A Diákhitel Központ 2021 decemberében nettó 13,34 millió forintért rendelt meg egy tanulmányt a diákhitel gazdasági hatásairól a Troia Media Kft.-től. A megbízás különösen nagy figyelmet kap két okból is.
Egyrészt a Troia Media egyik tulajdonosa, az a Trentin Balázs, aki ma már a Tisza Párt háttérembereként ismert. A másik ok, maga Magyar Péter, aki – mielőtt kicsekkolt a NER-ből egy évvel ezelőtt – a Diákhitel Központot vezette. Személyét és az ügyletet, akkor még főként ellenzéki kritikák érték, a tanulmány indokoltságát, minőségét és a közpénzek felhasználását firtatva. Mivel azóta fordult a politikai kocka, és ma már Magyar Péter és pártja, a Tisza, a Fidesz legerősebb kihívója, az ügyet a kormány kontrollja alatt lévő propaganda sajtó tematizálja.
A tanulmány szerzője egyébként Bozsonyi Károly, az Alapjogokért Központ korábbi kutatási tanácsadója, akinek ismert kapcsolata egyébként nincs a Troia Mediával – írja hosszú cikkében a Lakmusz. Az 50 oldalas dokumentumról a tényellenőrző portál megállapítja: mintegy fele nemzetközi módszertani kitekintést és függeléket tartalmaz, amelyek nem kapcsolódnak szorosan a konkrét magyarországi helyzet elemzéséhez. A tanulmány főként egy kérdőíves felmérésre alapoz, ám ennek kivitelezése kérdéseket vet fel, mivel valószínűsíthető, hogy nem maga a Troia Media végezte az adatgyűjtést. A feldolgozott adatok értelmezése is sajátos módon történt, amely szakmai szempontból is kritikát váltott ki.
Az ügy kirobbanása után Magyar Péter azzal védekezett, hogy a tanulmányt nem ő rendelte meg, hanem elődje, Bugár Csaba. Ugyanakkor a szerződés aláírása az ő vezetése alatt történt.
A cikkben szó van arról is, hogy tavaly februárban maga Magyar beszélt arról a Partizánnak adott interjújában, hogy vezérigazgatóként túlárazott szerződéseket kellett aláírnia az állami kommunikációs feladatokat hosszú évek óta elnyerő Balásy Gyula cégeivel. Hadházy Ákos független képviselő aztán áprilisban betekintett a Diákhitel Központ szerződéseibe, és azt írta Facebook-bejegyzésében, hogy „egyáltalán nem csak a propagandasajtót finanszírozó szerződések hasznossága és/vagy ára volt megkérdőjelezhető”.
A teljes cikk elolvasható a Lakmuszon.