Az állami támogatás nélkül életképtelen távhőszolgáltatókat sokként érte a vízdíjak megemelkedése, azonban év eleje óta nem kaptak választ arra, hogyan oldják meg a problémát – írja a 24.hu.
Január óta a vízművek a távhőszolgáltatók irányába az egységesített, nem lakossági vízdíjak alapján számláznak, aminek az az oka, hogy a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) egyik állásfoglalásában megváltoztatta a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény korábban bevett jogértelmezését, hogy a megvásárolt háztartási melegvíz közvetített szolgáltatásnak minősül.
A távfűtőművek jellemzően vizet vásárolnak a víziközművektől, amit felmelegítenek és azt továbbadják a lakosságnak. A MEKH állásfoglalása szerint azonban a vízben minőségi változás áll be azzal, hogy felmelegítik, ezért a távhősök azt már nem vehetik meg rezsicsökkentett áron – hívta fel a figyelmet egy vidéki nagyváros távhőcégének ügyvezető igazgatója, aki anonimitást kért.
A távhőcég vízdíjai 2024-től körülbelül a háromszorosára ugrottak, de a díjemelkedés szintje eltérő lehet az egyes szolgáltatóknál, és országosan éves szinten a teljes költségekhez képest 15–20 százalékos növekményt okozhat a távhőcégeknél. Ez becsülhetően több tízmilliárdos plusztételt róhat a szolgáltatókra.
A magyarországi távhőszolgáltatók túlnyomó részben önkormányzati tulajdonú nonprofit cégként működnek, többségében szabadpiaci áron vásárolják a földgázt – ami az alapanyagköltségek mintegy 80 százalékát teszi ki – és a villamosenergiát. Immár a vízhez is csak durván megemelt áron férhetnek hozzá.
Ilyen feltételek mellett a szektor állami támogatás nélkül életképtelen lenne. A szolgáltatók a kormány által létrehozott távhőkasszából kapják meg azt támogatást, amellyel az alacsonyan tartott díjbevételeik és magasra szökő kiadásaik között tátongó rést évről évre be tudják tömni.
Bár a víz jelentősége jóval kisebb mint a földgázé, a távhőcégeknél jellemzően már akár egy háromszoros mértékű vízdíj-emelkedés is azonnali fizetőképességi gondokat okozhat. Eközben
a földgáz és az áram esetében ugyanis hétszeresére növelték az átlagfogyasztás feletti díjat 2022-ben. Ám miközben a távhőágazatot tavalyelőtt vaskos, 500 milliárdos támogatással dobta meg az állam, addig a víziközművek ágazati szinten semmilyen kompenzációt nem kaptak.
Bár az állami tulajdonú vizes cégek részesültek – nem publikált mértékű – tőkepótlásban, az ágazat nagyobb részét kitevő, csődközelben lévő önkormányzati szektor kimaradt a támogatásból. Tavaly 150 milliárd forintot osztottak ki a víziközműveknek, de ez összegben is, arányaiban pedig jelentősen elmaradt a távhőszektorétól.
Hogy miért kellett hirtelen megemelni a vízdíjakat, azt az energiaválság okozta pénzügyi gondok és az elöregedett ivóvízhálózat mellett az is magyarázhatja, hogy most szembesülhet a kormány az akkumulátoripari-gyárak infrastruktúra-igényeivel. A rezsicsökkentés azonban a karbantartásra, rekonstrukcióra fordítható forrásokat elszivattyúzta a víziközmű-ágazat elől az elmúlt tíz évben, így felvetődik az is, a kormányzat most „teszteli”, hogy ennek pótlására honnan vonhat el pluszpénzeket.
A MEKH-nek megoldást kell találni arra, hogy fent lehessen tartani a rendszert. A távhőnél is felmerülhet, hogy amennyiben az önkormányzati vagy vegyes tulajdonú cégek nem tudják kigazdálkodni a működési költségeiket sem, akkor – a víziközmű-ágazathoz hasonlóan – át kellene venni egy állami ernyőszervezetnek, amely megóvja a bedőléstől. Ezzel azonban újabb óriási terhet venne a vállára az állam.
