Mindenki ismeri az átverős fejtörőt, miszerint melyik a nehezebb: egy kilogramm tollpihe, vagy egy kilogramm vas? No, akkor fordítsuk és csavarjuk is meg, vajon hányszor csíphet meg egy embert egy kilogrammnyi szúnyog?
A válasz, ha csupa nőstényről van szó, akkor legkevesebb egymillió, azaz 1 000 000 alkalommal – maradva a képzelet síkján, ezt a számot csökkenti minden egyes fecske, majd a fiókákkal kibővült fecskecsalád. Hálát viszont hiába vár.
Hazánkban mindössze három fecskefaj költ, a füsti, a molnár – és a partifecske. A népnyelv ismeri még a sarlósfecskét is, de ez rendszertanilag nemhogy nem fecske, de még csak nem is énekesmadár: a kolibrikkel van rokonságban – tudta meg Orbán Zoltántól, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivőjétől a 24.hu.
Van, ahol 90 százalékuk kipusztult
Afrikából származnak, az utolsó jégkorszak után költöztek hozzánk északra, és érdekes módon a mostani Magyarország területén eredetileg a manapság legritkább partifecske képviseltette magát a legnagyobb egyedszámmal. Löszös, homokos partfalakba vájják 0,5-1 méter mély költőüregüket, ebben nevelik fiókáikat. Hazánk zabolázatlan folyói a kanyarulatokban létrejött és évről évre megújuló partfalakkal igazi paradicsomot varázsolt számukra.
A másik két faj eredetileg esőtől védett barlangbejáratokba, sziklapárkányok alá építi a fészkét, számukra csak néhány hegyvidéki területünk függőleges sziklafalai nyújtottak természetes élőhelyet. Aztán az ember megváltoztatta a tájat. Mára a füsti és a molnárfecske a legszélsőségesebben emberkövető fajjá vált, házak, istállók eresze védte fészkeiket széltől és csapadéktól, a háziállatokra pályázó legyek és vérszívók pedig kiváló táplálékforrást jelentettek.
A folyószabályozással viszont a partifecske jelentős részben elvesztette fészkelőhelyeit, a tiszai állomány például néhány évtized alatt 90 százalékkal csökkent.
Kényszerből kerülnek halálos veszélybe
Szakadó partfalak azért vannak, de nagyon kevés, és a 200 éve még jellemző nagy áradások már nem újítják fel ezeket évről évre folyamatosan. Ez azért baj, mert a fecskék régi fészkeiben túlélnek élősködőik, ami csökkenti a költési sikert. Szerencsétlen partifecskék ott költenek, ahol tudnak: homokbányákban, mélyebb földutak oldalában, nagy építkezések mellett keletkező földhányásokban, ezeket hetekkel, hónapokkal később gyakran fiókástul egyengetik el a munkagépek.
Sőt, megesett, hogy egy ház alapjának kiásása után pár hétig szünetelt a munka, mire folytatnák, már fiókák tömegei nevelkedtek az árok falaiban – mondja a szakértő.
Megölik, mert fecsferikél
Azt hihetnénk, hogy miután mindent beépítettünk, a molnárfecske és a füsti fecske legalább biztonságban van. Hát nem. A magyar néphagyomány talán legkedvesebb madaráról beszélünk, mégis egyre gyakoribb, hogy az emberek leverik a fészket fiókákkal, tojásokkal együtt, sőt lelövik a felnőtt madarakat. Miért? Orbán Zoltán válasza annyira megdöbbentő, hogy pontról pontra mutatjuk.
- A leggyakoribb ok az ürülékpotyogás, hogy a madarak a fészek alá piszkítanak. Nyilvánvalóan zavaró lehet, de van megoldás: egy fa, fém vagy műanyag lemez, az úgynevezett fecskepelenka. Csak fel kellene erősíteni a fészek alá…
- Mások a hangjukat nem tudják elviselni, mert túl hangosak. Pedig elődeinket nem zavarta, a magyar nyelv külön kifejezést alkotott a fecskedalra: fecsferikél.
- De vannak olyanok is, akik elmondásuk szerint félnek a cikázó fecskéktől, ezért leverik a fészket, az ő portájukon ugyan ne repkedjenek.
Gonosz az ember, érthetetlenül durva, ráadásul a fiókákkal levert fészek állatkínzásnak is minősül, börtön járhat érte, egy bizonyos természetvédelmi értékhatár felett pedig a természetkárosítás is bűncselekménynek minősül.
Pár év alatt megfeleződött a fecskeállomány
A fecskék évről évre tapasztalható fogyatkozásának mégsem a tudatos pusztítás a fő okozója. A rendszerváltás óta gyakorlatilag töredékére csökkent a háztáji- és legelőállat-tartás, ami a túlzott kemizálással és a települési légszennyezettséggel együtt megtizedelte élelemforrásaikat is. A klímaváltozás okozta száraz tavaszokon még elegendő sarat sem találnak, amiből építkezhetnének. Az élőhelyek átalakítása és az éghajlatváltozás pedig fecskék kiemelkedően magas vonulási veszteségeiért is felelős.
Nem csoda, hogy vészesen fogynak. Alábbi felsorolás előbb 1999-2002 közötti, majd 2010 utáni adatokat mutat Magyarország egész területére.
- Füsti fecske: 220-320 ezer pár, most 89-102 ezer pár.
- Molnárfecske: 100-200 ezer pár, most 27-36 ezer pár.
- Partifecske: 40-165 ezer pár, most 15-50 ezer pár. Esetükben azért ilyen nagy a szórás, mert egy-egy tavaszi zöldár egy egész évre lehetetlenné teszi számukra a fészkelést.
Sok tonnányi rovart pusztítanak el
Ebben az esetben is arról van szó, végső soron mi, emberek járunk rosszul. A fecske az egyik legkiválóbb segítőnk, valóságos biológiai fegyver a kártevők vagy kórokozókat terjesztő vérszívók ellen: a repülő levéltetvektől kezdve a szúnyogokon, a legyeken át a böglyökig és a bagócsig. Főleg akkor nem mindegy, hogy a fecskéket is magában foglaló madárcsoport fajai milyen létszámban képviseltetik magukat, amikor a felmelegedéssel nálunk is új kártevők, és betegségeket terjesztő szúnyogok kezdenek megjelenni.
A Nyugat-nílusi láz és a szarvasmarhákat veszélyeztető kéknyelv-betegség már jelen van Magyarországon, mint ahogy a kutyák körében szúnyogcsípéssel terjedő szívférgesség is. Az embereket megbetegítő, afrikai eredetű Chikungunya-lázat terjesztő ázsiai tigrisszúnyogot pedig már több mint 12 európai országból mutatták ki, Európa mediterrán térségeiben egyre gyakoribb a Dengue- vagy csonttöréses láz.
Aki most legyint, hogy ugyan, miben segíthetnek ebben a fecskék, azt egy kis számolásra hívjuk. Legyen szúnyog az alapegység: ha egy fecske egy nap körülbelül ezer szúnyogot kapdos össze, ami öt hónap alatt 150 ezer vérszívót jelent. Magyarországon ma még él 131-188 ezer fecskepár, azaz kétszer ennyi madár, ami azt jelenti: 38-56 milliárd szúnyog nem minket csíp, fertőz, kínoz.
Nézhetjük úgy is, hogy ha egy szúnyog súlya egy milligramm, akkor fecskéink éves szinten 38-56 tonnányi vérszívótól szabadítanak meg.
A párok mintegy fele rosszabb évben is felnevel vagy három fiókát, amivel a kártevőpusztítás mértéke is másfélszeresére nő.
