A hat Bács-Kiskun vármegyei fideszes országgyűlési képviselő közül öten – Salacz László, Lezsák Sándor, Bányai Gábor, Font Sándor és Zsigó Róbert – támogatták azt a törvényjavaslatot, amelyet Halász János múlt héten nyújtott be eredetileg egyedül, A közélet átláthatóságáról címmel, amivel az Orbán-kormány ellehetetlenítené azokat az újságokat és civil szervezeteket, amik szerintük veszélyeztetik az ország szuverenitását. A kecskeméti fideszes képviselő, Szeberényi Gyula Tamás ugyanakkor nem szerepel a kezdeményezés aláírói között.
Megkerestük Salacz Lászlót, Kecskemét másik kormánypárti képviselőjét, hogy megtudjuk, miért tartotta fontosnak, hogy nevét adja a törvénytervezethez. Arra is rákérdeztünk, összeegyeztethetőnek tartja-e a javaslat szellemiségét az Alaptörvény alapelveivel, nem tart-e attól, hogy az intézkedés alááshatja a demokratikus elköteleződést a hazai társadalomban, valamint milyen példát kíván ezzel nyújtani a közélet iránt érzékennyé váló fiatalabb generációknak. Salacz László azonban nem válaszolt kérdéseinkre.
Szeberényi Gyula Tamástól azt kérdeztük, miért nem csatlakozott a törvényjavaslatot támogató – jelenleg 109 fős – Fidesz–KDNP-s képviselői körhöz. Ő nem kívánta kommentálni megkeresésünket, és az sem ismert, hogy miként fog szavazni majd a tervezetről. Az ülésterv szerint a június 10-i hét elején szavazhat az Országgyűlés, de az sem kizárt, hogy a kivételes eljárást választják, a Telex szerint legkorábban jövő kedden tudna szavazni a parlament az indítványról.
A tervezetet támogató aláírók között szerepel Orbán Viktor miniszterelnök, Rogán Antal, Semjén Zsolt és Kocsis Máté is, ugyanakkor több kormányzati kulcsszereplő – így Lázár János, Szijjártó Péter, Gulyás Gergely, Nagy István és Navracsics Tibor – neve nem található meg a támogatók listáján.
A bírói egyesület szerint a cenzúratörvény és magának a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak a léte is sérti a jogállamiságot
„Több ponton sérti a demokratikus jogállamiság alapelveit, különösen a hatalmi ágak elválasztását, a jogbiztonságot és a bírósághoz fordulás jogát” – írta a Magyar Bírói Egyesület a még kedden megjelent állásfoglalásában, írta meg a Telex.
Kocsis Máté célpontokat nevezett meg
„A közélet átláthatóságáról szóló törvénynek valóban van egy olyan aspektusa, amit sok magyarországi médiafelület magára értelmez. Ezt alappal teszi. Ilyen például a Telex, ilyen a 444, de akár a Partizán is ilyen lehet” – mondta Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője, mielőtt a parlamentben elkezdődött a „vita” az említett törvényjavaslatról. Később a parlamenti vitában mégis felháborodva utasította vissza, hogy ő célpontokról beszélt volna.
Miért veszélyezteti a Fidesz törvénytervezete Magyarországon a sajtószabadságot?
A törvénytervezet szövege olyan tág megfogalmazásokat tartalmaz, hogy lényegében bármely közéleti tevékenységet végző vagy közvitában részt vevő szervezetre alkalmazható – beleértve a független sajtót, a civil szervezeteket és influenszereket is. Azokra, akik felkerülnek a listára, súlyos következmények várhatnak: például bankszámláik befagyasztása, vezetőik kötelező vagyonnyilatkozata, vagy akár komoly pénzbírságok kiszabása is.
Amennyiben Lánczi Tamás hivatala úgy dönt, hogy egy szervezet felkerül a feketelistára, akkor még olyan bevételek is külföldi támogatásnak minősülhetnek, mint a YouTube-on keresztül érkező jövedelmek, a határon túli – például erdélyi – turnék jegyértékesítései, vagy a Donablyn befolyó mikroadományok, például influenszerek esetében.
A javaslat azonban nem áll meg a szankciók felsorolásánál: az indoklásban tartalmi elvárásokat is megfogalmaz a kormány, világosan megnevezve, mely témák esetében látja veszélyben a nemzeti szuverenitást. Ez a passzus nehezen értelmezhető másként, mint hogy a kormányzat irányítani kívánja, miről mit gondoljanak – és mit mondjanak – a sajtó és a civil szervezetek. Magyarán: ez már a cenzúra egyértelmű jele.
A törvényjavaslat szerint Magyarország szuverenitását veszélyezteti minden olyan, külföldi forrásból finanszírozott tevékenység, amely a közélet befolyásolására irányul, és sérti vagy negatív színben tünteti fel az ország független, demokratikus, jogállami berendezkedését. Ez a meghatározás olyan tág és szubjektív, hogy akár az is ennek minősülhet, ha egy újságíró véleménycikkben azt írja: az „Átláthatósági törvény” súlyosan aláássa a jogállamiságot Magyarországon. A Hivatal értelmezése alapján még az is ukrán propagandának számíthat, ha valaki arról ír, hogy a magyar közszolgálati média orosz propagandát közvetít.
A javaslat szövege annyira homályos és ellentmondásos, hogy nehéz megállapítani, mi alapján válik valaki célponttá. Ami azonban világosan kirajzolódik: a feketelistára azok kerülhetnek, akik nem állnak a kormány befolyása alatt. Ez pedig nem az átláthatóságot szolgálja – hiszen a nyilvánosság számára ma sem ismert, mennyi pénzhez jutnak kormánypárti országos és városi médiumok állami cégektől, vagy mekkora összegeket hirdetnek a kecskeméti önkormányzati, városi tulajdonú vállalatok –, hanem egyértelmű politikai célt követ.
Erre utal az a harcos, ellenségkereső retorika is, amely az elmúlt hónapokban a kormánypárti politikusok kommunikációját uralta. Pedig egy valódi, demokratikus nyilvánosságban a vélemények sokszínűsége, az információhoz való szabad hozzáférés, a kritikus, tényalapú média és a közéletben megjelenő bíráló hangok elengedhetetlenek.
De akkor mi lesz azokkal a több millió magyar választóval, akik nem a kormányzati narratívából kívánják tájékozódni? És végső soron: hogyan lehet ma Magyarországon független médiát működtetni, ha valaki nem kíván a Megafon vagy az Origo mintájára állami támogatásból propagandát gyártani?
