Egy átlagos brüsszeli sajtószemináriumnak indult, de annál sokkal több lett belőle: hat vidéki független szerkesztőség, köztük a KecsUP Hírek munkatársai május 21-én koraeste élőben, „az első sorból” követhették az Európai Parlamentben, ahogy a sorsukat döntően befolyásoló, „átláthatóságinak” nevezett, valójában inkább az érintettek ellehetetlenítését célzó Fidesz-KDNP-s törvényjavaslatról mondják el véleményüket az EP-képviselők, pro és kontra. Hetven izgalmas perc, amely egyszerre volt felemelő és szomorú, amikor a büszkeség és az elkeseredettség egyaránt eltöltötte a magyar újságírókat. Kaptunk biztatást, többen a szimpátiájukról biztosítottak minket, de kérdés, mire lesz ez elég, ha a kormánypárti parlamenti többség benyújtott formájában megszavazza a törvényt, és a Szuverenitásvédelmi Hivatal gépezete gyorsabban működésbe lép, mire az EU szervei bármit is tennének.
Április elején kaptak meghívást a Fülke – azaz Független Helyi Lapok Közösségének – tagjai, így a KecsUP Hírek szerkesztősége is az Európai Parlament május 21-22-ei plenáris ülésére. Elkezdtük szervezni az utat, amely ekkor is már igen mozgalmasnak és informatívnak nézett ki, az Európai Parlament Magyarországi Kapcsolattartó Irodájának köszönhetően. A kohéziós források szétosztása és az uniós finanszírozású pályázatok kommunikációja, a médiával kapcsolatos támogatások, a dezinformációra vonatkozó önkéntes magatartási kódex, amelyet aláírtak a legnagyobb online platformok és kereresőmotorok (Facebook, Instagram, LinkedIn, Bing, TikTok, YouTube, Google) – többek között ezek szerepeltek előzetesen a programban.
És akkor jött a fordulat
Aztán az élet és Halász János máshogy hozta: a Fidesz képviselője május 13-án, nem sokkal éjfél előtt nyújtotta be A közélet átláthatóságáról című törvényjavaslatát (eredetileg egyedül, aztán még több mint száz kormánypárti képviselő aláírta, köztük Salacz László kecskeméti politikus is, Szeberényi Gyula Tamás viszont nem), amely rendkívüli módon megnehezítené a külföldi támogatásokat kapó szervezetek munkáját és létezését. A javaslat központi eleme, hogy ha a Szuverenitásvédelmi Hivatal úgy ítéli meg, egy szervezet tevékenysége veszélyt jelent az ország szuverenitására, akkor javasolhatja annak jegyzékbe vételét a kormánynak.
Nem árt újra és újra elmondani, hogy a listázott szervezetek többek közt:
- elveszítenék jogosultságukat az 1%-os adófelajánlások gyűjtésére, és
- kötelesek lennének minden támogatótól hiteles okiratot kérni, amely igazolja, hogy a pénz nem külföldről származik – még akkor is, ha transzparens uniós pályázatról van szó. A javaslat szerint ugyanis minden külföldi forrás potenciálisan veszélyes, még akkor is, ha azok uniós pályázatok is, amikért uniós tagországban működő szervezetek indulnak el.
- Ezen szervezetek vezetői, alapítói és felügyelőtestületi tagjai vagyonnyilatkozatra kötelezettek, és a javaslat „kiemelt közszereplőkké” nyilvánítaná őket.
- Ha mégis elfogadnának külföldi támogatást, a pénzmosás elleni hatóság a támogatás 25-szörösét bírságként követelheti, amit 15 napon belül be kell fizetni. A befolyt összegek és a megszűnt szervezetek teljes vagyona a kormányzati Nemzeti Együttműködési Alaphoz kerülne.
- A törvénytervezet lehetővé tenné azt is, hogy az érintett szervezeteknél helyszíni ellenőrzést tartsanak, betekintsenek minden iratba, számítógépbe, és másolatokat készítsenek – akár rendőri segítséggel is.
