KecsUP: Sokat hallani arról, hogy átalakul az EU-s finanszírozási rendszer, és
az új ciklusban, 2021-től nagyobb hangsúlyt kap a közvetlen pályáztatás.
Ez biztos már? Hogyan kell ezt elképzelni?
Gyöngyösi Márton: Értelemszerűen az uniós finanszírozási rendszer is próbálja valamilyen szinten lekövetni az elvárásokat, ugyanakkor nehéz lenne a 27 országban folyamatosan felmerülő, sokszor eltérő várakozásoknak egyaránt megfelelni, éppen ezért a radikális átalakítások sem jellemzőek. Közvetlen pályáztatás eddig is létezett és ezután is lesz, ám ennek a rendszernek megvannak a maga korlátai. Az első és legfontosabb magából az Európai Unió egyik alapelvéből következik, ez pedig a szubszidiaritás elve, ami azt jelenti, hogy a döntéseket a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni. Értelemszerűen a közvetlen pályáztatásnál nem ez történik, hiszen egy uniós központban születik meg a döntés, nem pedig nemzeti szinten, ami az EU egyik deklarált célja, még akkor is, ha a Fidesz-kormány tagjai szeretnek szuperállami szerepre törő uniós bürokráciáról vizionálni. Így aztán, ahogyan eddig is, a pályázatok többsége a jövőben is valószínűleg állami, kormányzati szervezeteken keresztül kerül majd kiírásra és áttekintve a 2021-2027 közötti pénzügyi kereteket, nem várható komolyabb elmozdulás a közvetlen önkormányzati pályázatok javára.
A másik tényező, amely az állami szintet sokszor megkerülhetetlenné teszi az az, hogy vannak ugyan minden régió számára elérhető alapok, ám éppen a Kohéziós Alap esetében jellemző, hogy az előirányzott összeget eleve országhoz rendelik az ország mérőszámai alapján, így az állami szereplő nehezen kihagyható.
A harmadik probléma, hogy bár még így is van lehetőség közvetlen pályázásra, ám a pályázatok elkészítése komoly szakmai ismereteket és napi szintű tájékozottságot feltételez az éppen elérhető támogatások cél- és feltételrendszerét illetően, amely ritkán áll egy önkormányzat rendelkezésére. A pályázatok ugyanis nem maguk találják meg felhasználóikat, hanem a felhasználónak kell megkeresnie az aktuális kiírásokat, amelyhez persze szükséges a megfelelő nyelvtudás az idegen nyelvű pályázatok eléréséhez, szükséges az, hogy a pályázó tisztában legyen az Európai Unió aktuális stratégiai prioritásaival, a fő uniós alapokkal és céljaikkal és ebbe a keretbe kell egyértelműen beilleszteni a megírandó pályázatot. Nem biztos, hogy egy kisebb önkormányzatnak vannak erőforrásai arra, hogy mindezzel foglalkozni tudjon, vagy, hogy a szükséges anyagi önerőt előteremtse és innentől ismét az állami szerepvállaláshoz jutunk vissza.
Gyöngyösi Márton (Kecskemét, 1977 – ) közgazdász, politológus. 2019 óta európai parlamenti képviselő, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnökhelyettese. Édesapja külkereskedőként dolgozott, így Gyöngyösi gyermekkorát Egyiptomban, Irakban, Afganisztánban és Indiában töltötte. Ernst & Young nemzetközi tanácsadó cégnél volt társasági és nemzetközi adószakértő.
KecsUP: A magyar települések általában három forrásból gazdálkodnak: a saját
bevételeikből, a kormányzati támogatásokból és az uniós pályázatokból.
Mekkora összeg áll majd rendelkezésre, amelyekre közvetlenül
pályázhatnak az önkormányzatok az új ciklusban?
GyM: Alapvetésként elmondható, hogy aki keres, az talál is. Az elsődleges akadályt nem a források szűkössége jelenti és a források bőségében nem is várható változás. Ha számokat szeretnénk említeni, fel lehet sorolni, hogy a Kohéziós Alapokra 6,2 milliárd euró, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra 29 milliárd euró, a Szociális Alapra pedig 16 milliárd euró van előirányozva. Ugyanakkor ezekre nagyrészt nem közvetlenül lehet majd pályázni az előbb említett okokból kifolyólag, sőt, a tapasztalatok alapján a közvetlen önkormányzati pályázatok aránya nyolc százalék körül mozog, míg magánszemélyek, vagy éppen vállalkozások jóval nagyobb, 42, illetve 26 százalékos arányban tudtak pályázni. Ezekben az arányokban nem várható komolyabb változás.
