Miért megyünk a főtérre, mire fel tüntetünk? Mi a bajunk az átláthatóságinak nevezett, de inkább egyes civil szervezetek, sajtóorgánumok ellehetetlenítését célzó törvényjavaslattal? Külföldi érdekeket szolgál-e a KecsUP a külföldről érkező támogatással? Mi van akkor, ha listára kerül egy hírportál, vagy egy civil szervezet? Kérdések és válaszok.
Mint arról már beszámoltunk korábban, Szabad a szavad! címmel tüntetést szervez a KecsUP Hírek szerkesztősége Kecskeméten június 2-án, amelynek célja kiállni a sajtó szabadsága mellett, egyúttal tiltakozni az Orbán-kormány által bevezetni kívánt „átláthatósági törvény” ellen.
A hétfő délután 18:00 órakor kezdődő tüntetés mellett egy 24 órás nyitott szerkesztőségi demonstrációt is tartunk a főtéren, amelynek során június 2. hétfő déltől- június 3. kedd délig többek között élő podcast műsorra, sajtókerekasztal-beszélgetésre, politikusi fórumra, civil kerekasztalra és számos más, témába vágó programra várjuk az érdeklődőket.
Minden fontos tudnivaló és részletes program itt!
Az alábbiakban pedig megpróbáljuk elmagyarázni, miért szerveztük meg ezt az eseményt.
Miért megyünk a főtérre?
Kiállni a sajtószabadságért, tiltakozni a Fidesz-KDNP törvényjavaslata ellen, amit átláthatóságinak neveznek, de inkább egyes civil szervezetek, sajtóorgánumok ellehetetlenítése vele a cél.
Miért tiltakozunk most, ha még nincs is elfogadva a törvény?
Mert ha megszavazzák, akkor már késő lehet. Most fontos szólnunk, most kell hallatni a hangunkat – amíg még létezünk.
Mire fel a tüntetés? Nincs sajtószabadság? Hiszen megy a KecsUP.
Egyrészt vannak tapasztalataink arról, hogy a kormányhoz vagy az önkormányzathoz közeli sajtóban nagyon szűrve, eltorzítva mennek a hírek. Sok témáról nem lehet írni, az ott dolgozó újságírók vagy lelkesen tolják a propagandát, vagy lehajtott fejjel, kényszerűen öncenzúrát alkalmaznak. Másrészt a független – értsd: a kormányzattól, pártoktól, önkormányzattól, sőt még Brüsszeltől és Sorostól is független – sajtó eddig sem volt könnyű helyzetben, most pedig tényleg komoly veszély fenyegeti, éppen a törvényjavaslat miatt.
De miért? Hiszen a törvényjavaslat egy jó célról, a közélet átláthatóságáról szól.
Ez csak szómágia. Valójában ellehetetlenítene, padlóhoz vágna jópár szerkesztőséget és – fontos hangsúlyozni – civil szervezetet is. A törvény el akar tüntetni minden kritikát – ezért is hívják cenzúra-törvénynek is.
Ugyan, hogyan csinálnák már mindezt?
A javaslat szerint ha a Szuverenitásvédelmi Hivatal úgy ítéli meg, hogy egy külföldről támogatott szervezet tevékenysége veszélyezteti Magyarország szuverenitását, akkor javasolhatja, hogy a kormány vegye jegyzékre, listára a szervezetet.
Mi veszélyezteti hazánk szuverenitását? A tervezet szerint minden olyan tevékenység, amely alkalmas lehet a választói akarat vagy a demokratikus vita, állami döntéshozatal befolyásolására és sérti vagy negatív színben tünteti fel az ország független, demokratikus jogállami jellegét; a nemzet egységét, a határon túli magyarokért való felelősséget; a házasság, a család és a biológiai nemek elsődlegességét; a békét, a biztonságot és a más országokkal való együttműködést; az ország alkotmányos önazonosságát, keresztény kultúráját.
Ebbe a meghatározásba simán belesorolhatnak bármilyen kritikus, a kormányzati narratívába nem passzoló cikket, interjút, megszólalást, szerintünk akár Facebook-posztot is. Hogy mire kell számítani, ahhoz elég megemlíteni, hogy nemrég a Nézőpont Intézet egy listát tett közzé 240 olyan cikkről (köztük a KecsUP három írásáról), amely szerintük ukrán propagandát terjesztett. Hogy mi minősül annak? Az „Ukrajnával kapcsolatban szimpátiát vagy együttérzést keltő híradások” – például amelyekben alapvetés az az egyébként minden épeszű ember számára magától értetődő tény, hogy Ukrajnának jogában áll megvédenie magát az orosz agresszió ellen, és hogy honvédő háborút vívnak.
Mi a független sajtó baja azzal, hogy meg akarják tiltani a külföldi finanszírozást?
Normális sajtóviszonyok között természetes lenne, hogy legyen vita arról, szabad-e és mire lehet használni külföldi támogatást. Csakhogy már most sem kedvezőek működésünk körülményei ahhoz, hogy ne foglalkozzunk ezzel a törvényjavaslattal. Hiszen nálunk nincsenek állami és önkormányzati hirdetések (fentről nem irányítják őket ide) és a magánszféra is tart a retorzióktól, nagyon kevés cég meri nálunk reklámozni a termékét, szolgáltatását.