- A pénzmosás elleni szerv határozata elleni közigazgatási perben azonnali jogvédelem nem vehető igénybe.
A javaslat ellen számos médiaorgánum és civilszervezet közös állásfoglalásban tiltakozott május 18-án a Kossuth téren több tízezres tömeg tüntetett, a szakszervezetek a visszavonására szólították fel a kormányt, külföldön pedig 22 ország 85 főszerkesztője és kiadóvezetője fejezte ki szolidaritását a magyarországi újságírókkal.
Ebben a szituációban, éppen egy héttel a javaslat benyújtása után keltek útra a hat vidéki független szerkesztőség – a KecsUP mellett a Szegeder, a Debreciner, a Veszprém Kukac, a Szol24 és a Borsod24 – munkatársai Brüsszelbe.
Persze felmerülhet a kérdés: mi miatt aggódunk?
Hisz a törvényjavaslatot még el sem fogadták és ha ez mégis megtörténik, úgysem az ilyen „kicsiket” veszik elő először – gondolhatják most egyesek.
- Erre azt tudjuk mondani, hogy túl bizonytalannak tűnik a jövő, és már most sem kedvezőek működésünk körülményei ahhoz, hogy lazán és bizakodóan túllépjünk ezen a dolgon és ne foglalkozzunk vele. Hiszen nálunk nincsenek állami és önkormányzati hirdetések, és a magánszféra is tart a retorzióktól, nagyon kevés cég meri nálunk reklámozni a termékét, szolgáltatását. Sohasem tagadtuk, hogy az életben maradáshoz, a politikai pártoktól, önkormányzattól és kormányzattól, mindenféle érdekcsoportoktól független munkánkhoz a jószándékú olvasói támogatások mellett egyelőre nélkülözhetetlenek a pályázati források és az 1 százalékos felajánlások. A tengerentúli és uniós pénzeket amúgy egyáltalán nem csak úgy dobálják utánunk, a pályázatok keretében szakmai terv alapján célokat jelölünk meg, amelyek megvalósítását természetesen ellenőrzik is. A kezünket nem vezetik a klaviatúrán, tehát nem arra kell gondolni, hogy előírják, megszabják, miről cikkezzünk, milyen stílusban és üzenetekkel. Semmi ilyesmiről nincs szó. A vállalásokat mi találjuk ki az alapján, hogy egyrészt az olvasók részéről milyen témákra látunk igényt, másrészt pedig véges kapacitásainkkal (gondolva kis létszámunkra, kevés eszközünkre) mit vagyunk képesek teljesíteni. A KecsUP-nál például ilyen pályázati projekt volt a gasztró és a Peremhelyzet rovat, utóbbiban kisebbségben, hátrányos megkülönböztetésben vagy nélkülözésben élő helyi embereket, csoportokat mutattunk, mutatunk be és súlyos, kezeletlen társadalmi problémákról írunk, kiemelve a jó módszereket, példamutató életutakat. Írtunk volna az erdélyi és a helyi lakhatási válságról is, de ezen projektünk támogatási szerződését sajnos felmondta a Trump-kormányzat.
- És hogy túl jelentéktelennek lennénk ahhoz, hogy a 2025-ben immár megduplázódott költségvetéssel, 6,2 milliárdból tevékenykedő Szuverenitásvédelmi Hivatal látókörébe kerüljünk, mert úgyis a nagyokkal kezdik? Egyrészt számunkra az sem jó hír, ha először más, országos független és kritikus szerkesztőséget akarnak ellehetetleníteni, hiszen a tényfeltárásban, a sokszínű tájékoztatásban kiemelkedő a szerepük, rengeteg információról mi is őket olvasva értesülünk. Másrészt nem kizárt, hogy egy vidéki 5-10 fős szerkesztőség is lehet első célpont, hiszen a helyi közügyekben, közéletben nagyon fontos – az önkormányzati vagy kormánypárti sajtó által viszont elhallgatott – témákat ír meg, egyre többen és többen követik, olvassák, nézik, mégis sokkal védtelenebb, kiszolgáltatottabb mondjuk egy Telexnél, Partizánnál, és egy megkapott 1-2 millió forintos támogatás okán kiszabott 25-50 millió forintos bírság miatt azonnal lehúzhatja a rolót. Mondjuk így, alkalmasak vagyunk arra, hogy gyorsan és hatékonyan példát statuáljanak velünk.
