- Advertisement -
Az egypártrendszerben a tanácsok töltötték be az önkormányzatok szerepét, ám valódi szabadságuk minimális volt, inkább a (párt)központ kinyújtott karjaiként működtek. Az 1990-es rendszerváltás e tekintetben a korábbi rendszer teljes tagadására épült. A rendszerváltók a centralizált működéssel szemben a helyi közösségek és városok autonómiáját hozta létre, széles körű szabadságot és feladatköröket adva a részükre.
A nagyszámú feladathoz azonban kevés anyagi erő társult, ami egy elhúzódó válságba sodorta a magyar önkormányzati rendszert. Mindezt súlyosbította a törvényességi felügyelet és a pénzügyi kontroll elégtelensége, ami eladósodáshoz, a közszolgáltatások romlásához és a korrupció elburjánzásához vezetett. Nem ritka az sem az ilyen településeken, hogy a polgármester vagy néhány család tartja kezében a települést, egzisztenciális és politikai függőségbe vonva a lakosság nagy részét.
Ezzel az autonómiát igenlő, talán szélsőségesnek is nevezhető decentralizációval szemben 2010 után egy szélsőséges központosítás és államosítás vette kezdetét. 10 év leforgása alatt az Orbán-kormány odáig jutott az önkormányzás lábainak és kezeinek levágásában, hogy az önkormányzatok legfőbb bevételét, az iparűzési adót is elvennék.
Üdvözlet az illiberális tanácsrendszerben
Ha egy önkormányzatnak nincs pénzügyi mozgástere és nincs saját jogon beszedett bevétele a polgáraival „megkötött szerződés” révén, azt nem nevezhetjük önkormányzatnak, legfeljebb tanácsnak.
Az ilyen rendszerekben nem tisztelik a polgári szabadságot és semmibe veszik az évszázadok során joggal féltett rendet: az önkormányzatiságot és az osztott hatalom elvét, ami hozzá tartozik a magyar kultúrkincshez. Olyan történelmileg kialakult viszonyulásokról van szó, amik alkotmányosan és politikailag a mai napig érvényesek.
A helyi önkormányzat nélkülözhetetlen eleme (lenne) a jogállami demokráciának, ami beivódott a közgondolkodásba és közvetlen kapcsolatot teremt a helyi közösség tagjai között.
2010-et követően, a Fidesz hatalomra kerülve az önkormányzati autonómia ellen nyílt támadást indított. A kommunikáció eleinte az volt, hogy a kormányzat az eladósodásuk kezelésében segít az önkormányzatoknak a szigorúbb pénzügyi ellenőrzéssel, és jelentős közszolgálati feladatkörök elvételével. Emlékezhetünk, hogy a megyei önkormányzatok valamennyi lényegi feladatkörét elvonták, ami mára úgy néz ki, mint az üres kagylóhéj. A településektől egy sor feladatot (vele együtt embereket és technikai eszközöket) ruháztak át a járási kormányhivatalokhoz. A helyi közszolgáltatások „zászlóshajóját”, az oktatást (több más közszolgáltatással együtt) szintén államosították.
2019 őszén a Fidesz elvesztette a fővárost, a megyei jogú városok felét, számos kisebb települést, mintegy az ország felét. A korlátozó, centralizáló stratégiát és a helyből történő források elvonását a kormány a koronavírus-válság kezdete óta pedig még inkább fokozza.
Van ugyan néhány kritikus, erősebb fideszes polgármester a körön belül, mint például a székesfehérvári Cser-Palkovics András, aki hangot is adva ellenvéleményének helyteleníti a központi ütést az önkormányzatiság ellen, azonban a kormány megállíthatatlanul vonja el a végekről a feladatokat és a forrásokat.
Érdemi vita azonban nincs, ahogy kiérlelt koncepció sincs a szektor reformjáról. Ellenkezőleg. A veszélyhelyzetben éjszaki műszakban hoznak húsbavágó döntéseket.
A satuba tett önkormányzatok körül nem várható lazítás.
A kiérlelt szakmai javaslatok nem kerülnek meghallgatásra. A reformra szoruló önkormányzati rendszerről semmilyen érdemi, széleskörű egyeztetés nincs napirenden. Az érintettek is csak kapkodják a fejüket. Bemondásra megy minden. Parragh László látogatása a Karmelita kolostorban is ezt mutatja, ahol Orbán Viktor miniszterelnök és propagandaminisztere, Rogán Antal előtt bedobta, hogy egy évre függesszék fel az iparűzési adót vagy a társasági nyereségadót csökkentsék.
Kivéreztetett és magukra hagyott önkormányzatok
Ha nem lenne elég csapás az önkormányzatoknak az a bevétel kiesés, amit a koronavírus-járvány miatt nem fognak befizetni a bajba került vállalkozások helyi adó formájában a városi büdzsébe, a kormány még további elvonásokat léptetett életbe.
Elég nagy érvágás a gépjárműadó-bevételek elvonása (Kecskeméten közel 500 millió forint), az idegenforgalmi adó felfüggesztése, a parkolás ingyenessé tételével a parkolási bevételek elvesztése és 2021-ben a helyi adók és a települési adók (tipikusan az ingatlanadó, az építményadó, az idegenforgalmi adó, vagy a kommunális adó) emelésének tilalma. Ezzel szemben az Orbán-kormány több adót szedne be szolidaritási adó címén, például Kecskeméttől a jelenlegi 1 milliárd helyett akár a kétszeresét is.
A koronavírus-járványban az a jelenség különösen erősen megfigyelhető, ahogyan a kormányzat nem csak további forráselvonásokkal sújtja az önkormányzatokat, de teljesen kihagyja őket a járványkezelésből. A legtöbben az információhiányra és a partnerség hiányra panaszkodnak.
Mindent egybevetve nehéz más következtetésre jutni, mint arra, hogy az illiberális orbáni politikában, ahol az a fő kérdés, hogy mennyire tud antiliberális lenni a kormány, láthatóan nincs helye a lokális autonómiáknak. A tanácsrendszerben pedig már megtanultuk 1990 előttről, hogy az ilyen rendszerekben nem tisztelik a polgári szabadságot és semmibe veszik az évszázadok során joggal féltett rendet: az önkormányzatiságot és az osztott hatalom elvét.
Folyt. köv.
- Advertisement -
