Augusztus első hetében tartották meg a 15. Ördögkatlant, a Villányi borvidék fesztiválját. Idén is Villánykövesd, Nagyharsány és Beremend falvak vonzáskörében szervezték, ahol a katlanozók 5 napra elmerültek a kultúrában és a borospincékben. A KecsUp! munkatársának beszámolóját olvashatják.
Ha valaki csak a nyomasztó valóság elől keresett menedéket az Ördögkatlanon, valószínűleg csalódott. Ez a fesztivál többet kínált az egyszerű eszképizmusnál. Baranya megye összművészeti fesztiválján a magyar színház és a hazai underground zenészek is a minket érő társadalmi problémákra reflektáltak, mind a maga nyelvén. Minden lehetőséget megadtak ahhoz, hogy feldolgozzuk a magunkkal hozott félelmeket és vágyakat.
Az Ördögkatlan nem az a fesztivál, ahol kizárhatjuk a külvilágot. A helyszínt biztosító falvakban nem áll meg az élet a kultúrára vágyó közönség miatt. Sok falubeli évek óta szállást biztosít a látogatóknak, ami nekik komoly bevételt jelent, a szabadságukat töltő fesztiválozóknak pedig állandó emlékeztetőt, hogy még mindig Magyarországon – azon belül is egy szegényebb megyében – járnak.
Ha máshol nem is, a közértnél általában érezhető volt a kontraszt az itt élők és a katlanozók között. A legtöbb lakos magáról a fesztiválról sem tudott addig, amíg el nem sodorták őket a világító fémbúrákat viselő mexikói táncosok és a produkciót követő tömeg. Azt is nehezen szokták meg, hogy a színi előadások miatt már este letáboroztunk az információs pult előtt. Korlátozott ülőhely volt a színdarabokra, ezért minden éjszaka hálózsákok végtelen sora pihent a betonon, várva a reggeli sorszámosztást.
A sorbanállás és a faluról falura stoppolás hamisítatlanul az Ördögkatlan része. Ilyenkor látszik, mennyi különböző korosztályt szólít meg a program. A gyermekes családok és az idős házaspárok is visszatérő vendégei a sokoldalú fesztiválnak. Stoppoláskor a rutinos katlanozók vesznek fel, akik a kulturális életről mesélnek. Az egyik utamon egy kaposvári rendező mutatta be a tinédzser monológokat feldolgozó drámáját, egy másik autót pedig egy zenész vezetett, aki Emigráns Blues címmel írt könyvet a vendégmunkásként töltött éveiről.
A nagy koncertélmények és az együtt átélt, megismételhetetlen színházi programok egy közösséggé formálták a fesztiválozókat. Hallgattunk Európa Kiadót és Tudósokat, és fájdalmas búcsút vettünk a k2 Színháztól. Az igazán emlékezetes pillanatok persze ritkán szerepeltek a programfüzetben. Például senki sem számított rá, hogy Peer Krisztián, Baumgarten-díjas költő megjelenik az Újzenekar koncertjén.
Többek között azért sem, mert Peernek nem volt jegye az Ördögkatlanra. Sem a saját nevén, sem Áder János álnéven nem engedték be, amíg egy fesztiválozó neki nem ajándékozott egy plusz bérletet. A 80-as évek underground világát idéző Újzenekar nagyharsányi fellépésén, a teljes megőrülés közepette felhívták a költőt a színpadra. Peer ahelyett, hogy szavalt volna, elmesélte, hogyan nyúzott meg gyermekként egy elütött terhes nyulat az apja felszólítására. A váratlan történet után folytatódott a koncert, és tovább tombolt a közönség.
A szórakozott művészek, lázongó fiatalok, és táncoló bölcsészek tették különlegessé a fesztivált. Azok, akik Both Miklós Ukrán udvarát a pult zárásakor sem hagyták el, hanem békében együtt gitároztak és énekeltek a nagydarab biztonsági őrrel, kukákon ütve a ritmust. Azok, akik a telefonjukba jegyzetelték a messiási szerepben tetszelgő őrült (Lestyán Attila) szavait a Nizsinszkij el című FreeSzfe előadásán. Akik az égősor köré telepedtek az Újzenekar ráadás koncertje után, és a 70-es évek magyar ifjúsági filmjeit idézték meg az Offlájn Rezervátumban. Akik krétával pingálták az aszfaltot éjszaka, és a falubeli suhancokat is erre buzdították. Akik golfütőkkel hódították meg a Szársomlyót vasárnap hajnalban, a fesztivált búcsúztatva.
Azoknak, akik nem voltak ott fesztiválon, két színdarabot ajánlok a rengetegből. A Budapest Bábszínház műsorán most is szerepel Janne Teller: Semmi ifjúsági regényének adaptációja. A provokatív bábelőadást 8-12. osztályosoknak és felnőtteknek ajánlják. A Ciróka Bábszínház George Orwell Állatfarmját dolgozta fel. Az erkölcsi határokat feszegető, 14 éven felülieknek szánt darabot sajnos ritkán játszák Kecskeméten, de érdemes vadászni az alkalomra.
Természetesen a következő Ördögkatlant is ajánlom, amikor ismét életigenlő és borgőzös levegőt viszünk a kis magyar falvakba. Ott leszünk a fesztiválon, ahol egymást érik a borospincék és a vad színházi programok, és ahol mindenki szerelmes a szépen mosolygó pultos lányba.
