Sokakban felmerült a kérdés, miért kezdték el bontani a héten a kecskeméti Nagytemplom állványzatát? Olyan szóbeszédet is hallottunk, miszerint „a kivitelező azért vonul le, mert nem lett kifizetve”. Vörös Márta, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye főépítésze erre is válaszolt a Kecsup szerkesztőségének, és részletezte, miért vált életveszélyessé a tűzfigyelő erkély szerkezeti állapota, miért szakadt le az egyik, közel 3 tonnás sarka és mik lesznek a további lépések.
Mint a főépítész elmondta, a templom felújítása jelenleg két teljesen önálló szakaszban zajlik.
Megkezdődött a templomhajó feletti tetőszerkezet megújítása, ez csaknem végig daru gépmunkát igényel (a cserepeket vörösréz lemezekre cserélik majd). Jelenleg a padlásról termelik le a korábban otthagyott jelentős mennyiségű sittet, és daru segítségével emelik fel a javításhoz szükséges nehéz vörösfenyő szerkezeti elemeket is.
A főhomlokzaton állványzatot pedig elbontják, és a helyére egy erősebb, nagyobb teherviselésű állványzat készül, a toronytörzs erkélylemez cseréjéhez szükséges munkák számára – nyilatkozta Vörös Márta.
Rákérdeztünk arra a terjedő szóbeszédre, miszerint „a kivitelező azért vonul le, mert nem lett kifizetve”.
„Szóbeszédnek sok az alja, mint mindig. Egyáltalán nem” – cáfolt az egyházmegye főépítésze.
Az erkély szerkezeti állapota életveszélyes
Többek előtt ismert, hogy a tűzfigyelő erkély egy jókora darabja nemrég leszakadt. A főépítész közlése szerint ez feltárta az erkély rejtett hibáját, és mint részletesen leírta, tönkremeneteléhez korabeli időszakok többféle hatása vezetett.
Az erkélylemez egyébként egy három kőrétegből álló, 77 centiméter vastag szerkezet, a leszakadt sarokelem mintegy 2,8 tonna tömegű.
A főépítész a rejtett hibák vizsgálata alapján kijelentette, hogy az erkély szerkezeti állapota életveszélyes, azon ember nem tartózkodhat, még rövid ideig sem.
Mint Vörös Márta részletezte, a toronytörzs négy oldalán nagyméretű tömör téglából falazott konzolok támasztották alá az erkélyt, azonban a sarokelemek alatt ilyen konzolozás eredetileg sem készült. Ezért a sarok kőlemezek megfogását a torony falazásakor kovácsoltvas bekötő vasakkal erősítették meg. A kőlapokat 50 centiméterre a torony felmenő falazatába süllyesztették.
„A kőlemezek anyagszerkezeti jellemzői nem voltak ismeretesek, csak a felső, tardosi mészkő volt látható. A két alsó lemez puha mészkő anyagát azért nem lehetett látni, mert a külső, párkányzati tagozat felületeit glettelés és festés védte. A homlokzat felújításánál ezt a részlegesen mállott párkányrészeket is felújítottuk, a glettelést kiegészítettük, az újrafestése is elkészült” – írta válaszában a főépítész.
Hogy mi vezetett az erkélylemez tönkremeneteléhez? Vörös Márta többek között ezeket említette meg:
- „A toronytörzs falazásakor elhelyezett kőelemek anyagának meghatározása helytelen volt, ilyen konzolosan túlnyújtott szerkezeti teherviselő kőelemeket kemény budakalászi mészkőből kellett volna eredetileg is elkészíteni.”
- A sarokelemeket nem támasztotta alá téglakonzol, két irányú bekötő sarokvasakkal, felülről „megakasztva” kapcsozták meg, ez azonban szavai szerint „eleve kevés” volt egy puha mészkő elem számára.
- A saroklemezek falban lévő része túl kis nyomvonalú és felületű.
- Az 1819-es tűzvész során a toronysisak leégett, s mintegy 44 év múlva kapott új sisakot. „Ez a rendkívül hosszú időszak okozta a torony téglafalazatának ma is látható erős mállását, szinte elvesztve a belső felületeken a téglák teherbíró képességét. Sajnos feltételezhetjük, hogy a toronyfalnak a külső, homlokzat felőli téglasorai is hasonlóan lepusztultak, csak ezt a jelenséget azért nem lehetett korábban itt is feltételezni, mert a javítások elfedték azt. Ez a 44 év az erkélylemez puha mészkő anyagában és a falbekötő vasak szerkezetében is biztosan erős romlást okozott. S bár 1863 nyarán új toronysisakot kapott a toronyszerkezet, az erkély lemezek megromlását nem láthatták teljeskörű állapotában.”
- Az 1911-es földrengés – ahogy a főépítész fogalmazott – „életveszélyessé rombolta a templomot”. Vörös Márta szerint ekkor felmerült az épület teljes bontása is, azonban mégis statikai megerősítése és kiegészítése mellett döntött a kijelölt bizottság.
„Ekkor rossz döntést hoztak. A torony falszerkezetében is mai napig láthatóan súlyos és széles, a szerkezetek belsejében repedések keletkeztek, nem bontották vissza a tornyot, hanem belső helyszíni monolit vasbeton vázzal erősítették meg azt. Nyilvánvalóan maga az erkélylemez is megsérült, melyet úgynevezett ‘betétezéssel’ javítottak ki. A kőlemezek sérült részeit kivésték s kőpótlással javították, egészítették ki. Ennek nyomait jól láthatjuk a kiszakadt sarokrészen is, de lekövethető az erkély lemezek többi részein is. Ezzel súlyosan meg is gyengítették a puha mészkő lapokat, jelentősen lecsökkentve azok teherbíró képességét.”
– Az erkély tönkremeneteléhez a főépítész szerint hozzájárult a csapadék, elősegítve a mállást, a vasanyagok korhadását.
