- Advertisement -
Állítólag az egész NER-elittel közeli és baráti kapcsolatot ápolt az a Juhász Péter Pál gyermekvédelmi szakember, aki egy javítóintézet igazgatójaként fiatalkorú lányokat csempészett ki hotelekbe, hogy ott külföldi üzletemberekkel szexeljenek pénzért. Amit természetesen ő és a párja zsebeltek be, aki – ez is megérne egy külön misét – szintén a javítóintézet egykori lakója volt.
Juhász Péter Pál politikai beágyazottságát az is mutatja, hogy itt a borítóképen éppen a kormány által gründolt ún. Drogkutató Intézet egyik videóján láthatjuk, ami rendszeresen támadja a szakmai szervezeteket. Az már csak hab a tortán, hogy a férfi évek óta „drogprevenciós foglalkozásokat” tartott a város gimnáziumában. Gondolom az említett gimnázium szülői közösségének hátán egy emberként futott végig a hideg, amikor megtudták, hogy ki is foglalkozott a csemetéikkel… Amit megértek. Hogy ezeknek a fogalkoznásoknak a szakmai tartalma milyen volt, az is megérne egy misét – de hát hiába koptatják a szakemberek a szájukat évek óta arról, hogy szakmai akkreditációra lenne szükség a prevencióban.
Lehet persze erre megint azt mondani, hogy hát rohadt almák mindenhová belekerülnek. Valószínűleg az akkreditáció se szűri ki őket. És ha még ez lenne az első eset, hogy egy a népnemzeti keresztény kurzus elitjébe tökéletesen belesimuló arcról kiderül, hogy van egy másik, sötét élete, amiben éppen az ellenkezőjét teszi, amiről nappal prédikál, akkor ennyivel meg is nyugodnánk. De ezek az esetek már olyan nyugtalanító rendszerességgel ismétlődnek, ami legalábbis kérdésessé teszi, hogy itt puszta véletlenről van szó.
A szomorú igazság az, hogy nem véletlen, hogy éppen az olyan emberek helyezkednek jól ebben a rendszerben, mint amilyen a bicskei gyermekotthon vagy a budapesti javítóintézet igazgatói. Az ilyen tekintélyelvű rendszerek szinte mágnesként vonzzák azokat az embereket, akik mesterfokra fejlesztették az alakoskodást. És akik a hamis énjük építése közben már teljesen elveszítették az élő kapcsolatot a hiteles énjükkel. Úgy lubickolnak az ájtatos, gyermekvédő moralizálással átitatott, a Hatalommal szemben feltétlen lojalitást megkövetelő, helyezkedő-könyöklő közélet lábvizében, mint cápa a tengerben. Mert bár kívülről békés delfinnek mutatják magukat, belülről valójában ragadozók a javából.
Azért belegondolni se szeretek, hogy milyen szintű cinizmus kell ahhoz, hogy az ember százmilliókat keressen a gondoskodására bízott, súlyosan traumatizált tinilányok testének kiárusításából. És ezek után rezzenéstelen tekintettel vegyen át a rendszer által neki kiutalt szakmai díjakat, mint a gyermekvédelem bajnoka. Aki, tegyük hozzá, simán átment a kormányzati szűrővizsgálaton, aminek állítólag az volt a célja, hogy kiszűrje a hozzá hasonló ragadozókat. És amiről én már az elfogadása után megírtam, hogy pont ezt a célt nem fogja tudni teljesíteni. Hiszen ezek az emberek tökélyre fejlesztették a maszk-viselést. Ellenben egy csomó tisztességes szakembernek volt ez a szűrővizsgálat a végső megalázás, ami miatt lelépett a széteső gyermekvédelmi rendszerből.
A helyzet az, kedves olvasók, hogy ez az egész eset már megint olyan rendszerszintű rohadásról rántotta le a leplet, hogy én már önmagában attól is koszosnak érzem magam, hogy erről az egészről írok. Vajon mikor áll már össze a kép, emberek?
A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a teljes szerkesztőség álláspontjával. Van véleményed? Szeretnéd másokkal is megosztani? Írj nekünk a szerkesztoseg@kecsup.hu címre.
- Advertisement -