Ahogy focimeccsek után mondják: megyünk előre
A Fülke-tagokat mindazonáltal nem a rettegés és sápítozás jellemzi. Nehéz leírni egyetlen szóval a lelkiállapotot. Dac, derű, rezignáltság, elkeseredettség, elszántság, büszkeség, reményvesztettség – ez hullámzik, keveredik bennünk; időnként ez, máskor az kerül túlsúlyba és határozza meg hangulatunkat.
Az összetartozás érzése viszont egyértelműen erősödött, ahogy három napig együtt jártuk a brüsszeli utcákat és az Európai Parlament tereit, folyosóit (és persze amikor este leültünk pár korsó sörre). Egyikünk sem tudja, mi lesz fél év, akárcsak egy-két hónap múlva, létezünk-e még – de egy biztos: az újságírás – a valódi, kritikus és szabad újságírás – létünk meghatározó tényezője, mozgatórugója, és amíg csak tudunk, dolgozunk a szakma szabályai és saját értékeink mentén.
Az európai demokrácia szívében
Rengeteg hasznos információt kaptunk a három nap előadásai, prezentációi során, és jó volt belelesni az itthon szinte már szitokszóként emlegetett brüsszeli intézmények mindennapos működésébe, látni az európai integráció központját, nyüzsgő életét.
Találkoztunk néhány külföldi EP-képviselővel is. Volt, aki tökéletesen tisztában volt a törvényjavaslattal, mást meglepetésként ért, hogy még uniós pályázatokból is kizárhatják egy uniós tagállam civil szervezeteit és hírportáljait. Röviden felvázoltuk helyzetünket, nehézségeinket és hogy számunkra milyen következményekkel járhat egy feketelistázós szabályozás. Irányunkba általában megértést és szimpátiát, a fideszes törvényjavaslattal szemben döbbenetet és felháborodást tapasztaltunk, volt, aki kijelentette: nem vagyunk egyedül, támogatnak minket.
Már kint voltunk, amikor május 21-én, szerdán biztossá vált, hogy az Európai Parlament aznapi plenáris ülésén előkerül a magyar törvényjavaslat. „A magyar kormány sodródása az orosz típusú elnyomás irányába: a szólásszabadságot és a demokratikus részvételt fenyegető jogalkotási kezdeményezések” – ez volt a címe a sürgősséggel napirendre vett témának, amelyet az Európai Néppárt, a Szociáldemokraták és a Zöldek javasoltak megvitatni. Mint a Hvg.hu megjegyezte, ez már a sokadik vita volt a magyar jogállamiság állapotáról, annyiban azonban ritkaságnak számított, hogy általában csak már hatályban lévő magyar intézkedéseket vizsgálnak a képviselők – ezúttal azonban egy tervezetet.
Kevesen voltak jelen, de sokan felszólaltak
Úgyhogy izgalmasan telt a nap, és fél 6 körül már az ülésteremben voltunk. Személy szerint én hirtelen azt hittem, szünetet tartanak, mert a széksorok annyira üresek voltak. De gyorsan kiderült, éppen megy az ülés, közvetlenül a magyar téma előtti napirendi vita, mégpedig Izrael Gázai övezet elfoglalására irányuló terveiről, a palesztinoknak biztosítandó humanitárius segélyekről és a túszok szabadon engedéséről.
A cenzúratörvényes ügyre sem sokat változott az összkép: a 720 képviselőből körülbelül csak 40-50 lehetett jelen. Összehasonlításképpen: arányaiban ez olyan, mintha a 21 tagú kecskeméti közgyűlésből ketten mennének el az ülésre.
