Sokkal többet kellene beszélnünk az élelmiszerbiztonságról, mint amennyi ma elhangzik, mert egyáltalán nem mindegy, hogy mit eszünk, s amit megeszünk, az honnan származik, és milyen módon növesztik – vezette fel a HOLNAP című dokumentumfilm vetítését követő beszélgetést Kőváriné Dr. Bartha Ágnes.
A filmen keresztül arról folyt az eszmecsere október első keddjén este a Fenntartható Fejlődés Szakkerekasztal és a Hunyadivárosi Közösségi Kert első filmklub jellegű vitaestjén a Hunyadivárosi Közösségi Házban, ami a napjainkban nagyon fontos, ez pedig az élelmiszer, ami az asztalunkra kerül. A civilek által szervezett teltházas eseményt Pászti András városrészi önkormányzati képviselő nyitotta meg.
A dokumentumfilm, mely több kihívást dolgoz fel az élelmiszertől a közlekedésen át a demokráciáig, 2018-ban az Otthon Moziban már egyszer levetítésre került. A Szakkerekasztal tagjai most úgy találták célravezetőnek a film összetettsége miatt, hogy az egyes témákat, öt alkalmat magába foglaló vitaest-sorozat keretében beszélik át, azért, hogy ki-ki a maga lehetősége szerint rátaláljon azokra, akik közösségben, városi kertészek között, egyénileg, esetleg döntéshozói pozícióban, bátran és konstruktívan alakítják a jelent. És nem utolsósorban azért, hogy ezeken az eseményeken keresztül is népszerűsítsék a Kecskeméti Szatyor Közösség önkénteseinek célját, hogy a jelen kor kríziseinek megoldásához lokális szintű cselekvésre van szükség, aminek egy erős alappillére a helyi, egészséges élelem fogyasztása.
A filmvetítés utáni beszélgetés érdekesebb részleit ismertetjük.
Városi kertészet? Őrültségnek hangzik, de egyre többen művelik. Mire van befolyásunk?
– Szkeptikus vagyok.
– Közterületeken lehet ültetni gyümölcsfát?
– Háztáji tapasztalatok és tudás ma már nincs meg sokunknál. Régebben termőfák szegélyezték és tették árnyékossá az utcáinkat.
– A bürokrácia ezt ma már nem engedi.
– Ha a bürokrácia jönne akadékoskodni az engedélyek miatt, mindig tudok az ő kezükbe is kapát meg ásót adni.
Hangzott el az első öt hozzászólás, amik arra utaltak, hogy a dokumentumfilm európai és amerikai városi példákon keresztül bemutatta mennyire elterjedt a városi kertészet a rohamosan növekvő városainkban, vagy éppen ott, ahol bedőlt a monokultúrás gazdaság, mint például az autóipar egykori fellegvárában Detroitban.
– Hogyan lehetne hasznosítani a kecskeméti beépítetlen telkeket?
A kérdésre ez a lehetséges válasz érkezett: Pesten több tucat példát látni arra, hogy a tulajdonosok belementek abba, hogy amíg nem építkeznek, már pedig ez gyakran hosszú évekig is eltart, addig a területet helybéliek és civilek megkaphatják közösségi kertészkedés céljából.
– A kicsinek a lenézése rossz szemlélet. A kicsi nem kevés, mert látszik, hogy a kistermelők sokkal több élelmiszert termelnek, mint a nagyok a világban globálisan.
– A GMO bekerülhet az EU-ba, például a tápokba, de szükséges feltüntetni ezt a termékeken. A magyar szabályozás szerint a földbe nem kerülhet be GMO vetőmag, ilyen növények nem vethetők és termeszthetők idehaza. „Naponta egy alma az orvost távol tartja” – ma már nem igaz, nincs meg az a minőség sokszor. Ezt hívjuk minőségi éhezésnek, hiába nincs mennyiségben hiány, még hízunk is tőle, de messze nem tartalmazza az élelmiszer a szükséges tápanyagokat.
– Ha tudatosan fogyasztunk, egyéni szinten is képesek vagyunk hatást gyakorolni, mert mindennap döntünk arról, hogy hol vásárolunk.
Az ember leigázta a természetet
– Gyerekkorunkban még azt tanultuk, és arra voltunk büszkék, mert ezt tanították évtizedeken át, hogy az emberiségnek sikerült igába hajtania a természetet. Ma már látszik, hogy ez valójában a pusztítást jelenti.
– A fajok eltűnését alig vesszük észre, miközben rohamos gyorsasággal zajlik előttünk.
