Timi családbarát fodrászata

Zagyiné Vidra Tímeának megadatott, hogy azzal keresse kenyerét, amit igazán szeret.  Sajó utcai házuk udvarán lévő szalonja kis ékszerdoboz, gyermekkori álmának megvalósulása. Egy szürke, esős napon beszélgettünk, de Timi mosolya, lelkesedése, ahogy szakmájáról és vendégeiről beszél beragyogta a teret. Ő azon szerencsések egyike, akinek sikerült kiteljesedni szakmájában, látszik, hogy a helyén van, és ezt sugározza is.

– Fodrászként hogy érzed magad covid idején?
– Most már jól! A frizura az ápoltság egyik eleme, az embereknek fontos, hogy rendben legyenek. A járvány miatt kicsit megborult az életünk, sok a bizonytalanság, de egy jó frizura javíthat a hangulatunkon, magabiztosabbá válhatunk általa. Egy-két vendégem van, aki még nem mer jönni, de nagyrészt visszaépült a kuncsaftköröm. Mostanában mindenki más frizurát, más fazont, más hajszínt akar, egyes férfiak szakállat növesztenek, mások meg levágatják. Az emberek egyre nehezebben viselik a korlátozást, igénylik a változást, az újat.

– Mikor gondoltál először arra, hogy fodrász leszel?
– Régi vonzalom a fodrászkodás. Első próbálkozásom óvodás koromra nyúlik vissza, akkor a Barbie babát, anyukámat és nagymamámat fésültem, majd az iskolában a barátnők haját fontam, később pedig festettem is. Hatodikban döntöttem el, hogy fodrász leszek, attól kezdve a nyaraimat azoknál a fodrászoknál töltöttem, ahova anyukám járt szépülni.

– Kinél tanultad a szakmát, hol kezdtél dolgozni?
– Elméletet a kecskeméti Kandóban szereztem, a szakmát Drahos Enikő Béke utcai fodrászatában tanultam. Enikővel átköltöztünk a Központi Fodrászatba, ahol 3 évet dolgoztam, majd onnan mentem GYES-re. Kis kitérővel, a második fiam megszületése után nyitottam meg a Sajó utcai üzletet, mellyel régi vágyam vált valóra. Erről a szalonról álmodtam gyerekkorom óta! Úgy gondolom, amire nagyon vágyik az ember, az megvalósul, persze kell hozzá hit, kitartás, szorgalom és támogató család. Mára bővítettem, kozmetikus és műszempillás szolgáltatásait is igénybe vehetik a vendégek.

– Szakmán belül jól megvannak vagy konkurálnak egymással a kőrösi fodrászok?
– A városban lehet kb. 30 fodrász és mindenkinek megvan a vendégköre. Nem érzem, hogy konkurensei lennénk egymásnak, mindenki megtalálja az igényeinek megfelelő szakembert, így szerintem jól megférünk egymás mellett.

– Honnan értesülsz az újdonságokról?
– Évente 5-6 oktatáson veszek részt, melyek a tudás mellett lelki feltöltődést, lendületet és inspirációt adnak. Az elmúlt időszakban online folytak a képzések, de lassan kezdünk visszatérni a családias hangulatú szalontréningekre, melyeket neves cégeknél dolgozó mesterfodrászok tartanak. Ide, hozzám is szervezünk egynapos képzést, melyen általában 10 fodrász vesz részt. Sajnos ritka köztük a kőrösi, inkább Kecskemétről, Pestről, Bajáról, Hódmezővásárhelyről jönnek.
A vendégek is örülnek az oktatásoknak, mert élvezik a hozadékát, izgalommal várják, milyen új technikát tanultam, milyen új terméket próbálhatnak ki. Vevők az új fazonra, vágási, festési technikára, szeretik és igénylik az újdonságot, néha extra kívánsággal is előállnak. Kértek például olyan spéci beterítő kendőt, ami alatt lehet mobilozni. A fiatalok hajvágás, szárítás közben is szeretik a telefonjukat nyomkodni. A vendégeim óhaját igyekszem teljesíteni, így ezt a kendőt is beszereztem.

