Emlékszem még az első szabadon választott magyar parlamentben az akkor még liberális Fideszesek, ha a kereszténydemokraták megszólaltak a parlamentben, így kiabáltak: „Térdre csuhások!”, vagy ekképpen: „Pfúj, büdös tömjénfüst!”
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és a Fidesz megkezdte hosszú menetelését a liberális oldalról az MDF megszűnésével üresen maradt jobbközépre, majd azon is túl.
Lassan kezdem megsajnálni ezeket a szegény Fideszeseket, volt MSZMP-s, Kisgazda, és MDF-es tagságukkal együtt. Mert alig, hogy igyekeztek kereszténnyé válni, és dobálóztak – legalább is szóban – a keresztény értékekkel, máris rájuk támadtak – legalább is szerintük – ezek a balra tolódott EPP-s képviselők.
Persze nemcsak a Fidesz vezetőségét támadta meg az Európai Kereszténydemokrata Néppárt, hanem azt a több mint kétmillió embert, akik elvárták a Fidesztől, mint párttagok, hogy Brüsszelben, a fő gonosz székhelyén kereszténykedjenek.
A mostani Fideszes álláspontból megtudhattuk, hogy nem ők cseréltek ismét köpönyeget, hanem az Európai Kereszténydemokrata Néppárt paktált le az európai baloldallal, azaz végletesen balra tolódott, és Orbán Viktor szavai szerint az európai baloldal csatolmányává vált. Hát, lehet, hogy ez a Fidesz nézőpontból így látszik, de, mint tudjuk, 1994. óta a Fidesz állandó mozgásban van. Így lettek liberálisokból mérsékelt jobboldaliak és keresztények, majd mostanság európai szinten egy szélsőjobbos koalíciót akarnak létrehozni, melyen túl már csak a fal van.
Kacsingatnak a német szélsőjobb felé, csakúgy, mint az olasz Matteo Salvini, köztudottan nem mérsékelt jobboldali pártvezér felé. Felvetődik bennem a kérdés, mint ahogy ez másokban is, hogy végül is hová tart a Fidesz?
Ha objektíven végig követjük ezt a vándorutat, akkor megállapíthatjuk, hogy az egykoron liberális párt mindig a hatalom által kicövekelt úton haladt, főleg 2010. óta.
Sikerült megszerezni a nemzeti tudat és érzés kisajátításával a parlamenti kétharmadot, elhallgattatni a kritikus médiát, sőt megszerezni a gazdasági hatalmat is a NER-lovagokon keresztül, és a független hatalmi ágakat beszántani a saját mezsgyéjükbe.
Közeleg a 2022-es választás, jó egy év van még odáig. A kormánypropaganda ennek tudatában egyre agresszívebb és akarnokabb. Szerintük, aki már csak tárgyilagosan elemzi a kialakult helyzetet, az is szembe megy a most regnáló hatalommal, és persze ahogyan ez a hatalom filozófiájából következik, ez üldözendő cselekmény: tehát még gondolkodni is tilos!
Óriási történelmi ajándék volt a nemzetközi helyzet alakulása harminc évvel ezelőtt, amikor Málta szigetén Gorbacsov, a néhai Szovjetunió első titkára és Georg W Bush megegyeztek abban, hogy a II. világháborút követően a Szovjetunió hatalmi szférájába kerülő Kelet-Európa visszakaphatja függetlenségét, és a demokrácia útjára léphet.
Ezt neveztük mi, magyarok akkoriban a rendszerváltásnak, melyet történelmi ajándékként kaptunk, és nem mi vívtunk ki.
Antall József néhai miniszterelnök jegyezte ezt meg épp a Fideszes akkori elégedetlenkedők felé, hogy tetszettek volna forradalmat csinálni. Hát nem csináltak, hanem a velük szövetkező pártokat lényegében eltüntették (MDF, Kisgazda- és Földmunkás Párt, és az eredeti KDNP).
Bár ez utóbbit Semjén Zsolt fővadászmester, miniszterelnök helyettes személyén keresztül magukba olvasztották.
Megjegyzendő, hogy az az egyszem magyar kereszténydemokrata képviselő, azaz Hölvényi György nem lépett ki az Európai Kereszténydemokrata Néppárt frakciójából, hanem ott maradt politikai hírvivőnek. Valószínűleg a Fidesz akarta így.
Mindezek után valóban felvetődik a kérdés, hogy hová tart a Fidesz ezen a hosszú menetelést jelentő politikai hatalmi úton?
ábrahám