Húsz évvel ezelőtt, 2000. január 31-én 22 órakor a Szamos felső folyásának vízgyűjtő területén működő ausztrál–román tulajdonú, Aurul nevű bányavállalat cianiddal és nehézfémekkel szennyezte a Szamos és a Tisza folyókat. A bányavállalat zagytározójának gátszakadása következtében 50-100 tonna különböző súlyosan mérgező anyagokat tartalmazó közel 100.000 köbméter folyékony és lebegő hordalék került az élővízbe.
A bányavállalatnak nem volt kárelhárítási terve, a szennyezés lokalizálását vagy enyhítését meg sem kísérelték.
A szennyeződés február 1-jén érte el a Tisza magyarországi szakaszát, ami csaknem két hét alatt vonult le és haladt tovább Szerbián át a Dunába, ökológiai katasztrófát okozva ezzel a folyó élővilágában.

A szennyezőanyag koncentrációja a katasztrófa helyén a magyarországi szabvány szerinti határérték 180-szorosát is meghaladta, a Szamos és a Tisza összefolyásánál a határérték 135-szöröse volt. A duzzasztásnak és az áradásoknak köszönhető folyamatos felhígulás nyomán a Tisza-tónál 34-szeres, Szeged alatt 15-szörös volt a határérték-túllépés, de még Belgrád magasságában is halpusztulást okozott a szennyezés, amely még a Duna bulgáriai szakaszán is határérték feletti volt.
A csernobili atomerőmű-baleset óta történt legnagyobb környezeti katasztrófának is nevezik a tiszai ciánszennyezést. A haltetemektől bűzlő Tisza-part sokkolta a hazai közvéleményt, és a környezetszennyezés megrengette Európa lakosságát is.
A tiszai katasztrófa arra mutat rá, hogy a Kárpát-medence természeti értékgazdagsága mennyire sérülékeny és mennyire fontos lenne az államok szorosabb együttműködése a magasabb szintű környezetbiztonságért.
Az elmúlt években a kormány leépítette a hazai környezetvédelem rendszerét
Magyarország Alaptörvénye bár kimondja: „A természeti erőforrások […] a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége”, de ennek ellenére a Fidesz-KDNP kormány az elmúlt években teljesen leépítette a hazai természet- és környezetvédelem rendszerét.
2010-ben azzal kezdődött a leépítés, hogy megszüntették a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumot. Azóta pedig a természet- és környezetvédelemben szaktekintélyeket és jártas szakembereket bocsátottak el, legutóbb épp 2018 novemberében küldtek el nagyarányban hozzáértőket az agrártárcától.
