A kecsUP múlt héten Varsóban járt, ahol magyar és lengyel vidéki újságok találkoztak, hogy egy három napos szakmai konferencia keretein belül megosszák tapasztalataikat, kihívásaikat, terveiket a független vidéki újságírás helyzetével kapcsolatban.
A legszembetűnőbb különbség, ami megkülönbözteti a lengyel és a magyar városok nyilvánosságát, a lengyel nyelvű nyomtatott helyi újságok jelenléte Lengyelországban. Kecskemét utcáin újságos standot sem találni már, nemhogy helyi tematikájú, megvásárolható független printet.
Ennyire ne volna nyitottság a kecskemétiekben egy magukról, s a városi ügyeikről szóló lap iránt, amiért hetente néhányszáz forintot hajlandóak volnának fizetni? A kérdést sokan reménytelen kézlegyintéssel intézik el, és vágják rá, hogy a nyomtatott média nemcsak Magyarországon, hanem a világon mindenhol haldoklik.
A lengyelországi vidéki városokban szabadon író újságírók is félve közelítenek az előttük álló kihíváshoz, azonban a nyomtatott újságok csökkenéséről szóló diskurzusban, nem a végről beszélnek, hanem csupán a csökkenésről. És ez nem az újságíró játéka a szavakkal, vagy szépítése az elkerülhetetlennek.
A hetente megjelenő Gazeta Radomszczańska 24-30 oldalas papír újság az 50 ezres lakosú dél-lengyelországi Radomsko városban. A lapot 1992 óta nyomtatják és csak 2019-ben indult el az online verziója, ahol a megjelent írások teljes egészében csak előfizetéssel érhetők el. A lengyel városokban is bevett forma – ahogy Magyarországon és Kecskeméten is-, hogy az önkormányzatok ingyenesen terjesztenek printet, csakhogy emellett működnek független, a városházi politikai kontroll nélküli nyomtatott helyi lapok is.
A magyarok turisták számára ismert Katowice és Krakkó között fekvő Trzebine településen hetente kerül az újságárusok asztalára a Przelom lap. Nyomtatott verziója 1990 óta működik, és elmondásuk alapján kiemelten fontos a lapeladásukban, hogy helyben a trafikosokkal szoros kapcsolatokat ápolnak. A pomerániai, gdanski központú Zawsze Pomorze bevételének egy jelentős részét az eladott lapszámokból számolja el. Emellett a másik fontos bevételi forrásuk a piaci és vállalkozói hirdetésekből származik. Kulcsfontosságú ez a független újságok napi működtetésében.
Már ennyiből is látszik mekkora a lengyelországi és a magyarországi sajtó viszonyok közti különbség. Itthon, a médiapiac felett gyakorolt fokozott politikai ellenőrzés azzal a következménnyel is járt, hogy az állami, illetve a helyi közszolgálati, tehát közpénzből finanszírozott önkormányzati műsorszolgáltatók közvetlen politikai kontroll alá kerültek.
Ami Magyarországon 2018-ban a KESMA (Közép Európai Sajtó és Média Alapítvány) által megvalósult (az Orbán-kormányhoz közeli média tulajdonosok körülbelül 500 médiumot ruháztak át az alapítványra – a szerk.), az végül nem valósult meg Lengyelországban. Ebben nemcsak az játszott szerepet, hogy nyolc év után a lengyel választók kormányt váltottak, hanem az is, hogy a lengyel újságolvasóknak ma is fontos kézbe venniük saját független papír újságjukat.
Przemyśl a lengyel-ukrán határon fekszik. Ukrajna orosz invázióját követően a város sok ukrajnai menekültnek lett megállóhelye vagy otthona, ami befolyásolja a régióban működő Życie Podkarpackie szerkesztőségének irányvonalát és a témaválasztásait is. A pomerániai kollégáikhoz hasonlóan a nyomtatott újságra, mint mankó tekintenek, amin keresztül mélyebben képesek értelmezni a körülöttük lévő valóságot; ami, mint azt tapasztaljuk, szakadatlanul változik, ahogy a tartalomfogyasztási szokások is.
Kik azok, akik a print felé fordulnának (vissza) a digitális térben folyó kommunikációban? És kik azok, akik hajlandók fizetni is érte? A nyugdíjasok? Az X-generáció? A lengyel független lapok olvasóközönsége még az olyan kihívások, mint a magas költségek és adók ellenére is ragaszkodnak a saját printjükhöz.