Kórházban hagyott néma babák, szakemberhiány miatt összevont lakásotthonok, túlterhelt nevelőszülők jellemzik az összeomlás szélén álló hazai gyermekvédelmet – ezekről a rendszeranomáliákról mesélt a KecsUP-nak egy neve elhallgatását kérő kecskeméti volt gyermekvédelmis, aki szerint csak a maradék, elhivatott, agyon hajszolt szakembereknek köszönhető, hogy még nem ütött be a totális csőd.
– Magyarországon a szociális rendszer borzalmas állapotban van, szerintem ennyire mélyen még sosem volt – kezd bele a kecskeméti gyermekvédelmi szakember, aki azért fordult a KecsUP-hoz és a nyilvánossághoz, mert szerinte a gyermekvédelem és az elesettek támogatása nem politikai ügy, hanem társadalmi feladat és ezt nagyon fontos lenne mindenkinek átlátni. Úgy véli, hogy összefüggéseiben kell értelmezni az egyes jelenségeket és akkor könnyebb lenne megoldást találni rájuk, bár az, hogy ez valódi cél-e, már benne is kérdésként vetődik fel.
– Látva a kórházban hagyott csecsemők egyre növekvő számát nekem most lett tele a hócipőm, ezek a gyerekek egy rosszul működő rendszer áldozatai – fogalmaz elkeseredettségében a szakember. – Így is mindenki traumatizált, aki már ide került, végtelenül kiszolgáltatottak, senki nem védi meg őket. Ezt nagyon könnyen használják ki rosszakaratú emberek, bűnözők, pedofilok. Ezek a gyerekek úgy nőnek fel, hogy sokszor nem kellenek a szüleiknek, az államnak, senkinek ezen a világon. Nincs egyetlen olyan kötődésük, ami biztonságot adna. Már év elején jelezték a kórházi dolgozók, hogy nagyon gyorsan nő a száma a bent hagyott gyerekeknek és az abortuszoknak is. Ebbe bele tartoznak a kórházban hagyott és az innen nem kiadott babák egyaránt. Én is ismerek sok olyan anyát, akinek már a terhesség alatt megmondták, hogy nem fogják neki kiadni a gyereket. Ez okkal történik, mivel az utcán dolgozik, drogozik, iszik vagy éppen nem megfelelőek az életkörülményei. A gyermekjóléti szolgálat sok esetben nem tud hatékony segítséget nyújtani. Szükséges a gyermekjóléti szolgálat és gyermekvédelem szakmai átgondolása, eszközeinek bővítése, fejlesztése.
Márpedig ez a tendencia csak romlani fog a szakember szerint, ugyanis ahogy nő a gazdasági szegénység, egyre többen nyúlnak a drogokhoz, ami könnyen elérhető, olcsóbb mint az alkohol, viszont sokkal jobban pusztít. Egyértelmű tehát, hogy ilyen körülmények közé nem lehet egy újszülöttet hazaengedni, ugyanakkor ma már közel 400 kisbaba él születése óta a magyar kórházak falai között.
– Őket nevezik néma babáknak, ami arról a borzalmas jelenségről kapta az elnevezését, hogy a benn maradt, szociális és egyéb ingerek nélküli újszülöttek egy idő után már nem jelzik igényeiket, nem sírnak, mert nincs válasz, nem segít nekik senki. Ezzel olyan mentális és pszichés sérüléseket szereznek, amit már nem lehet később korrigálni, nem lehet jóvátenni.
– magyarázza a szakember.
„Politikai célokkal ellentétes fogamzásgátlás”
Összefüggéseiben kellene látni a folyamatot, ami idáig vezet és már az elején megfogni – véli a szakember. – A prevenció fontos, de érthetetlen, hogy a fogamzásgátló eszközökre miért nincs semmilyen állami támogatás. Ettől csak a nemkívánt terhességek száma nő. Sem rászorultsági, sem semmilyen egyéb alapon nem kap senki segítséget a családtervezéshez. Volt olyan nő, aki a kilencedik babáját hagyta benn a kórházban és hiába szeretett volna spirált feltetetni, egyszerűen nem volt pénze rá. Az tejesen igaz, hogy egyre kevesebb gyermek születik évről évre és ez komoly gondot jelent az országnak, de ez a megoldás nem jó senkinek. Amíg politikai célokkal ellentétes a fogamzásgátlás addig ez a helyzet nem fog változni. Ezzel pedig csak tovább nő a nyomorban élő, és elhagyott gyerekek száma, akik bekerülnek egy olyan gyermekvédelmi rendszerbe, ami már így is roskadozik.
Kevés a szakember, a maradék is felmond
A Népszava már augusztusban arról számolt be, hogy az alkalmassági vizsgálatok megindítását követően a gyermekvédelmi dolgozók hat százaléka beadta a felmondását, azaz nyár végére országosan 265-en távoztak a gyermekvédelem területéről.
