1984 óta minden évben végigmegy Vajda Zoltán kecskeméti ultrafutó a Kinizsi Százas teljesítménytúrán – amikor csak megrendezték, mindig ott volt. Most is, már negyvenedik alkalommal. „Nem igazán siettem, a közepesnél lassabb tempót választottam, most az volt a fontos, hogy biztosan célbaérjek” – mondta Zoli, aki 15 óra 12 perc alatt futott el Békásmegyerről Tatáig, újra legyőzve a 100 kilométeres távot és a 3000 méteres szintemelkedést. Friss hír, hogy meghívást kapott a nemzeti válogatottba az októberben Franciaországban megrendezendő 24 órás világbajnokságra.
Vajda Zoltánnál a Kinizsi Százas több mint negyven éve stabil pont. 1984-ben indult először, akkor több mint 20 óra alatt teljesítette (a szintidő mindig 24 óra) – aztán annyira a szívéhez nőtt ez a túra, hogy innentől kezdve soha nem hagyta ki (két alkalommal, 2020-ban és 2021-ben a Covid miatt nem rendezték meg az eseményt). Edzés nélkül, szimplán túrázva 15 óra 30 perc volt a legjobb ideje.
„Amikor elkezdtem hosszabb távokat futni, kiderült, hogy versenyző típus vagyok, számít nekem az időeredmény is. Hosszú edzésnek tekintettem a Kinizsi Százast, és az is motivált, hogy kevesen vagyunk, akik mindannyiszor teljesítettük. Sokáig öt fő volt ez a létszám, mára két főre csökkent, Szabó Elemér a másik negyvenes rajtam kívül” – mondta a biológusként a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságon dolgozó ultrafutó.
Időben lement egészen 13 óra 30 percig, de ez egy olyan alkalom volt, amikor kísérő is segítette, és így Zolinak csak egy kis hátizsákkal kellett futnia. Egyébként általában jóval nehezebb, körülbelül tíz kilós a hátizsákja, mert visz magával váltóruhát, váltócipőt, és mivel vegán étrendű, így maga készítette ételeket is.
„Idén nem igazán siettem, a közepesnél lassabb tempót választottam, most az volt a fontos, hogy biztosan célbaérjek és meglegyen a negyvenedik. Az időjárás a többieknek tökéletes volt, nekem kicsit hideg, rövidujjúban fáztam, hosszúban melegem volt. De nagyon élveztem! Meglepetésemre a célba érkezéskor kaptam egy csokitortát és egy névre szóló pólót is a túra szervezőitől, és ráadásul egy vegán erdei gyümölcsös tortát a túrát szintén teljesítő barátomtól, így tényleg felejthetetlen volt az élmény!” – mesélte Zoli, aki május 24-én, szombat reggel 6 óra 55 perckor indult el és 22 óra 7 perckor ért célba.
Éjszaka természetesen fejlámpával futott, már ebben is nagy rutinnal rendelkezik, de azon a véleményen van, hogy a hosszabb ultratávok miatt sosem árt gyakorolni a sötétben való tájékozódást.
„A 3000 méter szintemelkedés nem kevés, alföldi emberként engem főleg a lejtők viselnek meg, nagyon megterheli a combizmot, a végére általában be szokott durranni” – tette hozzá.
Zoli teljesítményének értékét növeli, hogy egy sérülés után készült fel a Kinizsi Százasra. Április elején egy szlovéniai 24 órás verseny több mint felét úgy futotta le, hogy nagyon görcsölt a vádlija. Végigcsinálta, nem adta fel a versenyt, de utólag belátta, ilyen körülmények között meg kellett volna hoznia ezt a döntést. De ez is egy olyan tapasztalat, amelyet elraktároz magában.
Vajda Zoltán legközelebb július elején indul egy 100 kilométeres országúti ultrafutó versenyen Észak-Olaszországban, itt féltávig felfelé, majd lefelé kell futni, összesen 3000 méter szintemelkedéssel. Őszre tervez egy terepultrát Szlovéniában, és az a megtiszteltetés érte, hogy meghívást kapott a nemzeti válogatottba is az októberben Franciaországban megrendezendő 24 órás világbajnokságra. Itt országonként legfeljebb kilenc futó indulhat, a válogatott eredményét a három legjobb célba érő ideje határozza meg, de van egyéni és korosztályos verseny is.
Portrénk Vajda Zoltánról:
Az ultrafutó is bevallhatja, hogy néha piszok nehéz rávennie magát a futásra
