Tavasszal a környék lakóival forgattunk a témával kapcsolatban. Hasonló kérdésekkel kerestük itt a választások előtt Jánosi István Fidesz-KDNP jelenlegi képviselőt, valamint Somogyi Tímea Anna Szövetség a Hirös Városért jelöltjét, melyre az utóbbi válaszai olvashatók.
– A lakosság nincs megelégedve a környék közbiztonságával. Szerinted miből fakadnak a probléma gyökerei?
– Az én körzetemnek egy része ez a terület, ami szegregálódó és egy teljesen más társadalmi jelenség van, mint máshol, mint egy magasabban frekventált helyen. Ez nem jelenti azt, hogy a városra nincsen hatással, mert azért ez nem marad ott. A közbiztonság különböző, de egymással összefüggő okból rossz. Itt él a legtöbb szegény ember. Itt a legmagasabb, és itt okoz a legtöbb problémát a drog. A droghasználat, a drogterjesztés és minden, ami ezzel kapcsolatos.
– Beszéltünk azokkal, akik már harminc éve, vagy még azelőtt is ott laktak. Azt mondták, hogy nem volt ez a probléma régen. Miként hatalmasodott el ez mégis?
– Létezik egy olyan szociológiai fogalom, hogy a szegénység kultúrája. Ez nem etnikumfüggő, hanem ez egy társadalmi jelenség. A világban és a történelemben sok ilyen látható Amerikától-Japánig. Tehát ez az életszínvonallal függ össze, a szegénységgel, amit tapasztalunk. A szegénység kialakít egy sajátos kultúrát. Minél alacsonyabb egy életszínvonal, ez országokra is jellemző, annál nagyobb arányban nagyobb problémát okoz a drog, annál magasabb a születésszám, alacsonyabb a végzettség, magasabb a bűnözési esetek száma, nagyon sok ilyesmi jellemzi.
„A szükség törvényt bont. Ezt talán mindenki ismeri”
Van egy sajátságos norma, ami az itt élőket életben tartja, ezt tanulják meg, és csak az tud érvényesülni, aki ebben jó. A közbiztonságra ez is hatással van, de a drog az inkább meghatározó. Nem könnyű itt az élet, csak azt kell elképzelni jelenleg milyen lehetőségeket látnak a fiatalok maguk előtt. Abban látnak kiugrási lehetőséget. Tehát egy ilyen kultúrában egy drogterjesztő él jól. Amennyiben ezt látja maga előtt egy fiatal, akkor kit fog példaképpen tekinteni?
-Hogyan lehetne ezt a folyamatot megfordítani?
Vannak olyan elkeseredett anyák, szülők, emberek, akik változást szeretnének, hisz annyi életet tett már tönkre a drog. Össze kell fogni. Elsősorban a normát is meg kell változtatni ahhoz, hogy ez ellen tenni tudjunk. És ez annyira azért nem nehéz, főleg azért, mert itt fiatalokat öltek meg a drog miatt az utcán. Itt embereket rabolnak ki. Itt olyan fiatalok élete megy tönkre, ami már sose lesz jó, tehát sosem lesz teljes értékű ember.
Nagyon sok programot megnéztem az országban, és gyakorlatilag hatékonyan nem igazán tudott fellépni senki. Ezt a jelenséget megelőzni lehet hatékonyan, és ezért kell olyan közösségeket, olyan alternatív oktatási intézményeket, csoportokat létrehozni, ami segít a gyerekeknek abban, hogy az oktatás területén sikeresek legyenek, és hogy a világból sokkal többet lássanak, mint ami egyébként e nélkül esélyük sincs.
-Akkor te a közösség erejében hiszel?
Elsősorban én a gyerekekben látom a lehetőséget, a változást. Próbálom elindítani őket egy jó úton, egy hosszú program alatt megfordítható a folyamat. Ehhez kellenek a szülők is, hogy esélyt adjanak gyermekeiknek. Én azért már több mint tíz éve dolgozom itt. Van olyan gyerek, akit már nagyon kiskora óta ismerek, nem egy, hanem sok, és van, aki eljutott nagyon messzire. Van, aki nem. Nem azt mondom, hogy 100 százalékos, de sokkal több gyerek lesz sikeres, vagy nem lesz belőle hátrányos helyzetű ember.
