Radnai Károly, az Amerikai-Magyar Kereskedelmi Kamara adóbizottságának elnöke a Telexen fejtette ki a kamara nemrég publikált gazdasági javaslatcsomagját. Bizalomromboló hatása van annak, ha egy kormány szembe megy a stabilitásnak és a kiszámíthatóságnak, márpedig a magyar kormány ezt teszi, amikor visszamenőleges hatállyal alkot adójogszabályokat, adótörvények helyett rendeleti szinten szabályoz, vagy amikor a költségvetési hiány kezelésére szektorspecifikus különadók sorát veti ki.
A 2010 és 2020 közötti időszakot inkább a koherencia erősítése, az adózói bázis szélesítése és a digitalizáció jellemezte, amiknek köszönhetően a magyar adórendszer versenyképesebbé és hatékonyabbá vált, a gazdaság fehéredett, valamint megindult az adónemek számának csökkenése is. Viszont az elmúlt évek inkább a perspektíva hiányáról, a kapkodásról és a kiszámíthatatlanságról szóltak.
A Covid-járvány okozta gazdasági válság után új folyamatok indultak, ahol az egyik legnagyobb problémát a világos koncepció és a perspektíva hiánya okozza, amiknek következtében a magyar adórendszer elveszítette semlegességét, szabályozása hektikussá vált és letért addigi fejlődési pályájáról. Az utóbbi évek tapasztalata az, hogy futunk az események után, és a világgazdasági folyamatok okozta kihívásokra szinte kizárólag rövid távú intézkedésekkel reagál a kormány.
A 2020 előtti időszakhoz képest megnőttek az adónemek száma, jelenleg több mint 60 különböző adót és járulékot tartunk számon Magyarországon, ami rekordnak számít, és emiatt túlzottan bonyolulttá és bürokratikussá vált a magyar adórendszer. Például az elmúlt két évben vezették be a biztosítási pótadót, a kiskereskedelmi pótadót, a gyógyszergyártók különadóját vagy a távközlési pótadót.
Vonzóbb befektetési környezetet eredményezhetne az adónemek számának csökkentése, valamint az adórendszer egyszerűsítése, mert a költségvetés adóbevételeinek 91 százaléka mindössze 7 adónemből származik. Belátható, hogy ez így nem optimális, hiszen az állami bevételek 9 százaléka 50 további adónemből tevődik össze. Valamint számtalan olyan adónemünk van, amelyek fenntartása (apparátus, állami és ügyféloldali adminisztráció) messze többe kerül, mint amennyi bevételt hoznak.
A különadók ugyan a legkönnyebben és leggyorsabban beszedhetőek, amik fedezik a szükséges államháztartási bevételeket, de hosszú távon az adórendszer kiszámíthatatlanságát és instabilitását okozza – csökkenthetik a termelékenységet, eltántoríthatnak a fejlesztésektől és az újra-beruházásoktól, valamint negatív szempontként szerepelnek az új befektetők kockázatelemzéseiben is.
Például az energiaszektor, a távközlés vagy a gyógyszeripar megadóztatása rontja az adórendszer versenyképességét és semlegességét, elriasztja a külföldi működőtőkét és csökkenti az iparágon belüli versenyt. A folyamat végül a magyar fogyasztók számára kedvezőtlen ár-érték arányon elérhető termékekhez és szolgáltatásokhoz vezethet.
A visszamenőleges hatályú jogalkotás súlyos probléma és komoly kockázati tényezőnek is számít. Ilyen, amikor a kormány a különadók kivetésénél egy megelőző adóév meghatározott sarokszámához vagy adóalapjához köt egy tárgyévi adókötelezettséget. Ezeket az adóterheket jellemzően év közben, váratlanul vetik ki, ami lehetetlenné teszi a profitábilis gazdálkodást, az üzleti tervezést és általános bizonytalanságot okoz.
Szintén nagy probléma a veszélyhelyzetre hivatkozással rendeleti úton, különösebb előkészítés és felkészítési idő nélkül bevezetni vagy módosítani egy sor fontos adózási kérdést. Ez már önmagában rossz hatással van az adórendszer megítélésére, de ami a legrosszabb, hogy nincs olyan felvázolt határidő, hogy ez a bizonytalanság meddig marad fenn, így általánossá válik a bizalmatlanság a kormány akár jószándékú lépéseivel szemben is.
Az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham Hungary) legfrissebb javaslatcsomagjában megfogalmazott kritikák ellenére a magyar adórendszer alapkoncepcióját tekintve még mindig versenyképesnek és hatékonynak számít. Azonban azt látni kell, hogy a felsorolt intézkedések és rossz adózási gyakorlatok elsősorban pont azokat a belföldi és külföldi befektetőket bizonytalanítják el, illetve érintik hátrányosan, amelyek/akik a legnagyobb befolyással vannak a magyar gazdaság hosszú távú fejlődésére.
