A médiában naponta hallhatjuk és olvashatjuk, hogy a magyar kormány lépten-nyomon támadja az Európai Uniót, és minden baj forrásának állítja azt be. Pedig az Európai Unió olyan nemzetek szövetségét jelenti, akik okulva a XX. század I. és II. világháború tanulságából, békében kívánnak egymással élni.
Az integráció kézzelfogható intézkedései voltak például az Euró, vagy akár az Európai Ügyészség létrehozása. Most pedig, a járvány idején a közös vakcina beszerzése, illetve a járvány gazdaságromboló hatásának kiküszöbölésére szolgáló közös hitelfelvétel.
Tudjuk, hogy a magyar kormány az Euró bevezetésének lehetőségét egyre halogatja, és a Magyar Nemzeti Bank az árfolyamnyereségre játszik, hogy az így megkaparintott nyereséget magánalapítványokba áramoltassa. Pedig, emlékezzünk, Szlovákiában már évek óta az Euró a törvényes fizetési eszköz, pedig valamikor a szlovákokat mi ajánlottuk be, magyarok az Európai Unióba.
Magam helyesnek tartom a koronavírus-járvány elleni küzdelemben a közös vakcina beszerzést, hiszen a vírus nem tartja tiszteletben a nemzetállami határokat, hanem átlépve azokon, fertőzi a lakosságot.
Az meg egyértelmű gazdasági törvényszerűség, hogy egy ötszázmillió lelket számláló Európai Unió könnyebben és olcsóbban tud vakcinát beszerezni, mint egy kilenc és fél millió lakossági lélekszámot felmutató kis ország, azaz Magyarország.
Az lehet, hogy ennek a tömegnek az ellátása vakcinával, már ami az Európai Unió népességét jelenti, nem egyszerű, de az Unió bosszantására szolgáló úgynevezett keleti vakcinák beszerzése nem oldja meg a helyzetet. Pláne nem akkor, ha az Európai Unió szakemberei nem vizsgálhatják be ezeket a keletről származó vakcinákat, és így értelemszerűen nem is fogják kiadni rájuk – ha a helyzet így marad – az európai oltási útlevelet, mely feljogosítja az embert külföldi munkavállalásra, ingázásra, vagy turizmusra, üdülésre Európában és a világban.
Az is dőre dolog, hogy amikor egy kontinensnyi közösség teljes jogú tagjai vagyunk, vele szemben hazafiasságra hivatkozik a kormányzatunk. Jól látható, hogy van egy bizonyos félelem a hazai hatalom részéről az EU-kontrolltól, mely kontroll hosszútávon éppen Magyarország érdekeit szolgálná.
Az nem ideológia, hogy lépten-nyomon azt a szövetségi rendszert állítja be a kormányzat fő ellenségnek, melynek tagjai vagyunk, és miniszterelnökünk, Orbán Viktor is az Európai Tanács tagja. Ezt a magatartást a politológusok el is nevezték egyfajta pávatáncnak.
A magyar kormány az EU-val való szembenállást a magyar emberek akaratával magyarázza, holott jómagam egyszer sem olvastam olyan kérdést a „nemzeti konzultációban”, hogy harcoljunk-e az EU-val szemben, vagy lépjünk-e ki onnan.
Ha viszont tagjai vagyunk ennek a szövetségnek, az Európai Uniónak, akkor illik is tagságunkhoz méltóan viselkedni benne.
Ez a magyar nép érdeke, legalább is hosszútávon, hogy integrálódjunk be az európai népek közösségébe.
Kocinkó