És még maradva a számoknál: miután a tagállamok tanácsának nevében a soros elnökséget betöltő lengyel kormányt képviselő Adam Szlapka miniszter és Michael McGrath demokráciáért és jogállamiságért felelős biztos (Írország) felvezette a napirendet, közel 40 felszólalás volt 70 perc alatt. Valódi, a szó szoros értelmében vett vitáról nem volt szó: a szónokok érdemben alig reagáltak egymás szavaira, pusztán mindenki elmondta körülbelül 1-1,5 perces beszédét. Ezekből most néhányat idézünk, a hivatalos jegyzőkönyv alapján.
- Adam Szłapka arról beszélt, hogy a jogállamiság és az alapvető jogok a lengyel elnökség prioritásai közé tartoznak, valamennyi uniós intézmény és tagállam közös felelőssége, hogy megvédjék és előmozdítsák a jogállamiságot mint közös európai értéket.
Kiderült nyilatkozatából az is, hogy 7. cikk szerinti eljárás keretében pár nap múlva, május 27-én tervezik Magyarország meghallgatását az Általános Ügyek Tanácsában.
„Az Unió rendelkezik a szükséges eszközökkel és eljárásokkal értékei védelméhez, és kulcsfontosságú, hogy mindannyian – az uniós intézmények és a tagállamok egyaránt – konstruktívan alkalmazzuk ezeket” – jelentette ki Szłapka.
Rövid kitérő: a 7-es cikk szerinti eljárás megindítását Magyaroroszág ellen az Európai Parlament kezdeményezte még 2018-ban, az eljárás azóta is zajlik. Végső esetben akár azzal is járhat, hogy a kérdéses tagállamnak az uniós szerződések alkalmazásából származó egyes jogait felfüggesztik, többek között megvonhatják a kormány képviselőjének szavazati jogát a tanácsban. A közel hét éve zajló eljárás azóta is az első szakaszban tart, számottevő előrelépés nem történt.
- Michael McGrath kiemelte: a demokrácia lényege, hogy az állampolgárok szabadon kifejthetik nézeteiket és részt vehetnek a demokratikus életben, szavazati joguk gyakorlásával megválaszthatják politikai képviselőiket, általánosabban beleszólhatnak jövőjükbe.
„Lehetővé kell tenni a polgárok véleményének kialakítását egy olyan nyilvános térben, ahol több forrásból férhetnek hozzá megbízható információkhoz, ahol különböző nézeteket lehet megfogalmazni, ahol politikai vitákat lehet lefolytatni, és ahol lehetséges a nézeteltérés. A civil társadalmi szervezetek – csakúgy, mint a szabad, pluralista és független média – létfontosságú szerepet játszanak a demokratikus fékek és ellensúlyok rendszerében. Létfontosságúak a hatalmon lévők ellenőrzése szempontjából is” – fogalmazott.
McGrath kijelentette azt is, az átláthatóság és az elszámoltathatóság fontos értékek egy demokráciában, amelyet minden demokratikus szereplőnek tiszteletben kell tartania. Viszont az átláthatóság és az elszámoltathatóság okán sem szabad indokolatlanul korlátozni a civil teret, vagy az alapvető szabadságjogokat, például a véleménynyilvánítási vagy az egyesülés szabadságát.
Michael McGrath hangsúlyozta azt is, az átláthatósági törvényjavaslatban több olyan rendelkezés is aggodalomra ad okot, amelyek a Szuverenitásvédelmi Hivatal által jelentős korlátozásokat és következményeket rónak a külföldi finanszírozásban részesülő szervezetekre. Ezeket az Európai Bizottság alaposan megvizsgálja és habozás nélkül megteszi a szükséges lépéseket az európai uniós jog védelme érdekében (pénteki hír, hogy ugyanezt kommunikálta az EB is, a törvény elfogadása esetére ígérve az intézkedéseket).
