Az Európai Unió számos országában tüntetnek a gazdák. Lángoló szalmabálák az Európai Parlament előtt, körülzárták a párizsi autópálya körgyűrűjét, gumiabroncsokat égetnek a lengyelek. A kormányok visszakoztak, de a gazdák tovább tüntetnek. Mi okozza a radikális tüntetéseket? Az utolsó csepp volt csak a mezőgazdaság kizöldítésére tett EU-s kísérlet? A fő ok a megélhetési probléma? És miért nem tüntetnek tömegesen a magyar gazdák?
Az Európai Unió GDP-jének 1,4 százalékát, és az unióban a foglalkoztatottság körülbelül 4,5 százalékát adó agrárium finanszírozása teszi ki a teljes EU költségvetésének közel harmadát. Mivel ez egy közös uniós politika, a szabályozások is uniós szinten születnek meg. Ám az uniós támogatásokat a tagállamok saját kasszából kiegészíthetik, és az uniós szabályoknál szigorúbbakat is meghozhatnak a környezetvédelem és az élelmiszerbiztonság érdekében. Bár a gazdasági hatásuk kicsi, az élelmiszertermelés fontossága felerősíti a gazdák politikai erejét.
Egész Európában látható a trend, hogy egyre kevesebb családi gazdálkodó van. Akik mégis talpon maradnak, azoknak is egyre nehezebb a profitabilitás fenntartása, hiába ömlenek az EU-s költségvetés közel harmadát kitevő uniós agrártámogatások a közös kasszából. A tüntetések láncreakcióját elindító német gazdálkodók hatékonysága még így is rendkívül magas a többi EU-s ország termelőihez képest.
A gazdák legtöbb helyen a növekvő bürokráciát és a szigorodó uniós elvárásokat kárhoztatják a tüntetéseken. Miközben az EU-s közös agrárpolitika reformja nem teljesítette be azokat a reményeket, amiket a klímaaktivisták vártak tőle. Számos olyan javaslatot viszont elfogadtak az európai döntéshozók, amelyek az élővilág védelmét szolgálták a mezőgazdasági területeken. Mint arról a KecsUP-on beszámoltunk, ezek egy részét, mint például a mérgező növényvédő szerek korlátozását, a termelők tiltakozásai miatt visszavonta az Európai Bizottság. (A politikai tétje nagy a gazdatüntetéseknek, erről bővebben az előbb említett cikkben írtunk.)
A mezőgazdasági termelés környezetbarátabbá tétele komoly kihívás, és az erre tett lépések elbukni látszanak. A Guardian baloldali angol lap kommentárja már zöldvisszacsapásról beszél ebben az ügyben. A felülről erőltetett reformok nem arattak finoman szólva sem osztatlan sikert a gazdák körében, és hiába vonják vissza ezeket a reformokat a kormányok, a gazdák tovább tüntetnek.
Egyre kevesebb pénz jut a gazdáknak
A Climate Farmers egy berlini központú think tank, amely szakpolitikai ajánlásokat ad politikusoknak és gyakorlati tanácsokat gazdáknak a mezőgazdasági termelés környezetbarátabbá tételéhez. Szakértőjük, Phillipe Birker szerint:
az a fő oka a német gazdák frusztrációjának, hogy a felvásárlási árak, amiért eladják a terményeiket, tojásaikat, állataikat vagy a tejet, teljesen eltávolodtak már azoktól az áraktól, amikkel a boltban találkoznak a vásárlók.
A Climate Farmers által jegyzett tanulmányból vett és Birker által közzétett statisztika szerint az elmúlt hatvan évben a tojás- és a hús előállítók részesedése a végső fogyasztói árból arányaiban a felére esett vissza. A meghosszabbodott és globálissá váló ellátási láncok, az egyre több kereskedelmi szereplő és a termelésre ráépülő globális agrobiznisz együttesen okozták azt, hogy egyre kevesebb pénz jut a gazdáknak.
A mezőgazdasági termelők elégedetlenségének szikrája Németországban kapott lángra, amikor a pénzügyminisztérium bejelentette, hogy a traktorokhoz használt gázolaj állami támogatása megszűnik. A zöldpárti mezőgazdasági miniszter próbálta magától eltolni az ügyet, de a gazdák haragja a zöldek ellen fordult, és a párt volt elnökét, a jelenlegi gazdasági minisztert, Robert Habecket egy kompon fel is tartóztatták. A Németország szerte egyre több helyen tüntető gazdák mellé odaállt a szélsőjobboldali AfD párt is, amely mára főként a tartományokban megkerülhetetlen politikai erővé vált. Bár a német szocialista-liberális-zöld koalíciós kormány visszakozott az elképzelésből, a tüntetések mindmáig folytatódtak. A kormányt alkotó pártok népszerűsége pedig rekord alacsony szinten van.
(Videó forrása: Kóbor József)
Franciaországban Macron is próbálta lehűteni a gazdák kedélyeit, sikertelenül. Lengyelországban az új kormánynak kell szembenéznie az elégedetlen gazdákkal. Az EU tagállamok közül csak a skandináv államok, a dúsgazdag Luxemburg, és az ex-jugoszláv államok maradtak ki a tüntetéshullámból. A megoldást az elégedetlenségre még nem találták meg a kormányok.
És hol vannak a magyar gazdák?
A magyar gazdákat főként az olcsó ukrán gabona importja dühítette fel tavaly, idén még nem mentek tömegesen ki az utakra. Legutóbb 2005-ben volt országos gazda tüntetéshullám Magyarországon. (Darvas Béla az Átlátszón az elmúlt hónapokban számos cikkel és interjúval emlékezik meg az akkori történésekről.)
Az akkori tüntetések főszereplőjével, a Fidesz kormány volt vidékfejlesztési államtitkárával, Ángyán Józseffel való interjút ajánljuk mindenkinek, hogy milyen folyamatok is folytak a háttérben közel húsz éve. Ángyánon az elvi alapon való távozása után bosszút állt a kormányzat, megszűntették az általa alapított agrárökológiai képzést a Gödöllői Egyetemen. A Fidesz kormány kiemelten jó kapcsolatot tart a gazdaszervezetekkel, és az Agrárkamarán keresztül kézben tartja a gazdatársadalmat a NER, ezért sem tüntetnek Magyarországon, mert van más útjuk az érdekérvényesítésre.
