2003 decemberében az Union Berlin története csúcsán járt, hiszen sorozatban már a harmadik szezonját kezdhette a német labdarúgás másodosztályában. A csapat nagyon gyengén teljesített, négy győzelemmel, négy döntetlennel és kilenc vereséggel az utolsó előtti helyen szerénykedett.
A Wacker Burghausen elleni hazai, 2-1-es vereség után a drukkerek lehajtott fejjel, szomorúan bandukoltak haza, köztük Torsten Eisenbeiser is, aki rádöbbent, a nagy összetörtség közepette még arról is megfeledkezett, hogy elbúcsúzzon barátaitól és boldog karácsonyt kívánjon nekik.
Eltelt néhány nap, majd az Alt-Unioner rajongói klubban megismert barátaival megbeszélték, hogy összefutnak, forralt bort isznak, esetleg bekapnak egy kis kekszet és kicsit énekelnek. De hol?
Eisenbeiser ismerte a helyi stadion, az Alte Försterei pályagondnokát, aki elárulta neki, hogy a létesítmény egyik kapuja nem záródik jól. Így aztán nem sokkal szenteste előtt 89 Union-szurkoló belopakodott a stadionba és egy olyan hagyományt indított el, amely mára elképesztő méreteket öltött.
2004-ben legálissá tették az illegális behatolást, a karácsonyi éneklés pedig mára a klubkultúra része lett, és illeszkedik az Union imázsához. 2011-ben 17 ezren jelentek meg, majd a küzdőteret megnyitva 2013-ra olyan tömeg jelent meg, hogy 2014-re kénytelen volt a klub jegyeket árulni a tömegnyomor elkerülése érdekében. 2015-ben már 27 500 fő énekelt egyszerre, és bár két évre a koronavírus-járvány betett a programnak, tavaly már újjáéledve 28 500-an érkeztek, új csúcsot felállítva.
„A klub a mi családunk. A karácsonyi éneklés pedig családi rituálé, a szurkolók és a klub közötti közösség kifejezése” – nyilatkozta Eisenbeiser, aki szerint ahhoz, hogy valaki bejusson, pártoló tagnak kell lennie.
Az esemény forgatókönyve a következő: a közel harmincezer ember a bejáratnál gyertyát és énekeskönyvet kap, 19 órakor kialszanak a fények a stadionban, marad a gyertyatenger, amelynél a helyiek szerint nincs libabőrösebb érzés a világon. Jönnek az ismert német dalok, mint a „Guten Abend, schön’ Abend”, az „Ihr Kinderlein kommet” vagy az „Oh Tannenbaum”.
Ezután a helyi pap felolvas egy karácsonyi történetet és elmond egy imát. A hangulat pedig zseniális: karácsonykor még a futballrajongók is rájönnek, hogy vannak fontosabb dolgok is, mint a foci.
„Számtalan ajánlatot kaptunk híres zenészektől és kórusoktól, de mindig nemet mondtunk. Nekünk van egy gimnáziumi iskolai kórusunk, egy férfi énekkarunk, egy rézfúvós együttesünk – mind amatőrök, családtagok. Nem számít, milyen nagyra nőtt az esemény, ez soha nem változott. Bizonyos szempontból ez a siker titka is” – nyilatkozta néhány éve Christian Arbeit, az Union Berlin sajtóreferense.
via 24.hu