– Egy főre 3-4 ember munkája jut, és az senkinek sem jó, de folyamatosan mondanak fel a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek. Egyetértek azzal, hogy nem mindenki alkalmas erre a feladatra, de véleményem szerint átvilágításnak nem sok köze van a pedofília kiszűréséhez. A gazdasági helyzetemről, a baráti körömről, a szórakozási módjaimról kérdeztek a nemzetvédelmi szolgálat munkatársai, amikor a lakásomba jöttek. A gyermekvédelmet rendbe kell hozni, de ehhez a gyerekek körülményeinek és állapotának javítása, a dolgozók megbecsülése is hozzátartozik. Jelenleg a gyermekvédelem terhei egyre csak nőnek. Ideje lenne a változásoknak.
Az összevont lakásotthonok – kisebb a légtér, rengeteg feszültséget jelentenek
A helyzet nem Kecskemét specifikus, hanem az egész országot érinti, ahogyan arról a KecsUP Hírek podcast sorozatában Illésné Áncsán Aranka, Anyácska is beszél.
Nemrég bejárta a helyi sajtót egy nagykőrösi otthonból megszökött fiatal híre. A szakember szerint többek között ilyen következményei vannak a munkaerőhiánynak, amikor egy ember négy helyett látja el a feladatokat.
– Ma már szinte csak azok a szakemberek dolgoznak ezen a területen, akik nagyon szeretik a gyerekeket és egyfajta huszonkettes csapdájában ragadtak.
„Mi nem a MÁV vagyunk, hogy sztrájkoljunk, nem tehetjük meg, hogy egy gyermeket nem látunk el. A gyerekek nem maradhatnak ellátatlanul Ha megtagadják a munkát, akkor ki gondozza őket? Ne adjanak a gyerekeknek enni? Ne vigyék iskolába? Ne pelenkázzák be? Hogy tagadhatnák ezt meg? De mégis mit lehetne tenni? Sosem volt könnyű terület a gyermekvédelem, és ez most különösen igaz. Reméljük, hogy a dolgok jobbra fordulnak.
– mondja reménykedve a szakember.
Kecskeméten 17 baba nevelkedik a kórház falai között
A kórházban hagyott babákkal kapcsolatban a KecsUP Hírek még október végén felkereste a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórházat. Az intézmény által küldött információk alapján jelenleg 17 olyan gyermek van, akit születését követően bent hagytak a kórházban, vagy egyéb okokból nem lehetett otthonába bocsátani. Közülük a legidősebb másfél éves. A babák átlagosan két hónapot töltenek születésüket követően a kórházban. 2024. június 1-jével jogszabályi változás történt, melynek célja, hogy gyorsabban lehessen örökbe adni a kórházban hagyott csecsemőket. Az új szabályozás szerint amennyiben hat héten belül sem az édesanya, sem más hozzátartozó nem jelentkezik a gyermekért a kórházban, akkor örökbe adható a csecsemő.
– Fontos előrelépés, hogy új, szakképzett kollégákat – kisgyermekgondozó- és nevelő munkatársakat – vettünk fel ezeknek a babáknak a gondozására, nevelésére, mellettük természetesen ott vannak szakképzett csecsemő-és gyermekápolóink, illetve megerősített műszakot tudunk biztosítani, igény szerint – mondta el Nagyné Szigeti Dóra, a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház kommunikációs osztályvezetője. – Kecskeméti székhelyünk gyermekosztályán színes, dekorált, vidám környezetet biztosítunk nekik. Óvodapedagógus és szükség esetén gyógytornász is rendelkezésükre áll, lehetőségeinket kihasználva ezen gyermekekért (is) minden tőlünk telhetőt megteszünk.
Kampány a néma babákért
Az SOS Gyermekfalvak kampányában összefogást hirdetett a kórházban hagyott 300 csecsemőért. A kezdeményezés kapcsán Pechan Szabolccsal, az SOS Gyermekfalvak ügyvezető igazgatójával beszéltünk:
– Alapvetően kettős a probléma – fogalmaz Pechan Szabolcs. – Tavaly december környékén jelent meg az a jogszabálymódosítás, amellyel a kormány célja felgyorsítani az örökbefogadási folyamatot. Ez egy jó irány ugyanakkor fontos azt is figyelembe venni, hogy ez etikailag egy nagyon-nagyon kényes, érzékeny terület, hiszen az állam véglegesen beavatkozik egy család életébe azzal, ha megszünteti a szülők felügyeleti jogát. A másik oldalon viszont ott vannak a kórházban hagyott gyerekek, akikért ki áll ki? Az ő hangjuk – helyzetükből adódóan – nem hallható, nem tudják az érdekeiket érvényesíteni. Ki az, aki a nevükben nyomja a vészcsengőt? Úgy tűnik ez a két szál fut most versenyt, nem túl megnyugtató eredménnyel, hiszen a kórházban hagyott csecsemők száma nem, hogy csökkenne, folyamatosan nő. Ráadásul az örökbeadás felgyorsítása a kórházban hagyott babák nagy részének nem változtat a helyzetén, hiszen többségükről nem mondtak le a szülők, csak élethelyzetük, lakáskörülményeik miatt nem tudják hazavinni őket, tehát ők nem lesznek örökbeadhatók. Esetükben az lenne a megoldás, ha nevelőszülői családba kerülnének közvetlenül a születésük után, azonban nincsen elég nevelőszülő. Ezért töltenek most kisbabák akár 8-12 hónapot is kórházakban.
