fbpx
Kezdőlap Alkotói jelenlét Ajtókitekintő lencse a lélekre – Szoboszlay Eszter kiállítása a Kápolna Galériában

Ajtókitekintő lencse a lélekre – Szoboszlay Eszter kiállítása a Kápolna Galériában

Fotó: Szigeti Kármen

November 4-én, pénteken nyitották meg Szoboszlay Eszter Mi itt lakunk kiállítását a Kápolna Galériában. A grafikus és animációsfilm-rendező miniatűr mesevilága elvarázsolta a látogatókat.

A kiállítást Forrás kiadója szervezte, és a megnyitón bemutatták a Forrás folyóirat novemberi lapszámát. Ebben szintén megtaláljuk Szoboszlay Eszter kedves, kabátzsebnyi univerzumát. Both Gabi leplezte le a kiállítást, és találóan fogalmazta meg, miért kapcsolódunk felnőttként is a mesék érzékeny valóságához.

Fotó: Szigeti Kármen

Pongrácz Márta és Harmatos Zoltán zenélt a megnyitón. Kovács András Ferenc versét, a Hajnali csillag peremént játszották el. A vers szerint lehet “harmatozó fény a házunk…elsuhanó fény a házunk…” az utolsó versszak pedig elmondja, mi vagyunk az állandó pályán mozgó fény, minden érzésünkkel és intim kapcsolatunkkal. Eszter számára kedves ez a vers. Munkáit is a finom, de zárt terek, és a bennük lakó mesebeli elemek szimbiózisa határozza meg.

Füzi László, a Forrás főszerkesztője köszöntötte a látogatókat, és a kiállítás létrejöttéről mesélt. Ezután Both Gabi meseíró, gyermekirodalmi szerkesztő felolvasta írását Eszter miniatűr világáról. Szerinte felnőttként is fontosak maradnak a mesék az őszinteségük és a tisztaság utáni vágyunk miatt, különösen az olyan aggasztó időkben, mint most. A mese rendre, szépségre emlékeztet miközben a mi komplex életünkből táplálkozik.

“Most már biztos vagyok benne, hogy egy egészen kicsi égdarab is bárányfelhővé bodorítható.

Szoboszlay Eszternek legalábbis sikerült létrehoznia a legapróbb bodorított bárányfelhőt…

Lélekképek, kicsi lélekképek hitetik el velünk, hogy létezik egy olyan világ is, amiben élni jó. Kedvünk támad a fellegajtók nyitogatására, ha látjuk miniatűr figuráinak titkos életét…

Elérhetetlenek, megfoghatatlanok, mégis a lehető legközelebb állnak hozzánk. Mi belesünk hozzájuk, ők meg kilesnek bennünket…

Eszter miniatúráit nem érdekli a nagyság. A dolgoknak csak a rendje számít nekik. A mesei rend nem ad a látszatokra, nem törődik a méretekkel, inkább a miértekre kérdez rá újra és újra.”

Hasonló cikkünk:  14 milliót csalt ki előlegként mobilgarázsok építésére a kecskeméti férfi, de a munkákat nem végezte el
Fotó: Szigeti Kármen

Eszter korábban 2021 nyarán kápráztatott el minket parányi munkáival a KAFF keretében. Akkori, kisebb kiállításának címe egy kérdés volt: Ki lakik itt? Dániel András író, grafikus nyitotta meg. Esztert Füzi László kérte fel egy komolyabb kiállításra. Azóta készültek a parányi felhők, a kisállatok és a sokatmondó belső terek.

A Mi itt lakunk kiállítás nem okozott csalódást. A gyermekek csodálattal, a felnőttek elérzékenyülve figyelték az apró részleteket.

Fotó: Szigeti Kármen

“A kiállítás anyagának egy része már tavaly elkészült, csak picit kellett alakítani rajta. Az újabbakat idén terveztem meg, és nyár végén kezdtem dolgozni rajtuk.” Mondta Eszter. A saját világát teremti meg hétköznapi és álomszerű jelenetekből, a szépirodalom és a kortárs irodalom különböző meséiből “Akiket szeretek, őket hoztam el. Ennyi volt a válogatás. Most itt van Tandori, Weöres és Radnóti mellett Dániel András is. Kedvelem a kortárs meséket. A legutóbb is egy holland meseregényt olvastam.”

Fotó: Szigeti Kármen

Nem csak az ajtókitekintő lencse mögött, vagy a nagyító túloldalán vártak mosolyfakasztó felismerések. Mesebeli házszámtáblák és utcanévtáblák jelezték, hogy az olvasott történetek mind lehetnek a személyes valóságunk részei. A megnyitón részt vett Dániel András, aki először látta így megelevenedni a munkáit. Karakterei és a szatirikus Matrica D. Mihály út a nyáron megjelent könyvéből új jelentéssel gazdagodtak Eszter mesélő városában:

“Egy új ablak nyílt a munkáimból sok más mesebeli ablak mellett. Most teljes a rácsodálkozás. Újra gyereknek érzem magam.”

A kiállítás november 18-ig tekinthető meg a Kápolna Galériában.

Both Gabi írása a Forrás novemberi számában olvasható, a Mi lakunk itt kiállítás miniatűrjeinek fotói mellett.