Szűk egy évvel vagyunk a jövő évi parlamenti választások előtt, és emiatt talán korainak tűnik azon gondolkodni, hogy mit tud tenni az egyesült ellenzék, ha történetesen megnyeri a választásokat jövőre.
Az már világosnak tűnik, hogy a Fidesz nem valószínű, hogy kétharmaddal tudjon győzni, tekintettel arra, hogy Orbán rendszere, főleg az utóbbi időben a koronavírus-járvány idején, igen sokat veszített népszerűségéből, és egyre erősebb társadalmi kritika éri a regnáló hatalmat nemcsak belföldön, de külföldön is. Az is világossá vált mostanra, hogy a Fidesz a végsőkig, azaz körömszakadtáig ragaszkodni fog a bebetonozott hatalmához és pozícióihoz, ami könnyen erőszakhoz vezethet.
Már arra is gondoltak, ha történetesen elveszítik a választást, akkor egy árnyékhatalmat hoznak létre, hiszen a legtöbb intézményben ma is fideszhű emberek ülnek. Nem beszélve arról, hogy igen erős a jelenlegi hatalom befolyása úgy politikailag, mint tulajdonjogilag a termelőüzemekben.
A jelenlegi fideszes parlamenti kétharmad már megszavazta a különleges jogrendet egészen szeptember végéig. Ez más szóval azt jelenti, hogy például nem lesznek önkormányzati testületi ülések, hanem minden ügyről egyszemélyben a polgármester dönt.
Orbán Viktor már régebben kifejtette, hogy az úgynevezett liberális demokráciában, amely a mai nyugat-európai államokra jellemző, nagyon nehéz gyors döntést hozni, ezért alkotta meg ő az illiberális demokrácia fogalmát, mely egy centrális politikai erőtérből hozza meg – többnyire az illetékesekkel való konzultáció nélkül – döntéseit.
Az egyesült ellenzék, ha jövőre hatalomra kerül, feladata lesz a jogállam újjáépítése, ami közel sem lesz egyszerű. Lehet, hogy ez csak az alaptörvény kiiktatásával, új Alkotmány megszavazásával történhet meg. Sajnos a magyar nép történetében csak egyetlen egy példa van a békés rendszerváltásra, mely 1989. és 1990. között történt.
Forradalmat senki sem akar ebben az ország-ban, hiszen azok – jól tudjuk – mind elbuktak a magyar nép történelme során, és óriási áldozatokkal, vérveszteséggel jártak. A rendszer váltás után kereken harminc évvel ismét komoly döntés előtt áll ez az ország. Ahogy mondani szokás, történelmi időket élünk, mert a nagyhatalmak sem állnak a kiegyezés küszöbén, mely vonatkozik Amerikára, Oroszországra és Kínára.
Az a veszély áll fenn, hogy ha a jelenlegi hatalom megőrzi pozícióit a jövő évi választások után, akkor könnyen elszakadhatunk az Európai Uniótól, melynek 2004. május elseje óta teljes jogú tagjai vagyunk. Egyre erősödik hazánkban a kínai és az orosz befolyás. Mindkét nagyhatalom hazánkat egy előretolt trójai falónak képzeli, egyfajta hídfőállásnak az Európai Unióban.
Veszélyes játék ez, hiszen tudjuk, hogy ez az ország, Magyarország mindig is huzatos hely volt politikailag, mert többnyire idegen hatalmak uralták. Már a magyar nyelv sem illeszkedik sem a szláv államok által beszélt nyelvek körébe, sem a nyugat-európai nyelvek sorába. Több mint ezer éve élünk Európában – igaz nem migránsként –, de még mindig nem tudtunk véglegesen megállapodni kelet és nyugat között. Kompország vagyunk, hiszen történelmünk során hol itt, hol ott kötöttünk ki. A magyar belpolitikának jó lenne megőrizni azt a történelmi ajándékot, mármint, hogy békés úton az Európai Unió tagjai lehettünk.
ábrahám