– Mi, az SOS Gyermekfalvak azért álltunk bele ebbe a kérdésbe, mert ez egy társadalmi probléma, amit nem lehet egy jogszabálymódosítással megoldani – folytatja az igazgató. – Látni kell, hogy az érintettek nehéz sorsú, szociálisan hátrányos helyzetű családok gyermekei. Nem középosztálybeli családokról van szó, hanem olyan helyzetekről, ahol sokszor bántalmazó kapcsolatból, szerhasználó, alkoholbeteg anyától születik gyermek, közülük is sokan sérülten jönnek a világra. Itt nulladik lépésként a prevenció lenne az elsődleges, hogy kijöjjenek a krízisből és amennyiben lehet, megtarthassák a gyereküket. Ha ez nem sikerül, jön a következő két forgatókönyv. Vagy lemond a szülő a gyermekről és örökbeadható lesz, vagy nevelőszülőhöz kerül. Fontos tudni, hogy nem csak kék szemű, szőke, egészséges babák várnak örökbefogadókra, egy csodálatosan gondozott terhességet követően, hanem olyan, betegségekkel, fogyatékossággal küzdő újszülöttek is, akiket nem akar senki magához venni. Az örökbeadható gyerekek negyede fogyatékossággal él.
„A másik probléma, hogy a kórházak személyzetének nincs kapacitása a babák dédelgetésére és nem is lenne feladatuk. A jogszabályok értelmében minden 12 év alatti gyereket nevelőszülői családban kell elhelyezni, ha bekerül állami gondoskodásba. Ekkor jelentkezik a következő nehézség: hogy nincs elég nevelőszülő. Egy olyan nevelőszülői hálózatnak, mint amilyen az SOS Gyermekfalvak, egy eszköze marad: megpróbálja kihangosítani ezeknek a csecsemőknek a hangját.”
– Számunkra nagy öröm, hogy az előző hónapokhoz képest sokkal többen jelentkeztek már arra is, hogy eljönnek és meghallgatják az első elbeszélgetést, vagy elkezdik a tanfolyamot, hogy nevelőszülők lehessenek. A korábbi toborzási tapasztalatunkból azt látni, hogy száz elért emberből kettő vagy három lesz nevelőszülő. Most sokkal több telefonhívás és jelentkezés érkezett, lehetséges, hogy többen tudnak majd erre a hivatásra ráállni – mondta el Pechan Szabolcs.
Válaszok nélkül
A lakásotthonok összevonásával kapcsolatban a Gyermekvédelmi Központ Bács-Kiskun Vármegyei képviseletéhez fordultunk, amelyhez honlapja szerint 12 gyermekotthont tartozik megyénkben, ebből tíz Kecskeméten és vonzáskörzetében. Börcsök Katalint, a központ helyi intézményvezetőjét az alábbiakról kérdeztük:
Igaz-e, hogy Bács-Kiskun Vármegyében is lakásotthonok összevonására van szükség a szakemberhiány miatt?
Hány lakásotthont érint az összevonás?
Kecskeméten és a térségben mely otthonokat vonják össze?
Mit takar/mivel jár az összevonás? Mit jelent ez a gyerekekre, nevelőkre nézve?
Igaz-e, hogy összevontak egy lakásotthonba speciális (viselkedészavaros, agresszív) fiatalokat egy másik, általános csoporttal?
Ön szerint jelenleg hány szakember hiányzik a rendszerből?
Mi az oka a tömeges felmondásnak?
Mivel jár a hiányuk? Milyen veszélyeket, nehézségeket rejt magában?
Hogyan hatott az új kormányrendelet és a kötelező átláthatósági vizsgálat a szakmára? Alkalmasnak tartja-e ezt a kormányzati intézkedést a pedofília kiszűrésére?
Kérdéseinkre többszöri telefonos és emailben történt megkeresésünk után sem kaptunk választ az elmúlt másfél hónapban. Szerdán Kecskeméten járt Menczer Tamás, a FIDESZ-KDNP kommunikációs igazgatója, aki többször hangsúlyozta a gyermekvédelem fontosságát, így a KecsUP Hírek a lakásotthonok összevonásáról kérdezte őt a sajtótájékoztatóján. A képviselő elmondta, hogy nincsenek információi a témában, nem is illetékes, aztán Magyar Péterezett tovább.