KecsUP: Az önkormányzatok részére elkülönített közvetlen források milyen
területeket érinthet? Klímavédelem, társadalmi egyenlőség,
munkahelyteremtés, bérlakásépítés, akár a lakhatási költségek
csökkentését célzó programok is beletartoznak?
GyM: Érdemes látni azt, hogy melyek az Európai Unió stratégiai céljai a 2021-2027-es pénzügyi keret szerint. Ezek a regionális fejlesztési beruházások, az innováció, digitalizáció, a zöldebb, karbonmentes Európa megteremtése, a stratégiai szállítás, digitális hálózatok létrehozása, a szociális kérdések és a fenntartható városfejlesztés köré csoportosulnak. Ugyanakkor az ezekre adott támogatások főleg az önkormányzatok által nehezebben elérhető területekre (például kutatás és fejlesztés) fókuszálnak, jóllehet ha maga az önkormányzati szektor innovatívabb lenne, ezekből a pályázatokból is jobban tudna részesülni. Jó hír ugyanakkor, hogy a városfejlesztési programok bizonyosan sok támogatást fognak kapni, főként a Smart Europe és Smart City koncepciók keretében környezetvédelmi és fenntarthatósági törekvésekre. Ez több milliárd eurós kereteket jelent majd, igaz, főleg a nagyobb városok részére lesz elérhető.
KecsUP: A Homokhátságon élők és gazdálkodók számára az elsivatagosodás komoly problémát jelent, mégsem történt az elmúlt 10 évben érdemi beavatkozás. Milyen lehetőségek nyílnak az új ciklusban az itt élők és
érdekszervezeteik számára az új ciklusban? Mit javasol a kistelepülések
önkormányzatainak a kihívások orvoslása érdekében?
GyM: A Jobbik már a 2014-es választási programjában ambiciózus terveket vázolt fel a magyarországi vízgazdálkodás megreformálására és az infrastrukturális fejlesztésekre nézve, valamint a Homokhátság elsivatagosodását megállítandó. Ráadásul Magyarországon rendelkezésre is áll a szükséges szakmai tudás. A szocializmus idején fontos exportcikkünknek számított ez a tudás és számos harmadik világbeli ország vízgazdálkodási rendszerét magyar mérnökök építették, összekötve mindezt a szintén magyar mérnökök által a helyi környezeti adottságok figyelembe vételével kifejlesztett vetőmagok exportjával. Amikor egyre többet beszélünk a klímaváltozásról és annak negatív hatásairól, úgy gondolom, hogy fontos lenne a kitörési pontokat megtalálva konkrét cselekvési terveket felvázolni. Ilyen lehet egy a környezetvédelmi szempontokat is figyelembevevő vízlépcsőépítés az Alföldön, megállítandó a Homokhátság elsivatagosodását, kiegészítve az új, szárazságot jobban tűrő növényfajták telepítésével. Mindez ráadásul beilleszthető az Európai Unió által is szorgalmazott zöldpolitika kereteibe.
KecsUP: Jogállamiság kontra EU-s támogatások. Több EU-s politikus
kijelentette, hogy olyan rendszert kívánnak életbe léptetni, ami anyagi
szankciókat is alkalmazhatna abban az esetben, ha a jogállamiság
veszélybe kerül az adott tagállamban. Ez nem növelheti meg az EU-val
szembeni állampolgári ellenérzéseket? Magyarország lehet az első próba?
GyM: A jogállamisággal kapcsolatos eljárások végső vesztesei nem lehetnek a magyar emberek, ezt le kell szögezni. Nagyon rossz üzenete lenne annak, ha még azért is az embereket büntetnék, hogy a kormány bünteti őket – hiszen a jogbiztonság hiányát, vagy a korrupciót nehéz nem büntetésként megélni. Nem a magyar embereket, hanem az őket kizsebeli politikai bűnözőket kell szankcionálni. Ezért volna fontos, hogy a Magyarországnak járó uniós támogatások felhasználását sokkal szigorúbban ellenőrizzék, hogy azok valóban a „címzettekhez” jussanak el és ne a Fidesz haveri köreit gazdagítsák.
KecsUP: A 2019. évi önkormányzati választási kampányban hallhattunk olyan
kormánypárti politikusokat, pl. Kecskeméten is, akik azzal fenyegették a
választókat, hogy ha nem ők kerülnek hatalomra, akkor elapadnak az EU-s
és hazai pályázati források. Tud olyan esetről, ahol politikai nyomásra
elvontak forrásokat ellenzéki városoktól?
