Egy évvel ezelőtt a pedagógus-szakszervezetek országos munkabeszüntetést hirdettek január 31-re; ekkor még figyelmeztető jelleggel. A pedagógusok alig 15 százaléka állt bele akkor a sztrájkba, válaszul, az érdekvédelmi szervezetek szerint, a kormány kiüresítette a sztrájkjogot, azt szinte észrevehetetlenné tette. Ezután több tanár a polgári engedetlenség eszközéhez nyúlt, akik közül mostanra többeket kirúgtak állásukból. Párbeszéd nincs a kormány és a tanárok között, legutóbb Pintér Sándor belügyminiszter tartott eligazítást a tanároknak. A tiltakozó akciók száma nem csökken, hónapok óta diákok, tanárok, szülők közösen mozdulnak meg aggodalmukban a hazai oktatás tarthatatlan helyzete miatt.
Labancz István „még(!) kémiatanár” hasonlót írt a Kecskeméti Bányai Júlia Gimnáziumból arról, hogy mégis miért sztrájkol. Így fogalmaz.
Sztrájkol azért, mert
- tudja, hogy az iskola a legjobb társadalmi intézmény,
- jól látja milyen egy progresszív, 21. századi oktatási rendszer. „Nem olyan, mint amilyen a jelenlegi, s pláne nem olyan, amerre tart a jelenlegi.”
Sztrájkol, hogy tudatosítsa a szülőkben: „a rossz oktatási rendszer fenntartásával frusztráljuk, túlterheljük gyermekeinket.”
Sztrájkol
- az okos, tehetséges, és a kiégett gimnazistákért és, hogy
- az iskolákat a friss gondolatok szabad levegője járja át.
Sztrájkol a nővéréért, s minden gyógypedagógusért, aki nem sztrájkolhat, mert az oktatás azon szegletében dolgoznak, ahol még a sztrájk e kilúgozott formáját is megtiltották.
5 éve leszakadt a mennyezet
Sztrájkol azért, mert 5 éve egy kémiaórán a mennyezeti vakolat egy jókora darabja ráesett az egyik diák vállára. „Ezt a problémát azóta sem sikerült megoldani közoktatásunk agyoncentralizált tankerületi rendszerében. Az eltelt időszakban volt már álmennyezet, mely a beázástól majdnem leszakadt, ezért lebontották. S most ez a második tanév, amikor az előadóban, ahol az óráim többségét tartom, semmiféle vakolat nincs a mennyezeten: betontálcák, rozsdás acélrudak, szabad vezetékek. Az osztályom csak barlangnak nevezi a termet.”
Sztrájkol azért, mert
- az egyik legtehetségesebb diák pár hete megrémült dolgozatírás közben, amikor a plafonról leesett mellé egy ott növő kb. 10 cm-es gomba. És azért, hogy
- a gyermekeknek ne kelljen külföldre menni egy jó iskoláért. Ehhez szellemileg lenne lehetőség, és anyagi forrás is lett volna, „de nem ez állt a HATALOMGYÁR érdekében.”
„MÉG MINDIG ELEGÜNK VAN!!!”
