Békésebb időben Jászberényi Sándorral novelláiról és tárcáiról beszélgettünk volna, az irodalom és az újságírás határterületén mozgó írásokról, könyvötletekről, alkotásról, a művészet mai szerepéről, emlékezetes kalandokról, a már maga mögött hagyott veszélyes kiszállásokról, és nem az elmúlt hetekben átéltekről, ahol az életét kockáztatta munkája közben. De ez nem egy békés időszak, a politika nem csak szavakban, hanem fizikailag is fegyvert fogott. Európa keleti felében ismét háború dúl, az orosz hadsereg több mint egy évvel ezelőtt lerohanta Ukrajnát, a világ nagyobb hatalmai pedig farkasszemet néznek egymással.
Jászberényi Sándor író, újságíró, haditudósító volt a KecsUP Est vendége április 18-án a Beszélő Köntösben, akivel a szomszédunkban zajló orosz-ukrán háborúról beszélgettünk. Sándor február végén volt legutóbb a fronton. Beszélt arról, hogy képkockáiban olyan ma Ukrajna, mint az első és a második világháború együtt: lövészárkok, előretolt helyőrségek, folyamatos aknatűz, romba döntött városok, romokért folyó küzdelem. Az orosz agresszorral szemben születik meg az ukrán nemzetállam, akik honvédő háborút vívnak. Hogy mikor lesz béke, azt egyelőre nem lehet megjósolni. Vad, nagyon vad minden elemében ez a háború (is), ahová meghalni mennek a fiatalok és idősebbek is. Akik, ha megmenekülnek, sem lesznek már olyanok, mint azelőtt. A háború mindent megváltoztat – generációk életét teszi tönkre. A hátországban is félnek, de élni akarnak; dolgoznak, kinyitottak az éttermek, összejárnak az emberek, még akkor is, ha ez veszélyes, mert sohasem lehet tudni, hogy mikor lőnek be az oroszok. De az élni akarás mindennél erősebb.
Jászberényi Sándortól úgy búcsúztunk, hogy reméljük mielőbb békésebb időszakban legközelebb novelláiról és tárcáiról, az irodalom és az új könyvéről beszélgetünk.