– Hűségesek a vendégeid?
– 95%-ban igen! Van, aki elmegy, és kipróbál más fodrászt, aztán szabadkozva visszatér. Ezen nem sértődöm meg, szívesen fogadom, mert visszatérése azt jelenti, hogy elégedett a munkámmal.

– Hol készül a fodrász frizurája?
– Tanulókoromban magamnak készítettem az akkor divatos tépett frizurát, de hosszú évek óta az oktatásokon profik vágják és festik a hajam.

– A férfiak manapság nagyobb figyelmet fordítanak a hajviseletükre.
– Igen, bár vannak, akik továbbra is havonta, esetleg félévente vágatnak, de egy jelentős réteg divatkövető, ők 2-3 hetente jönnek. A fiatal fiúknál menő most a Barber hajviselet – amit én „madárfészek” frizurának hívok –, ennél a fazonnál a haj körben le van szedve, felül viszont hosszú, göndör. Akad olyan fiatal, aki szög egyenes hajból szeretne ilyesmit, ami szinte lehetetlen, de azt kéri: Timi néni oldjuk már meg valahogy… Hát megpróbálom, javaslok egy-két trükköt a siker érdekében. Ezek a frizurák napi törődést igényelnek, egyén függő, ki mennyi időt tölt a tükör előtt, de sokan a félórát sem sajnálják erre. Trendi az is, hogy csíkot vágunk a hajba a választéknál, a festés viszont nem jellemző, és nem is ajánlom a férfiaknak, legyen ez a nők kiváltsága. Bár akad olyan fiatal, aki megpróbálkozik a  hajszőkítéssel, de a végeredmény láttán, úgy dönt, visszanöveszti az eredeti hajszínt.

– Mi az, amire végképp nemet mondasz?
– A dauer! Az idősek még ragaszkodnak hozzá, de létezik olyan vágási technika, amivel kiváltható, kaphatók olyan termékek, melyek használatával dúsabbá tehető, megemelhető a haj töve. Fiatalosabb mindenki dauer nélkül, és otthon is könnyebb bánni vele.

– Mit szeretsz legjobban a munkádban?
– Mindent! Nálam a szakma szerelem! Volt időszak, amikor túlvállaltam magam, reggeltől késő estig, sőt egész hétvégén is dolgoztam, ami idővel megbosszulta magát. Kaptam egy komoly betegséget, félévembe telt mire rendbe jöttem. Azóta kicsit visszavettem a tempóból.

– Te a vendégeid bizalmasa is vagy…
– Egy jó fodrászban bíznak az emberek, van, hogy a frizura mellé lelki segélyt is nyújtok. Sokan a nyugalom szigetének tartják a szalont, beülnek a székbe, és ha örömük, bánatuk van, ömlik belőlük a szó. Megkönnyebbülnek és felszabadultabban távoznak. Nekem is jól esik, ha ilyen módon is segíthetek. Nálam a kisgyerekek sem visítanak hajvágás közben, „juti csokit” kapnak, amit el is várnak. Időnként közösségi térré változik a fodrászat, ha ráér, bejön a férjem vagy valamelyik gyerekem, szívesen beszélgetnek az ismerős kuncsaftokkal. De ha megjelennek a kutyáink, ők is sikert aratnak. A vendégektől jelképesen megkaptam a családbarát fodrászat címet!

– Van-e olyan munkád, amire különösen büszke vagy?
– Büszke vagyok az összes frizurára, amit valaha készítettem! Szeretem, ha a vendég szabad kezet ad, azt mondja: Timi rád bízom magam! Ez lelkesít, és boldog vagyok, amikor elhangzik: szuper lett a frizura! De szólniuk sem kell, mert az elégedettség rögtön látszik. Vannak vendégeim, akik pesti, győri, kecskeméti mesterfodrásztól pártoltak át hozzám, mert elszúrták a hajukat. Van vendégem, akinek a haját a médiából ismert sztárfodrász  rontotta el. Visszaépítettem, rendbe hoztam a haját, és ő azóta is hozzám jár. Erre büszke vagyok! Nem kell ahhoz mesterlevél, hogy az ember szeresse, amit csinál, és igényes munkát adjon ki a keze alól.

Utolsó kérdésnek szántam: ha még egyszer kezdené, ugyanezt a szakmát választaná? Szerintem ezt felesleges lett volna feltenni…

Balla Kriszta