Az egypártrendszerben a tanácsok töltötték be az önkormányzatok szerepét, ám valódi szabadságuk minimális volt, inkább a (párt)központ kinyújtott karjaiként működtek. Az 1990-es rendszerváltás e tekintetben a korábbi rendszer teljes tagadására épült. A rendszerváltók a centralizált működéssel szemben a helyi közösségek és városok autonómiáját hozta létre, széles körű szabadságot és feladatköröket adva a részükre. A nagyszámú feladathoz azonban kevés anyagi erő társult, ami egy elhúzódó válságba sodorta a magyar önkormányzati rendszert. Mindezt súlyosbította a törvényességi felügyelet és a pénzügyi kontroll elégtelensége, ami eladósodáshoz, a közszolgáltatások romlásához és a korrupció elburjánzásához vezetett. Nem ritka az sem az ilyen településeken, hogy a polgármester vagy néhány család tartja kezében a települést, egzisztenciális és politikai függőségbe vonva a lakosság nagy részét. Ezzel az autonómiát igenlő, talán szélsőségesnek is nevezhető decentralizációval szemben 2010 után egy szélsőséges központosítás és államosítás vette kezdetét. 10 év leforgása alatt az Orbán-kormány odáig jutott az önkormányzás lábainak és kezeinek levágásában, hogy az önkormányzatok legfőbb bevételét, az iparűzési adót is elvennék. 
Az MDF Ébresztő című kiadványa 1990 júliusából Van ugyan néhány kritikus, erősebb fideszes polgármester a körön belül, mint például a székesfehérvári Cser-Palkovics András, aki hangot is adva ellenvéleményének helyteleníti a központi ütést az önkormányzatiság ellen, azonban a kormány megállíthatatlanul vonja el a végekről a feladatokat és a forrásokat. Érdemi vita azonban nincs, ahogy kiérlelt koncepció sincs a szektor reformjáról. Ellenkezőleg. A veszélyhelyzetben éjszaki műszakban hoznak húsbavágó döntéseket. A satuba tett önkormányzatok körül nem várható lazítás. A kiérlelt szakmai javaslatok nem kerülnek meghallgatásra. A reformra szoruló önkormányzati rendszerről semmilyen érdemi, széleskörű egyeztetés nincs napirenden. Az érintettek is csak kapkodják a fejüket. Bemondásra megy minden. Parragh László látogatása a Karmelita kolostorban is ezt mutatja, ahol Orbán Viktor miniszterelnök és propagandaminisztere, Rogán Antal előtt bedobta, hogy egy évre függesszék fel az iparűzési adót vagy a társasági nyereségadót csökkentsék.
Üdvözlet az illiberális tanácsrendszerben
Ha egy önkormányzatnak nincs pénzügyi mozgástere és nincs saját jogon beszedett bevétele a polgáraival „megkötött szerződés” révén, azt nem nevezhetjük önkormányzatnak, legfeljebb tanácsnak. Az ilyen rendszerekben nem tisztelik a polgári szabadságot és semmibe veszik az évszázadok során joggal féltett rendet: az önkormányzatiságot és az osztott hatalom elvét, ami hozzá tartozik a magyar kultúrkincshez. Olyan történelmileg kialakult viszonyulásokról van szó, amik alkotmányosan és politikailag a mai napig érvényesek. A helyi önkormányzat nélkülözhetetlen eleme (lenne) a jogállami demokráciának, ami beivódott a közgondolkodásba és közvetlen kapcsolatot teremt a helyi közösség tagjai között. 2010-et követően, a Fidesz hatalomra kerülve az önkormányzati autonómia ellen nyílt támadást indított. A kommunikáció eleinte az volt, hogy a kormányzat az eladósodásuk kezelésében segít az önkormányzatoknak a szigorúbb pénzügyi ellenőrzéssel, és jelentős közszolgálati feladatkörök elvételével. Emlékezhetünk, hogy a megyei önkormányzatok valamennyi lényegi feladatkörét elvonták, ami mára úgy néz ki, mint az üres kagylóhéj. A településektől egy sor feladatot (vele együtt embereket és technikai eszközöket) ruháztak át a járási kormányhivatalokhoz. A helyi közszolgáltatások „zászlóshajóját”, az oktatást (több más közszolgáltatással együtt) szintén államosították. 2019 őszén a Fidesz elvesztette a fővárost, a megyei jogú városok felét, számos kisebb települést, mintegy az ország felét. A korlátozó, centralizáló stratégiát és a helyből történő források elvonását a kormány a koronavírus-válság kezdete óta pedig még inkább fokozza.