Várjuk a tavaszt és a léleksimogató napsütést – március 20-án pedig eljött a pillanat, hajnali 4:07:09 másodperckor bolygónk átszáguldott a tavaszponton. Ma a sötét és a világos periódus egyaránt 12-12 órás, innentől kezdve pedig a nappal egyre hosszabb lesz, mint az éjszaka – egészen június 20-ig, amikor eljön majd a nyári napforduló. Ekkor már 16 órán keresztül élvezhetjük a nappalt.
De mi az oka ezeknek a ciklusoknak, miért rövidülnek, majd hosszabbodnak a nappalok és éjszakák minden évben? Jöjjön egy kis csillagászat.
A tavaszpont az a hely bolygónk Nap körüli pályáján, ahol az égi egyenlítő és az ekliptika metszi egymást. Az égi egyenlítő vonalát úgy tudjuk elképzelni, hogy egy nagy gömb középpontjába tesszük a Földet, majd kivetítjük rá az Egyenlítőt. A Földről nézve az állócsillagokhoz képest a Nap mozog az éggömbön, egy év alatt ír le egy kört, ez az ekliptika.
Az égi egyenlítő két helyen metszi az ekliptikát, egyik a tavaszpont, a másik az őszpont, amiken olyan 107-109 ezer km/óra sebességgel száguldunk át. A nappalok és az éjszakák folyamatos változásának oka a Föld forgástengelyének dőlése, ugyanis az ekliptika síkjához képest az nagyjából 66,5, a merőlegeshez mérten 23,5 fok. Egyszerűen fogalmazva a nyári időszakban az Északi-sark „bólint” kicsit jobban a Nap felé, télen pedig a déli. Csillagunk pedig azon a féltekén látható több ideig a horizont felett, amelyik „felé néz”.
A tavasz- és őszponton, vagyis a tavaszi és az őszi napéjegyenlőségnél a Föld helyzete miatt a tengelydőlés nincs hatással a napsugarak beesési szögére, e két napon a sugarak derékszögben érik az Egyenlítőt. Emiatt van az, hogy idén március 20-án, a tavaszi napéjegyenlőség napján 12 órán át van sötét és 12 órán keresztül világos Földünk minden pontján. (24.hu)
Amennyiben nem csak elképzelni szeretné ezt a jelenséget és a mögötte lévő csillagászati okokat, ajánljuk figyelmébe a Kecskeméti Planetárium csillagos éj vetítéseit, ahol mindezt vizuálisan is megtapasztalhatja.