November 4-én, pénteken nyitották meg Szoboszlay Eszter Mi itt lakunk kiállítását a Kápolna Galériában. A grafikus és animációsfilm-rendező miniatűr mesevilága elvarázsolta a látogatókat.
A kiállítást Forrás kiadója szervezte, és a megnyitón bemutatták a Forrás folyóirat novemberi lapszámát. Ebben szintén megtaláljuk Szoboszlay Eszter kedves, kabátzsebnyi univerzumát. Both Gabi leplezte le a kiállítást, és találóan fogalmazta meg, miért kapcsolódunk felnőttként is a mesék érzékeny valóságához.
Pongrácz Márta és Harmatos Zoltán zenélt a megnyitón. Kovács András Ferenc versét, a Hajnali csillag peremént játszották el. A vers szerint lehet “harmatozó fény a házunk…elsuhanó fény a házunk…” az utolsó versszak pedig elmondja, mi vagyunk az állandó pályán mozgó fény, minden érzésünkkel és intim kapcsolatunkkal. Eszter számára kedves ez a vers. Munkáit is a finom, de zárt terek, és a bennük lakó mesebeli elemek szimbiózisa határozza meg.
Füzi László, a Forrás főszerkesztője köszöntötte a látogatókat, és a kiállítás létrejöttéről mesélt. Ezután Both Gabi meseíró, gyermekirodalmi szerkesztő felolvasta írását Eszter miniatűr világáról. Szerinte felnőttként is fontosak maradnak a mesék az őszinteségük és a tisztaság utáni vágyunk miatt, különösen az olyan aggasztó időkben, mint most. A mese rendre, szépségre emlékeztet miközben a mi komplex életünkből táplálkozik.
“Most már biztos vagyok benne, hogy egy egészen kicsi égdarab is bárányfelhővé bodorítható.
Szoboszlay Eszternek legalábbis sikerült létrehoznia a legapróbb bodorított bárányfelhőt…
Lélekképek, kicsi lélekképek hitetik el velünk, hogy létezik egy olyan világ is, amiben élni jó. Kedvünk támad a fellegajtók nyitogatására, ha látjuk miniatűr figuráinak titkos életét…
Elérhetetlenek, megfoghatatlanok, mégis a lehető legközelebb állnak hozzánk. Mi belesünk hozzájuk, ők meg kilesnek bennünket…
Eszter miniatúráit nem érdekli a nagyság. A dolgoknak csak a rendje számít nekik. A mesei rend nem ad a látszatokra, nem törődik a méretekkel, inkább a miértekre kérdez rá újra és újra.”
Eszter korábban 2021 nyarán kápráztatott el minket parányi munkáival a KAFF keretében. Akkori, kisebb kiállításának címe egy kérdés volt: Ki lakik itt? Dániel András író, grafikus nyitotta meg. Esztert Füzi László kérte fel egy komolyabb kiállításra. Azóta készültek a parányi felhők, a kisállatok és a sokatmondó belső terek.
A Mi itt lakunk kiállítás nem okozott csalódást. A gyermekek csodálattal, a felnőttek elérzékenyülve figyelték az apró részleteket.
“A kiállítás anyagának egy része már tavaly elkészült, csak picit kellett alakítani rajta. Az újabbakat idén terveztem meg, és nyár végén kezdtem dolgozni rajtuk.” Mondta Eszter. A saját világát teremti meg hétköznapi és álomszerű jelenetekből, a szépirodalom és a kortárs irodalom különböző meséiből “Akiket szeretek, őket hoztam el. Ennyi volt a válogatás. Most itt van Tandori, Weöres és Radnóti mellett Dániel András is. Kedvelem a kortárs meséket. A legutóbb is egy holland meseregényt olvastam.”
Nem csak az ajtókitekintő lencse mögött, vagy a nagyító túloldalán vártak mosolyfakasztó felismerések. Mesebeli házszámtáblák és utcanévtáblák jelezték, hogy az olvasott történetek mind lehetnek a személyes valóságunk részei. A megnyitón részt vett Dániel András, aki először látta így megelevenedni a munkáit. Karakterei és a szatirikus Matrica D. Mihály út a nyáron megjelent könyvéből új jelentéssel gazdagodtak Eszter mesélő városában:
“Egy új ablak nyílt a munkáimból sok más mesebeli ablak mellett. Most teljes a rácsodálkozás. Újra gyereknek érzem magam.”
A kiállítás november 18-ig tekinthető meg a Kápolna Galériában.
Both Gabi írása a Forrás novemberi számában olvasható, a Mi lakunk itt kiállítás miniatűrjeinek fotói mellett.