Pár idézet a felszólalásokból, pro és kontra:
Tarr Zoltán (Tisza Párt; EP-frakciója: Európai Néppárt): „A magyar kormány pedig érzi a vesztét, és ezért tétet emel. Egy bukásra ítélt rezsim kapaszkodik a hatalomba. A tét a szabadság lebontása. (…) A transzparenciatörvénynek csúfolt törvénytervezet nem más, mint egy újabb putyini eszköz arra, hogy a Fidesz-csatlósok önkényesen idegen ügynöknek bélyegezzenek bárkit: újságírókat, civileket, politikusokat, megalapozott gyanú nélkül. Az új jogszabálytervezet célja a kritikus hangok elhallgattatása és a megfélemlítés, amely ha sikerrel jár, súlyosan veszélyezteti a választások szabadságát és tisztaságát is.”
Molnár Csaba (DK; Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége): „Ha ezt meg lehet tenni, ha be lehet tiltani a szabad sajtót és minden ellenvéleményt egy európai uniós tagállamban, akkor gyakorlatilag bármit meg lehet tenni az uniós polgárokkal szemben. És amit meg lehet tenni ellenük az egyik tagállamban, azt majd előbb-utóbb meg lehet tenni ellenük a többiben is, ha úgy hozza a politikai széljárás. Azt kérem Önöktől, hogy mutassuk meg együtt, hogy az EU létezik és megvédi a polgárait. Ne Orbán indíthasson eljárást a másként gondolkodókkal szemben, hanem az Unió indítson és csináljon végig minden eljárást az Orbán-kormány ellen a magyar emberek védelmében, mert ez a dolga az Uniónak.”
Dömötör Csaba (Fidesz-KDNP; Patrióták Európáért): „Az elmúlt években az Európai Bizottság az amerikai USAID mintájára kialakított egy pénzelosztási rendszert. Liberális, baloldali aktivista csoportokat pénzelnek, amelyek ezután politikai tevékenységet végeznek, főleg választások idején. Szóval ezek a külső beavatkozás eszközei. Összesen 37 000 szerződést kötöttek 17 milliárd euró értékben. (…) Nemcsak Magyarországon szeretnénk átláthatóságot, hanem itt, Brüsszelben is. Ezért arra kérjük az Európai Bizottságot, hogy az aktivista szervezetek után a támogatott médiumok listáját is hozza nyilvánosságra. Ha nincs takargatnivalójuk, akkor megteszik.”
Sophie Wilmès (Belgium, az EP alelnöke, a Renew Europe képviselője, tagja volt annak a küldöttségnek, amely az EP állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottságának tagjaiból állt össze és áprilisban Budapesten tényfeltáró úton járt): „…ami korábban a vitában elhangzott, az pontosan az, amit Magyarországon is megtapasztaltunk küldetésünk során: amikor jogos kérdéseket teszünk fel és teszünk fel egy egész jogszabályról, a magyar kormány nem válaszol ezekre a jogos kérdésekre, hanem támad. Ezt éltük át élőben három napon keresztül Magyarországon. (…) Ez a törvény (…) valójában nem az átláthatóságot, hanem a cenzúrát keresi. Amikor a meglévő hatalommal szemben már nem szabad vagy nem lehet különvéleményt kifejteni, akkor végérvényesen kilépünk a demokratikus mezőből. Éppen ma délelőtt találkoztam itt független magyar médiumok újságíróival, és nagyon világosan mondják: ha ez a törvény életbe lép, bezárhatják kapuikat. A Bizottságnak ideiglenes intézkedéseket kell hoznia a visszafordíthatatlan károk megelőzése érdekében. Emellett haladéktalanul kötelezettségszegési eljárást kell indítania.”
Terry Reintke (Németország, Zöldek/Európai Szabad Szövetség): „Most itt van a külföldi finanszírozásról szóló magyar törvénytervezet, amely, ha elfogadják, átveszi az ellenőrzést, és gyakorlatilag felfüggeszti a független civil szervezetek és médiumok munkáját. Azt gondolom, hogy ez azt mutatja, hogy Orbán Viktor már a választások előtt megpróbálja Magyarországot egyre inkább orosz típusú autokráciává alakítani. És ennek az az oka, hogy fél.”