GyM: Jól mutatja a magát kereszténynek és nemzetinek hazudó Fidesz természetét az, hogy miközben az Európai Unióra előszeretettel mutogatnak, ők azok, akiknek adott esetben az sem drága, hogy az embereken bosszulják meg saját politikai sikertelenségüket. 2010 és 2019 között ráadásul valóban megtörtént, hogy egy település azért esett el forrásoktól, mert ellenzéki vezetésű volt. Ez az aljas taktika azonban csak addig tudott működni, amíg az ellenzéki vezetésű település a ritka sziget volt a narancsszínű tengerben. Ez a helyzet 2019 őszén radikálisan megváltozott, hiszen ma több magyar ember él nem-Fideszes vezetésű településen, mint ott, ahol kormánypárti a polgármester. Azt azonban már a Fidesz sem teheti meg, hogy az ország több mint felét látványosan bünteti, éppen ezért ezek a fenyegetések mára üres – jóllehet meglehetősen hányingert keltő – politikai lózungokká váltak. Nem kell felülni nekik.
KecsUP: Bérunió. Ön szerint az Európai Unió egyik igazságtalansága a
tagállamok közötti bérszínvonal hatalmas különbsége, ami miatt az
értékes, szakképzett munkaerő nyugatra vándorol. Milyen irányú
változások várhatók a munkaerőpiacon a következő EU-s ciklusban? Mit
kellene tennie a mindenkori magyar kormányoknak a negatív folyamat
enyhítése érdekében?
GyM: Amikor a Béruniós kezdeményezést elkezdtük, sokan legyintettek, mondván, az Európai Uniónak úgysem érdeke a bérkülönbségek csökkentése. A Fidesz pedig minden követ megmozgatott, hogy megakadályozza a kezdeményezés sikerét. Európa azonban kezd ráébredni a probléma súlyosságára és ma már egyáltalán nem eretnek gondolat Brüsszelben sem azt mondani, hogy fenntarthatatlan és veszélyes az az állapot, hogy a kontinens keleti fele egyre jobban leszakad a nyugatitól. Ezért esik egyre több szó az Európai Szociális Pillérről és arról, hogy mit lehetne tenni a különbségek csökkentése érdekében. A Jobbik politikusai sokat dolgoznak azon, hogy a problémára minél jobban felhívják a figyelmet.
Ugyanakkor a Fidesz-kormány látványosan a magyarok ellen dolgozik, hiszen gazdaságpolitikáját az olcsó és kiszolgáltatott munkaerőre építi. A nyugati vállalatokat azzal az ígérettel csábítja Magyarországra, hogy itt leromlott árfolyamú forintban fizetve, fillérekért dolgoztathatnak embereket napi 12-14 órában, ha pedig az üzleti érdek úgy áll, a magyar dolgozótól megszabadulni is könnyű, hiszen a hazai munkajog nem védi.
Csakhogy a növekvő életszínvonalbeli különbségek gazdasági és társadalmi válsághoz vezetnek, ezt pedig sem az európai szavazópolgárok, sem a nagypolitika nem kívánja, így a Fidesz ugyan ideig-óráig megszerezheti a nagyvállalatok kegyeit, az európai politika átlép rajta.
A Jobbik szerint Magyarország érdeke az lenne, hogy a magyar emberek tudására és kreativitására támaszkodva minőségi és jól fizető munkahelyeket hozzon létre. Ehhez persze nem látványberuházásokba kell fektetni, hanem például oktatásba. Bízunk benne, hogy 2022 után fordíthatunk a tendencián.
KecsUP: Brexit. Magyarország vidéki városaiból sokan Angliában dolgoznak,
illetve tanulnak. Hogyan érintheti őket a britek kilépése?
GyM: Úgy gondolom, hogy mind a briteknek, mind az Európai Uniónak az az érdeke, hogy fennmaradjon az átjárás a sziget és a kontinens között. Rengeteg uniós állampolgár – köztük magyarok – dolgozik az Egyesült Királyságban, ugyanakkor számos brit ember él az Európai Unióban is. Senkinek nem lehet érdeke az, hogy emberek millióinak életét megkeserítsék. Az Egyesült Királyság ugyan politikailag idén január végén elhagyta az Európai Uniót, jogi és egyéb szempontból még be kell tartania az uniós vállalásokat, egészen addig, amíg folynak a tárgyalások a kilépés végleges feltételeiről. Bízom benne, hogy jövőre, amikor a „technikai kilépés” is megtörténik, már készen lesz egy olyan jogi rendszer, amely garantálja a szigetországban élő magyarok jogait is.
A Brexit ugyanakkor egy fontos lecke arra nézve, milyen veszélyekkel és bizonytalansággal jár, ha egy ország elhagyja az Európai Uniót. Érdemes mindezt jól az eszünkbe vésni akkor, amikor Orbán Viktor egyre gyakrabban tesz olyan utalásokat, amelyekből arra következtethetünk, hogy hosszú távon a közösséggel való szakításra készülhet.