Ez a történet úgy kezdődött, hogy a KecsUP Hírek híroldal pályázatot hirdetett: Az oldal sport magazinjának kell logót tervezni, a legjobb mű jutalma egy éves KTE bérlet – írja Somogyi Tímea, a Védőháló Karitatív Közhasznú Egyesület vezetője. Ezt a nyertes jótékony célra ajánlotta fel, így került hozzánk és így ismerhettem meg Tetőzi Tibort. Már kisgyermek korában is sportrajongó volt, mind a mai napig rendszeresen jár meccsekre is. Az egyik legjobb dolog az életben a sport! Több válogatott játékossal is levelezni szokott.
Tibor ötvennégy éves, Kecskeméten él a Levendula Otthonban. Születése óta erősen mozgáskorlátozott, egyedül sehova nem tudna eljutni, így az unokatestvérével jár meccsekre. A KTE nagylelkűen a kísérőnek is biztosította a bérletet, így minden akadály elhárult, kezdődhet a szurkolás!
Tiborral eleinte Messengeren, majd személyesen is találkoztunk. Soha egy pillanatra sem láttam csüggedtnek, pedig nagyon nem könnyű élet az övé.
– Tegnap is mondta valaki, hogy ő nem tudná így elviselni azt az állapotot, amiben én vagyok – mesélte Tibor – láttam olyat is aki képtelen volt ezt elfogadni, ő már nem él.
Te miért vagy erre képes?
– Mert kitartó vagyok. Ez nagyon fontos, és a sportnak köszönhetem. Ott kitartóan kell küzdeni ha eredményt akarunk elérni. Az akaratom is erős lett. Öt évig sportoltam, bocciaztam. Küzdelem, kitartás, erős akarat, és a Levendula Otthon ápolóinak segítsége nélkül nem boldogulnék.
– Ez néha nagyon nehéz, sőt van amikor fáj. Én olyankor sírni szoktam. – van ez így..
– A férfiak nem sírnak más előtt. Legutóbb akkor sírtam, de csak titokban, amikor megtudtam anyukám nagyon beteg. Négy éve halt meg. azóta nem olyan szép a karácsony. Ezt nagyon nehéz volt megszokni.
Az én szüleim is nemrég mentek el. Az idén egy igazi nagy karácsonyfát vettem, alig tudtam betuszkolni az autóba. Otthon a gyerekeim nagyon környezettudatosak, amikor meglátták, azt kérdezték: „Anya, minek? Nem is fér el.” Csak én tudom,hogy a csodaszép, illatos fa a bennem élő gyereknek kellett, akit mióta nincsenek szüleim senki nem lát.
– A régi karácsonyok nagyon szépek voltak. Távirányítós autót kaptam és elektromos orgonát. Abban az időben kevés gyereknek volt ilyen játéka, de az én anyám beszerezte. Pedig nem voltunk gazdagok. Mindig igazi fánk volt, csak később lett műfenyő. Emlékszem, ezért akkor mérges voltam. Nagyon jó anyukám volt. Szereted a csokit? – kérdezte Tibor.
– Nagyon szeretem, de nem is tudom mikor ettem utoljára. De, amit tőled kaptam azt nem hagyom ki. Köszönöm! Este forraltborozni megyek a barátnőimmel.
– A főtérre? – érdeklődik Tibor. Szerintem igen – feleltem.
– Minden városról találtam kèpeket, csak a miénkről nem. A karácsonyfát, a kivilágított teret szeretném látni – mondta Tibor.
– Készítek neked este és elküldöm!
– Köszönöm! – felelte Tibor.
Nagyon örülök, hogy megismerhettem őt, gondoltam nektek is elmesélem. Üdv, Timi
Mi is köszönjük a felajánlást, és Boldog Karácsonyt Mindenkinek!