- Ami a lengyel politikában történik, arra mindig odafigyelnek Budapesten, és ez fordítva is igaz. Ami Varsóban zajlik, ideheza is jelentős figyelem övezi. Másfél héttel a lengyelországi választások után Donald Tusk jelen pillanatban a legesélyesebb a miniszterelnöki székre, miután nem tudta megszerezni a lengyelországi általános választásokon Orbán Viktor lengyel szövetségese, a Jog és Igazságosság (PiS) a többséget.
- A jobboldali populista párt hiába szerezte a legtöbb szavazatot, de nem gyűjtött elég mandátumot a parlamenti többséghez. A Tusk vezette ellenzéki liberális-zöld-jobboldali Polgári Koalíció (KO) viszont koalíciót alakítva a centrista Harmadik Út (14%) és az újbalos Lewica (8,6%) pártokkal többségbe kerülhet a 460 fős alsóházban.
- Az ellenzéki koalíció vezetői arra próbálják rávenni Andrzej Duda köztársasági elnököt, aki a PiS bizalmi embere, hogy ne a legtöbb szavazatot szerzett pártnak, hanem a most parlamenti többséget demonstráló pártoknak adjon elsőbbséget a kormányalakításnak. A PiS ezzel szemben azért lobbizik, hogy rábízzák a kormányalakítást, aminek a vitája jelenleg is folyik.
A kecskeméti Szent-Iványi István, korábban külügyi államtitkár, volt nagykövet és diplomáciai szakértő a lengyel politikai élet kiváló ismerője. A KecsUP a lengyel választásokról kérdezte a volt európai parlamenti képviselőt.
A lengyel ellenzék sikere alapján adódik az első kérdés: miért sikerülhetett a lengyel demokratáknak az, ami a magyaroknak nem sikerült 2022-ben?
Szent-Iványi István: A legnagyobb különbség a magyar helyzethez képest az, hogy Kaczynski Igazságosság és Élet (PiS) kormánya nem tudott olyan hatékony illiberális államot és propagandagépezetet kiépíteni, mint Orbán Viktor. A lengyel médiumokat az ottani kormány is megpróbálta elfoglalni, s az állami televízió és rádió a magyarhoz hasonlóan propaganda-adóvá vált, a kereskedelmi tévék és a független lapok mozgástere azonban megmaradt. A lengyel társadalom immunrendszere az elnyomással szemben jóval erősebb, mint nálunk, még ha ezt nekünk kellemetlen is bevallani 1956 és 1989 hagyománya dacára is.
Emiatt az ellenzék lényegesen jobb helyzetben volt, Lengyelországban „csupán” 8 évig volt hatalmon a populista kormány és a lengyel társadalomban nem volt érzékelhető az a nagyfokú fásultság, beletörődés és kiábrándultság, mint a magyarban. A választást a nagyvárosok döntötték el.
A kormányzó pártoknak nem volt kétharmaduk, bár feles törvényekkel így is sok mindenhez hozzányúltak (igazságügy, abortusz-jog, önkormányzatiság), de a választójoghoz és az alkotmányhoz nem.
További különbséget jelent a választási rendszer, amely jóval arányosabb parlamenti képviseletet tesz lehetővé. Ha a magyar választási rendszer érvényesülne Varsóban is, akkor nem biztos, hogy 2023-ban lenne kormányváltás az eredmények alapján, hiszen Kaczynski 36%-ot kapott. Emlékezzünk arra, hogy 2022-ben a FIDESZ-KDNP 44%-ra kapott kétharmadot.
Mi várható a választások után? Olvasva a Politico friss elemzését sok a „házifeladat” az új kormány előtt. Mi történik az elfoglalt kulcspozíciókkal az igazságszolgáltatásban, médiában, pénzügyi hatóságoknál és a közigazgatásban? Maradhat-e a jövőben Lengyelország következmények nélküli ország?
Szent-Iványi István: Egyetértek azzal, hogy ezek a közeljövő meghatározó kérdései.
Az új lengyel kormány annyiban könnyebb helyzetből építkezik újra, hogy nem volt kétharmados alkotmányos és egyéb törvénykezésre lehetősége a leváltott kormánynak.
A magyar ellenzéknek – ha a jövőben kormányváltás jön – sokkal nehezebb lesz a feladata ebben a tekintetben.
A büntetőjogi területtel kapcsolatban szintén különbség, nem alakult ki az oligarcha-rendszer és a legsúlyosabb korrupciós hálózat állami rendszere nem épült ki. Szimbolikus talán, hogy Kaczynski egy kétszobás lakásban macskáival lakott kormányfőként is a mai napig, a magyar vezetőkhöz mérten igen puritán körülmények között.
A bűncselekmények inkább a demokratikus intézmények lebontására vonatkozik. A nagy kérdés az, hogy a politikai demokrácia lebontására tett kísérletek minősíthetőek-e büntetőjogi felelősségű cselekedeteknek. Erre vonatkoznak az ellenzék ígéretei, s ennek érvényesítése nem ígérkezik könnyűnek.
Él-e még a V4 együttműködés és mi történik Orbán Viktor európai mozgásterével a lengyel szövetséges bukása után?
Szent-Iványi István: A V4 már eddig is tetszhalott volt az utóbbi években, s a jövőben V2- V2 működhet cseh-lengyel és magyar szlovák tömbökben, aminek a hatóköre jóval csekélyebb lehet az EU-ban, mint korábban. Ráadásul Fico és koalíciós partnerének közismert magyarellenessége nem sok jót ígér Orbán mozgásterének.
Ami az európai folyamatokat illeti, az EU üdvözölte a lengyel választások eredményét, Tusk korábbi Európai Tanács elnökként és igazi européerként kiváló partner lesz Brüsszelben, azonban Szlovákia és Magyarország súlya ehhez képest elhanyagolható lesz a jövőben.
Az interjút Zarándy Zoltán készítette.
Kapcsolódó írásunk:
