– vélemény –
Október 23. után előkerült egy hirdetés, amiben 1956 Ft kedvezménnyel ajánlottak magyaros stílusú utcai ruhákat. “Vásároljatok hát szabadon” – írták. A cikk szerzőjének válaszul egy bekezdés jutott eszébe Krusovszky Dénes első regényéből. Igaz, ott épp egy elrontott Trianon emlékmű zaklatja fel az elbeszélőt, de a könyv egyik központi eleme egy ‘56-os forradalom idején kirobbanó vidéki pogrom.
A forradalmi kedvezmény párhuzamba hozható azzal a szomorú felismeréssel, amit Krusovszky karaktere mond ki a felelősség terhéről. Először nézzük Herczeg Zoltán férfi-divattervező október 23-i bekezdését.
“Mai, forradalmi akcióm keretében minden kedves vásárlóm, akár online, akár személyesen az új show room-ban 1956 Ft kedvezményt kap minden termék árából. Érdemes élni az akcióval, mert nemigen lesz több, nevezhetjük akár Black Monday-nak is, ha így jobban tetszik. Nem is áll olyan távol a valóságtól. Vásároljatok hát szabadon, éljetek velem, örüljünk együtt annak, ami van!”
Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem c. regényében az elbeszélő hazalátogat Hajdúvágás fiktív kisvárosába, ahol kénytelen rájönni, “vége van a védettségnek.” Itt tudja meg, hogy a kortársai közül, akik vele ellentétben vidéken maradtak, többen aktív közéleti szerepet vállaltak. Többek között azt az elrontott emlékművet is ők állíttatták, amin kisbetűvel szerepel a ‘haza’.
“A kőtömb simára csiszolt elejére egy márványból kivágott Nagy-Magyarország volt feltapasztva, valami hozzá illő idézettel a közepén. (…) Megint ránéztem a kőre, hirtelen még súlyosabbnak tűnt, mint egy perccel korábban, és már röhögni sem volt kedvem rajta. Belém hasított, nem először már, de most talán a korábbiaknál is élesebben, hogy vége van a védettségnek.
Egyszer és mindenkorra lefoszlott mindenféle burok, és én magam, bármit is teszek vagy nem teszek, illetve bármit is tesz vagy nem tesz a velem nagyjából egykorúak amőbaszerű halmaza, az már mind valódi döntés lesz, valódi tett, és a felelősséget sem lehet elhárítani többé a fiatalságunkra vagy meggondolatlanságunkra hivatkozva. Ahogy az országban elkezdtek megjelenni a hasonló emlékművek, eleinte még tényleg jóízűen lehetett nevetni rajtuk. Amikor aztán észrevettük, hogy már mindenhol ilyenek állnak, kiderült, mégsem olyan vicces az egész. Most pedig végre azt is tudom már, kik állítják őket: mi magunk.”
_______________________________________________________________________
A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. A tartalom megtartása mellett ezeket az írásokat jogunkban áll a jobb olvashatóság érdekében megszerkeszteni.
Van véleménye? Szeretné másokkal is megosztani? Írjon nekünk a szerkesztoseg@kecsup.hu címre.
