Minden és mindenki kommunikál, mindenhol interakcióba kerülünk, ha az közvetett is. Nem véletlenül érezzük azt, hogy olyan mintha egy koreográfia részei lennénk. A kontextus változik, folyamatosan új és új helyszíneken bukkanunk fel, mert a koreográfusok az eltérő események mozaikjait vetítik ki elénk. És mi mozaikról mozaikra lépkedünk, amik között vagy keresünk összefüggéseket vagy megmaradunk a valóság buborékokba zárva.
Nem az a lényeg, hogy mit látunk, hanem, hogy miként hat ránk. Főleg, ha azt egy ismert ember vagy csoport teszi, amivel valamit közvetít felénk.
Az olyan nagy sportesemények, amilyen most a foci EB időszaka remek lehetőség az üzenetek vagy a politikai viszonyulások formálására. 5 napja zajlik csupán az öreg kontinens legnagyobb foci eseménye, de már bővelkedünk erős véleményekben.
A térdelünk vagy nem térdelünk és ki mit ért tisztelet alatt kérdése az egész foci Eb legforróbb sporton kívüli témája.
Ebben is, mint mostanság szinte minden szimbolikus ügyben, két táborra szakadtunk. Hosszan nem ecsetelve a sztorit, azzal kezdődött mindez 2016-ban, hogy két NFL amerikaifutballista térdre ereszkedve hallgatta végig az amerikai himnuszt. Gesztusuk arra irányult, hogy a fekete amerikaiak elleni kortárs rendőri erőszak problémáira hívják fel a figyelmet. Azóta a térdelés önálló politikai vitatémává vált az USA-n kívül is, amiben több miniszterelnök, köztük az angol Boris Johnson és magyar partnere is megszólalt.
Míg az angol politikus támogatásáról biztosította a meccsei előtt letérdelő angol válogatottat, ugyanakkor nem volt hajlandó elítélni azokat az angol szurkolókat, akik saját játékosaikat kifütyülték, addig Orbán Viktor szerint a magyar–ír felkészülési meccsen letérdelő írek egyenesen provokálták a magyarokat. Orbán meg sem próbált köztes utat választani, sőt, tőle megszokott módon, a radikálisan kultúrharcos szerepét magára öntve, normálisnak állította be, hogy egy futball stadionban is csak kevesek véleményét kihangosítsa.
A politikaivá váló térdelés megítéléséről sokfélét gondolnak. Mindenkinek szíve joga térdelni és nem térdelni, ami mellett és ellen ugyan lehet érvelni, de ha bármelyiket is demonstratív módon teszik rövid idő alatt érvényét veszti, kiüresedik, mert kötelezővé válik. (Na és persze konfliktust okoz, mint az történt 2017-ben, amikor gyerekeket térdeltettek egy polgármester elé.) Ez úgy igaz azokra is, akik kényszerből nem térdelnek le. Az pedig, hogy valójában tisztelet adunk-e másoknak az úgy is megmutatkozik az ember cselekedetein keresztül.
De most menjünk tovább.
A portugálok futballsztárja, a mindig győzni akaró Cristiano Ronaldo egy pillanat alatt átrendezte az UEFA által milliméter-pontossággal kialakított sajtótájékoztató helyszínét, miután leült az asztalhoz. A portugál kapitány (aki még sok-sok évvel ezelőtt szerepelt kóla reklámban) mára elismert egészségügyi fanatikus, az első mozdulatával kirakta a kamerák látószögéből a kólásüvegeket. Majd egy üveg vizet mutatott fel és annyit mondott: „Igyál vizet.”
A popkulturális kolosszus mozdulatának gazdasági következményei is vannak.
A Coca-Cola árfolyama 56,10 dollárról 55,22 dollárra esett vissza Ronaldo akciója után. A Coca-Cola piaci értéke 242 milliárd dollárról 238 milliárd dollárra csökkent – ez 4 milliárd dolláros csökkenést jelent.
Egy nappal később a Manchester United francia játékosa Paul Pogba szintén átrendezte a terepet, ahogy azt Ronaldotól látta. A portugálnak a szénsavas kóla, a franciának a sör, a foci EB egyik főszponzorának a terméke nem tetszett. Pogba nemes egyszerűséggel lerakta az asztal alá.
A francia–német meccs pedig egy politikai közjátékkal indult. A Greenpeace egyik aktivistája egy ejtőernyővel és egy hatalmas labdával célozta meg a müncheni pályát. A siklóernyőn a „Kick out oil Greenpeace” felirat volt olvasható. A környezetvédelmi szervezet figyelemfelhívó akciójával a Volkswagen autógyár ellen tüntetett és az olajipar ellen tiltakozott. Ennek az Eb másik főszponzora, az orosz olajipari óriás, a Gazprom aligha örülhetett.
Térdelés, kóla, sör, olaj.
Eddig ezek az önmagukban alig összekapcsolható dolgok kerültek a foci EB alatt a viták közé. De, hogy ezekről ki mit gondol? Ez elsősorban attól függ, hogy ki milyen valóság buborékban mozog. Cool dolog, hogy Ronaldo és Pogba szembe ment a fogyasztás orientált kulturális mintákkal és valamiféle tudatosságra hívta fel a figyelmet? Akciójuk esetleg hatással lesz másokra és Ronaldo instagram követői több vizet fognak ezután fogyasztani, mint kólát? A térdelés gesztusa körül kialakult vita vajon ráirányítja a figyelmet a gyengék, az elesettek, a gyermekek, a nők vagy az idősek felé vállalt nagyobb felelősség és segítségnyújtás fontosságára? Vagy megmarad a politikai háborús logika, hogy ha nincs is tűz, akkor tüzet gyújtanak?