-Miben kellene még változtatni?
A segélyezési rendszeren. Jelenleg segélyfüggőket termelünk gyakorlatilag. Ha valakinek ahelyett, hogy abban segítenéd, hogy önfenntartóvá tudjon válni, ahelyett kenyeret adsz neki, vagy száraz zsemlét. Szóval valójában nem sokat segítesz rajta. Nem azt tanulja meg, hogy ő hogy oldja meg a problémáját, hanem azt, hogy hogyan kérjen, hogyan jusson segélyhez. Viszont, ha kitűzünk egy célt, mondjuk egy gyerekkel, vagy akár egy szülővel is, megalapozzuk az odavezető utat, akkor ahhoz tudja magát tartani, és ebben kell támogatni.
„Minden embernél más-más célt lehet kijelölni, és más-más utat, de egy célt ezerféleképpen el lehet érni. az ebben való segítés az, ami valódi segítség”
-Azért van olyan, amikor gyors segítség kell?
Ezzel nem azt mondom, hogy nem kell segíteni annak, akinek nincs mit enni. Van ilyen sajnos. Én is segítettem, segítettünk olyan nagymamáknak aki még az unokáit is neveli, és csak éppen el tudott helyezkedni, és nem volt olyan sok munkanapja, hogy eltartsa a gyerekeket.
– A forrásokat honnan oldjátok meg?
– A Tanoda a református egyházközségen keresztül többféle pályázatból kap és állami finanszírozású. Nagyon sok támogató és önkéntes az, aki ebben segít abban, hogy ez tudjon működni. Van olyan étterem, például a My Thai, ahonnan minden nap el tudja hozni azt, ami a napi menüből megmaradt. Ez neki pont elég vacsorára a gyerekeivel. Ehhez kellenek olyan emberek, mint a Váradi Kriszta, akinek oda tudok szólni, hogy tudsz-e ebben segíteni.
Vannak egyéb speciális helyzetre kialakított segély, segítő helyek, hajléktalanoknak is Kecskeméten. Fordulhatnak a Wojtyla Barátság Központhoz, ott kaphatnak enni. Tehát nem fognak éhen halni. Viszont hogyha a segélyfüggésben támogatjuk őket, tehát ebben a stratégiában erősítjük meg, akkor abban fognak maradni.
– Mi az, ami még javíthatja a közbiztonságot a környéken?
A fiatalok jó útra irányításával csökkeni fog a kereslet a drogokra. A kínálat is csökkenni fog, ha a drogterjesztőket elítéli a környezete, ennél jobban, mint ahogy jelenleg, akkor nem fognak annyian kábítószert árulni. Ha nő az életszínvonal, és változik a környéknek a stratégiája, túlélési stratégiája. A rendőrség hatékonyabb fellépése is fontos lenne.
„Társadalmi normaváltozás a megoldás. Olyan, mint a matematika. Egy meg egy az kettő. Ez egy törvény. Ezt csak meg kell csinálni”
-Kapsz pozitív visszajelzéseket?
A legpozitívabb élmény, hogy a gyerekek büszkék rám. Tudják, hogy rám lehet számítani, és nem mindig könnyű amit mondok, de értük van. Nagyon-nagyon szeretem őket, bármit megtennék. A gyerekek a legfontosabbak. Továbbá büszkeséggel tölt el, hogy idén felkértek a Szegénységről Méltósággal Sajtódíj kiosztásának zsűrijébe. Nem volt könnyű feladat. Ezekről a nehét helyzetekről tudósítani fontos, de nagyon érzékeny terület. A célja, hogy olyan személyeket ismerjenek el, akik ezt a témát boncolgatva emberi oldalról közelítik meg, hogy bemutassák ilyen helyzetben is élnek emberek az országban.
