sajnos egyik megválasztott hetényegyházi képviselő sem mondta azt, hogy ez nem így működik, ha valamit megígértünk, akkor ezt teljesítsük” – folytatta, hozzátéve: érdekes módon amikor „rálépett az ügyre”, akkor gyorsan murvát terítettek le a Miklós Gyula és az Aranyhomok utcában is, „bár ettől még továbbra is nagy gödrök vannak”. Hódi Zsuzsanna szerint a fehér kőzúzalék azért sem jó, mert folyamatosan száll miatta a por, nem lehet ablakot nyitni, és az egészségre is ártalmas: „az egész csak arra volt jó, hogy befogják a lakók száját, mert szerintük a hetényeiknek úgyis mindegy!”
Ő is úgy gondolja, nem az a megoldás, hogy visszafizeti a város az egykori lakossági hozzájárulásokat, hiszen a 2016-os 180 ezer forint ma már sokkal kevesebbet ér, és egyébként is, a lakók utat szeretnének. Viszont abban is biztos, hogy nincs arra pénzük, hogy teljesítsék az új szabályok szerint elvárt 50 százalékos mértéket, és befizessenek akár 1 millió forintot.
A képviselőnek van elképzelése, milyen módon lehetne megoldást találni az érintett utcaközösségek problémájára, de erről konkrétumokat egyelőre nem árult el.
A lakók építenek, a város a forgalomba helyezés után téríti meg a költségek felét
Az említett összbizottsági ülésen a Hódi Zsuzsanna kérdéseire Gajdácsi Zoltán által adott válaszokból arra is fény derült, hogyan működik az új szabályozás.
„A teljes költség feléig a városnak van lehetősége támogatni azokat az útépítéseket, amelyeket a lakosság kezdeményez és visz végig. A város minden ilyen kezdeményezést szeretne végigvinni a Mérnöki Iroda szakmai segítségnyújtásával, illetve a közgyűlés döntése szerint is támogatva” – hangsúlyozta Gajdácsi Zoltán. Azt is elmondta, hogy évente általában három út épül meg ebben a konstrukcióban, amit „rugalmasabbnak tart és olcsóbban is kivitelezhetők, mint a közbeszerzési eljárással épült utak”.
A Mérnöki Iroda vezetője arról is beszélt, hogy családonként, házanként a költségek függnek az építendő út műszaki tartalmától, szélességétől és hosszúságától és persze az érdekeltek számától is. Van ahol 300-500 ezer forintra jön ki, máshol 900 ezer-1 millió forint is lehet. Azt javasolta az érintetteknek, hogy keressenek meg egy tervező mérnököt, aki információval tud szolgálni a költségeket illetően, és Hódi Zsuzsanna kérdésére azt is elmondta, hogy az önkormányzat tud segíteni szakemberrel.
Arról viszont valószínűleg eddig nem sokan tudtak, amit Gajdácsi Zoltán megemlített:
„Fontos, hogy a lakos építi meg az utat, tokkal-vonóval, ő terveztet, ő bízza meg a kivitelezőt, ő helyezteti forgalomba, és attól a pillanattól a város kifizeti maximum a felét. Ez első hallásra ijesztőnek tűnhet, de igenis sokkal jobb rendszer a korábbinál, hiszen maga az építtető lakos rendelkezik a folyamat fölött, az önkormányzat műszaki-jogi szakmai közreműködése, támogatása mellett” – magyarázta Gajdácsi Zoltán.
Mint szavaiból kiderült, az út ezután vagyonjogilag a városhoz kerül, és az üzemeltetése is a város feladata lesz. „Ezzel a folyamat fel is gyorsulhat, mert 5 év helyett akár 1 éven belül is elkészülhet és az árszabásban is rugalmasabb eljárások tudnak lenni” – érvelt az irodavezető. Problémát a terület biztosítása, jogi rendezése okozhat, ha egy lakó mondjuk nem adja le az aszfaltozáshoz szükséges telekrészt, de információi szerint Hetényegyházán ebből nem szokott gond lenni.
Hódi Zsuzsanna felvetette még, hogy mennyire igazságos, hogy a lakók megfizetik a költségek 50 százalékát, az út tulajdonjoga viszont a városé lesz. A Mi Hazánk politikusa annak a véleményének is hangot adott, hogy a városnak meg kellene vizsgálnia a fenntartásában lévő utakat és azok karbantartását, mert kifogásolható az állapotuk.
Minderre a Mérnöki Iroda vezetője úgy reagált: régebben, a korábbi szabályok szerint az volt a felállás, hogy „a város építi meg és az önrészt a lakó adja, de most fordítva van, a lakó épít és a város adja hozzá a részét”, a fenntartás pedig „másik kérdés”.
