Pont ezekben a napokban, amikor sokan értetlenül állnak a tény előtt, hogy a Károli egyetem adott egy seggberúgást a tanítóképzésnek Kecskeméten, akkor jön a hír, hogy bezzeg fegyvertervezőket és fegyvárgyártókat majd oktatnak Kecskeméten. Igaz nem a Károlin, hanem a Neumann János Egyetem égisze alatt, ahonnan kivált a nyári átalakulás következtében a pedagógusképzés. Talán egyszer azt is megtudjuk, hogy a Neumann passzolta le, vagy nem volt olyan erős, mint egy másik kutya, és át kellett adnia. A lényeg, hogy a padegógusok mentek, fegyveresek jönnek.
Védelemipari tudásközpont létesül az új szakirány okán, bármit is jelentsen ez. Sőt, életpályamodellt kínál a fegyvertervezőknek az egyetem. Gaál József alpolgármester és Szemereyné Pataki Klaudia polgármester pedig meglátta a képzésben a pénzt új adóbevételek formájában, és a cégeket csalogató erőt, így ennek megfelelően hurráoptimista nyilatkozatokat tettek a bejelentés kapcsán.
Hurrá, fegyverhatalom lesz Kecskemét. Az országban ugyanis egyedülálló képzés indul majd a városban, sőt az egész világon egyedülálló lesz. Király József tegnap a Kaszap utcai sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy a tanítóképzés nem generál iparűzési adót, nagy pénzeket, nehéz mérni gazdaságilag a hasznát, ezért talán nem is fontos egyeseknek. Valóban nehéz pénzben kifejezni, hogy egy városnak megéri-e vagy sem, ha tanítókat képeznek egyik intézményében. Vagy akár bölcsészeket, tök mindegy. És az is igaz, hogy nem fognak cégek idejönni azért, mert esetleg néhány száz tanítójelöltet oktatnak egy felsőoktatási intézményben a városban. De tényleg csak a pénzbeli gazdagság számít? Csak ez a gazdagság?
Ez a kormány különös vonzalmat érez a katonás dolgokhoz. Talán nem vettek elég puskát Orbán Viktornak a szülei, amikor kisgyerek volt. De most igen gyakran használ katonai kifejezéseket. Vagy gondoljunk csak a nem kormánygépnek vásárolt katonai gépekre, amelyeken gyakran repülnek politikusok. De itt van a lőtérépítési program. Katonák parancsnokoskodnak a kórházakban. Vagy friss hír, hogy Orbán fiát, két hónappal a katonai esküje után, állami pénzen katonai elitiskolába küldték külföldre.
Nem mondom, hogy sosem lőttem fegyverrel. Általános iskolásként még szakkörre is jártam. De nincs különösebb vonzalmam a fegyverekhez és a katonaélethez. Viszont a családomban elég sok pedagógus van. Egyik végzettségem szerint én is tanító vagyok. Ezért én a tanítókra szavazok. Már csak azért is, mert ha nincsenek tanítók, nem lesznek okos emberek, akikből fegyvertervezők és azok oktatói lehetnek.
Gunity Gábor főszerkesztő