– A társadalmi változások nagyon lassúak, a szemléletváltoztatás iszonyúan lassan halad.
– A permakultúra (egy fenntartható emberi környezetet teremtő tervezési rendszer – a szerk.) egy lehetséges jó szemléletet tanít.
– Az EU egyre több vegyszert von ki, amivel sok gazdával együtt egyet tudunk érteni, de nem kínál helyette alternatívát.
Válasz erre a felvetésre a közönség soraiból: a túlnemesített növények valóban megszenvedik, ha kiszedjük alóluk a technológiát. Olyan növények kellenek, amelyek a megváltozott körülmények között és a természeti működést is figyelembe véve termeszthetők.
A struktúra nem engedi a változást, miközben a klímaváltozás nagyon gyorsan változtatja meg az életfeltételeinket
– Kisebb közösségi példákat láttunk a filmben, főleg inkább a fejlettebb országokból. De amíg a nagy gazdaságok nem lépnek, és rendszerszinten nem állnak bele a változásba, addig szkeptikusan tudjuk figyelni a világmegváltással kapcsolatos ötleteket. A fejletlenebb és szegényebb országok, illetve lakosaik elsősorban azt nézik, hogy legyen mit enniük, ne haljanak éhen, és a környezetvédelmi dilemmák eszükbe sem jutnak, vagy hogy egészséges is legyen az élelmiszer.
– Valóban strukturális problémáról van szó, mert sem a nagyvállaltok sem a döntéshozók nem lépnek fel kellő mértékben, nem hozzák meg az állampolgárok érdekében a szükséges döntéseket. Ezen kívül nem vagy csak alig jelennek meg a filmben is látott módszerek és lehetőségek az oktatásban.
– Nagyon gyors folyamat a klímaváltozás, nincs időnk csak arra várni, hogy mikor lesz végre áttörés döntéshozói szinten is.
– A helyi óvodákban a gyerekek magaságyásokat gondoznak és igyekszenek a legfiatalabbakat is ebben a szellemben nevelni. A szelektív hulladékgyűjtés fontosságát is folyamatosan hangsúlyozzák – mondta Pászti András önkormányzati képviselő.
– Jó példák Kecskeméten a kis közösségi sikerekre a Hunyadivárosi Közösségi Kert és a Szatyor Egyesület is.
– Nagyvállalkozók és gazdasági szereplők mindig tudnak egy kvázi-megoldást, például hibridautó vagy precíziós mezőgazdaság, de ezek is csak látszatmegoldások, hiszen a hibridautókkal is valójában csak a mennyiségi növekedés történik meg, illetve folytatódik, tehát épp ellentétes hatást érünk el velük.
– Mindent térkövezünk, még a kertjeinket is.
– Klímahisztit érzek, mert mindig volt klímaváltozás. A kecskeméti ferences atyák korábban is jegyeztek fel májusi havazásokat, meg februári tavaszokat. Jó példa lehet viszont a Hangya szövetkezet, de az már behozhatatlan hátrány, hogy a paraszti létforma ma már nem létezik az erőltetett iparosítás (és a téeszesítés – a szerk.) következtében.
– A klímaváltozás ténye helyett, miért nem azt mondjuk, hogy klímaromlás vagy az emberi fajvédelme?
– Sajnos van klímaválság, szembe kell néznünk vele. Szélsőséges időjárási események megszaporodtak, ezt mindenki tapasztalhatja, illetve naivitás lenne azt gondolni, hogy egy nyolcmilliárdos emberi populáció bolygóhasználata semmilyen hatással ne lenne ezekre a folyamatokra. Valóban elvesztettük a paraszti létformát, a paraszti társadalmi réteget, és például panelekben lakva nem kézenfekvő az önellátó termelés feltételeinek kialakítása. Ebben a politikának kellene cselekednie, hiszen az alulról jövő kezdeményezéseknek, kisközösségi működéseknek korlátozott a hatóereje. Felmerül, hogy a jelenlegi demokratikus működési szisztémában ezeket az érdekeket a választott döntéshozók hogyan képesek, illetve akarják-e egyáltalán képviselni?
Október 17-én folytatódik a filmklub sorozat
A vetítésekre, és a hozzájuk kapcsolódó disputára kéthetenként kerül sor. A következőre október 17-én, este 6 órai kezdéssel a Hunyadivárosi Közösségi Házban. A belépés díjtalan, ugyanakkor regisztrációhoz kötött, amit ezen az oldalon lehet megtalálni. Az estről a közösségi oldalon további információkat itt olvashat.