Sohasem tagadtuk, hogy az életben maradáshoz, a független újságíráshoz a jószándékú olvasói támogatások mellett egyelőre nélkülözhetetlenek a pályázati források és az 1 százalékos felajánlások. A tengerentúli és uniós pénzeket amúgy egyáltalán nem csak úgy dobálják utánunk. A pályázatok keretében szakmai terv alapján célokat jelölünk meg, amelyek megvalósítását természetesen ellenőrzik is. Nincs politikai elvárás, a kezünket nem vezetik a klaviatúrán, tehát nem arra kell gondolni, hogy előírják, megszabják, miről cikkezzünk, milyen stílusban és üzenetekkel. Semmi ilyesmiről nincs szó.
A vállalásokat mi találjuk ki az alapján, hogy egyrészt az olvasók részéről milyen témákra látunk igényt, másrészt pedig véges kapacitásainkkal (gondolva kis létszámunkra, kevés eszközünkre) mit vagyunk képesek teljesíteni. A KecsUP-nál például ilyen pályázati projekt volt a Gasztró és a Peremhelyzet rovat, utóbbiban kisebbségben, hátrányos megkülönböztetésben vagy nélkülözésben élő helyi embereket, csoportokat mutattunk, mutatunk be és súlyos, kezeletlen társadalmi problémákról írunk, kiemelve a jó módszereket, példamutató életutakat. Írtunk volna az erdélyi és a helyi lakhatási válságról is, de ezen projektünk támogatási szerződését sajnos felmondta a Trump-kormányzat.
A külföldi támogatással nem külföldi érdekeket szolgál a KecsUP?
Helyi hírekről, eseményekről, emberekről írunk, és mint említettük, pályázatainkhoz nem kapcsolódik semmilyen politikai elvárás. Nem kell tolnunk senkinek a szekerét, nincs megszabva, miről és mit cikkezünk – ebben csak a szerkesztőség dönt. Az, hogy valaki külföldi pályázati támogatásra kényszerül, nem bűn, sőt, inkább versenyhátrányt és bizonytalanságot jelent. És amire felhívnánk még a figyelmet: mi legalább nem a közpénzt költjük el számolatlanul.
Ügyelünk a szakmai szabályokra, tudósításkor a tényszerű, pártatlan tájékoztatásra, az objektivitásra. Kritikusak vagyunk – szerintünk ez nélkülözhetetlen újságírói tulajdonság, attitűd -, vállaljuk az összetett, konfliktusos témákat is, utánajárunk a dolgoknak, kiderítjük a hátteret, szeretünk és merünk kérdezni – belátjuk, ez egyeseknek nem nyeri el a tetszését. Szerettünk volna több alkalommal interjút készíteni a polgármesterrel, de ő nem vállalta, és leveleinkre sem válaszol – ahogy a kormánypárti képviselők többsége sem.
Ugyanakkor nemcsak a negatív hír létezik számunkra. Beszámolunk előremutató, jobbító szándékú kezdeményezésekről, bemutatunk nagyformátumú, elismert szakembereket és tehetséges fiatalokat, összetartó közösségeket, tudósítunk közéleti programokról. Hiszünk a vélemények sokszínűségét feltáró, érdekes és pontos tájékoztatásban és természetesen értékekben is, ezeket fel is vállaljuk, véleménycikkeinkben akár karcosan is fogalmazunk.
De a kritikus hangvételtől vagy a problémák megírásától még nem vagyunk hazaárulók, külföldi hatalmak ügynökei. Szeretjük a várost, az országot, és a magunk eszközeivel azon dolgozunk, hogy minél jobb hely legyen mindannyiunk számára.
Oké, és mi van akkor, ha listára kerül egy hírportál, vagy egy civil szervezet? Mi baja lesz belőle?
Ami a legfelháborítóbb és legdühítőbb, hogy elveszítenék jogosultságukat az adó 1 %-os adófelajánlások gyűjtésére – és a legújabb fideszes módosító értelmében már az idén felajánlott adó 1 százalékos támogatásokat sem kaphatnák meg a jegyzékbe vett szervezetek. Magyarán, semmibe vennék az állampolgárok döntését, kinek akarják adni ezt az összeget. Emellett ha egy listázott szervezet mégis elfogadna külföldi támogatást, a pénzmosás elleni hatóság a támogatás 25-szörösét bírságként követelheti, amit 15 napon belül be kell fizetni. Ha mindez nem lenne elég, köteles lesz minden támogatótól hiteles okiratot kérni, amely igazolja, hogy a pénz nem külföldről származik – még akkor is, ha transzparens uniós pályázatról van szó. A javaslat szerint ugyanis minden külföldi forrás potenciálisan veszélyes, még akkor is, ha azok uniós pályázatok is, amikért uniós tagországban működő szervezetek indulnak el. A törvénytervezet lehetővé tenné azt is, hogy az érintett szervezeteknél helyszíni ellenőrzést tartsanak, betekintsenek minden iratba, számítógépbe, és másolatokat készítsenek – akár rendőri segítséggel is.
Kérjük, támogasd a KecsUP-ot!
Áramlat Alapítvány – a KecsUP Hírek kiadója
Bankszámlaszám: 10918001-00000110-65750012
Bank: Unicredit Bank