Borvendég Zsuzsanna (Mi Hazánk, Szuverén Nemzetek Európája): „Üdvözölték, amikor Romániában eltöröltek egy választási eredményt külföldi beavatkozásra hivatkozva. Felháborodtak, amikor az X platform amerikai tulajdonosa nyíltan kiállt az AfD mellett. Most egy tagállam meg kívánja valósítani a politikai területen működő közéleti szereplők és szervezetek átláthatóságát, vagyis megakadályozza a külföldi befolyást. Ahogy erre reagálnak, az tipikus kettős mérce: ha egy szuverén tagállam a globalista mainstream hálózatát akarja láthatóvá tenni, diktatúrát kiáltanak, elvitatják egy nemzetállam önvédelemhez való jogát. A törvény indokoltságát bizonyítja a globalista erők felfokozott tiltakozása. Látható, hogy érzékeny pontra tapintott a javaslat.”
Jeroen Lenaers (Hollandia, Európai Néppárt): „Tisztázzuk, hogy ez nem a szuverenitásról szól. Ez az ellenőrzésről szól, és a túlélésről – egy olyan rezsim túléléséről, amely egyre inkább attól tart, hogy elveszíti a nép támogatását. Miután éveken át visszhangozta a Kremlt, Orbán Viktor most közvetlenebbül másolja a Kreml játékszabályait. Ez a törvény nem csak antidemokratikus, de Európa-ellenes is. Az Európai Uniónak világosan és határozottan kell reagálnia. Biztosítanunk kell, hogy a demokratikus jogok Magyarországon ne csak elméleti jellegűek legyenek, hanem teljes mértékben gyakorolhatóak – szabadon, tisztességesen és félelem nélkül. Ez nem csak magyar ügy, ez európai ügy. Mert ha nem cselekszünk, amikor a demokrácia próbára van téve, akkor másokat is arra hívunk, hogy ugyanezt tegyék.”
Tineke Strik (Hollandia, Zöldek/Európai Szabad Szövetség, szintén tagja volt a Magyarországon tavasszal járt küldöttségnek): „A törvényjavaslat nemcsak számos uniós jogszabályt sért durván – például a médiáról és a pénzmosásról szólót -, hanem mindenekelőtt az alapvető jogokat és az Unió demokratikus elveit. Megsemmisíti az egészséges demokráciában létfontosságú fékeket és ellensúlyokat. És amikor a törvény hatályba lép, bármelyik célzott szervezet napokon belül csődbe mehet. Az EU-nak tehát most azonnal le kell állítania ezt az egészet! A magyarországi jogállamisággal foglalkozó előadóként felszólítom a Bizottságot, hogy kérjen ideiglenes intézkedéseket a folyamatban lévő SPO-ügyben (az SPO a Szuverenitásvédelmi Hivatal – a szerző), pereljen a ‘Lex NGO’ ítélet be nem tartása miatt, és indítson új kötelezettségszegési eljárást ideiglenes intézkedésekkel.”
Pascale Piera (Franciaország, Patrióták): „Miért válnak ilyen agresszívvá, amikor egy szuverén ország nagyobb átláthatóságot követel? Sőt, miért félnek nyilvánosságra hozni, hogy ki finanszírozza a civil szervezeteket? Van valami rejtegetnivalójuk? Egy olyan időszakban, amikor az európai intézményekben széles körben elterjedt a korrupció, és amikor az európai alapok civil társadalomnak történő elosztását teljesen eltitkolják, az Európai Uniónak bizonyára nincs mit tanítania senkinek ezen a területen. Ezért arra kérem Önöket, hogy tegyenek rendet a saját házuk táján, és mindenekelőtt hagyják, hogy Európa szuverén népei demokratikusan döntsenek saját törvényeikről.”
Hogy mit hoz a jövő, még nem tudjuk. De erre a napra valószínűleg sokáig emlékezni fognak a magyar vidéki szerkesztőségek újságírói.
A törvényjavaslatról szóló általános vitát lezárta a magyar Országgyűlés, a hírek szerint június 10-én pedig szavazhatnak is róla.
