Február 3-án nyitották meg Szurcsik József képzőművész első önálló kecskeméti kiállítását Nyugtalan idők címmel. Több különböző sorozatot, apokaliptikus és időtlen képeket mutattak be a Hírös Agóra Kodály termében. A Munkácsy Mihály-díjas alkotó tudományos-fantasztikus műveket és gyárépületeket idézett fel a KecsUP tudósítójának.
A kiállítást Virág Ágnes művészettörténész nyitotta meg, a festőművészt megszólítva. Kiemelte, hogyan változott az évek során a világa; hogyan váltották fel a “falakba zárt, tornyokból előtörni látszó alakokat” törékeny, helykereső, reménykedő és megsebzett tekintetek. Ezek az arcok felénk fordulnak, és kénytelenek vagyunk a szemükbe nézni. “Meztelenek, rejtőzködnek, és mi is lemeztelenedünk előttük.”
A művészettörténész Szurcsikhoz intézte a szavait, mintha a tárlat vendégei csak szerencsés hallgatói volnának egy fontos levélnek. A művésztől idézett gondolatok segítettek megérteni a festmények mögötti érzelmeket. “Azt mondod, a vívódás és a bizonytalanság megmarad életünk végéig.”
Alkotói munkájára nagy hatással volt az angyalföldi munkáskörnyezet, ahol felnőtt. A régi indusztriális közeg a mai napig inspirálja. “Nagyon szeretem az ilyen helyeket, az Óbudai Gázgyárat és a környékét. De az egyik kedvencem az angyalföldi Láng Gépgyár épülete.” – Osztotta meg Szurcsik a KecsUP tudósítójával.
A közönség akaratlanul is párhuzamot von a festmények és az aktuális társadalmi problémák között. A mai tragédiák, vagy a globális pandémia azonban nem kapcsolódnak közvetlenül a képzőművész munkáihoz. Apokaliptikus, fenyegetően idegen és fantasztikus képeit Hieronymus Bosch és Caspar David Friedrich jeleneteihez, vagy Dante Isteni színjátékához hasonlították.
Szurcsik József képei nem illusztrációk, mégis szorosan összefonódnak a szorongó ember toposzával. Így nem elég múlt a remekműveihez kötni a festményeket, megtaláljuk bennük a kozmikus nihilizmus vonásait, a modern történeteket is. Egy vendég a sötét égitesteket, ismeretlen tájakat és jelenéseket látva Miura Kentaró földi poklot ábrázoló mangapaneleit (Berserk) is felidézte.
Amikor a meghatározó science-fiction alkotásokról kérdeztük, Szurcsik egy váratlan nevet említett. “Nem tudnék csak egyet felidézni, annyi volt. Talán kevesen értenének velem egyet, de az egyik meghatározó sci-fim az Andrej Rubljov volt Tarkovszkijtól. Az nem egy egyszerű korkép volt. És ha már Tarkovszkij, akkor persze ott a Sztalker is.”
Andrej Tarkovszkij utóbbi filmjében a Sztalker kísérő, aki a megbízóit egy tiltott és félt területen, anomáliákon keresztül vezeti. A Zónában a céljuk egy szoba, ahol mindenki önmagával találkozik. Felmerül a kérdés, Szurcsik kivel azonosul az időtlen, önreflexív beszélgetést folytató 3 filmszereplő közül, akik a Zónát járják. “Nem tudnám különvenni a Sztalkert, az Írót és a Tudóst. Itt, ezen a kiállításon még talán vállalom, hogy szorosan a nyomomban járjanak; úgy, ahogy a Sztalker vezeti a két utazót.” – mondta a Nyugtalan idők festője.
A 15. századi ikonográfus, Andrej Rubljov életét feldolgozó Tarkovszkij film elsőre szokatlan referencia, de a sci-fi legelemibb problémáit rejtheti. Rákérdez az ember mozgásterére egy fejlődő, de olykor szorító társadalomban. Sci-fibe illő a nyitójelenetben érezhető félelem, ahogyan valaki felemelkedik egy léggömbbel 1400-ban; a szikrázó, forró fém a harangöntő jelenetben; a kép a kolostort elhagyó szerzetesekről a végtelen mezőn, száműzetve egy új életre, kiszolgáltatva az elemeknek.
Hasonló félelmet érezhetünk Szurcsik József festményeit látva. Virág Ágnes ennek ellenére beszédét egy pozitív gondolattal zárta. Emlékeztetett, hogy a képeken ábrázolt allegorikus tűz duális szimbólum. Lehet fenyegető, de “arra sarkall, hogy lenézzünk a mélybe, ahonnan feltör, vagy hogy feltekintsünk az égre, ahol váratlanul elsuhan. És csak halkan suttogom, hogy a te alakjaid sosincsenek egyedül.”
A Nyugtalan idők kiállítás március 4-ig látogatható a Hírös Agóra Kodály Zoltán termében.
Képek: Gyenes Kata; Hírös Agóra
