2025-ben kockázatot jelenthet az az új kormányzati javaslat, ami lehetővé tenné az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások ingatlancélú felhasználását – hívta fel a figyelmet Farkas András nyugdíjszakértő a Portfolio cikkében.
A szakértő szerint ez csökkentheti a hosszú távú megtakarítási hajlandóságot akkor is, ha a kormány hangsúlyozza, hogy a döntés önkéntes, és csak egy évre szól.
Az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége (ÖPOSZ) éves Pénztárkonferenciáján beszélt Kovács Zsolt, a Nemzetgazdasági Minisztérium biztosa az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások ingatlanbefektetésekbe csatornázásáról készülő tervekről:
- Az intézkedés csak egy évre, 2025-re szólna (egyelőre). Az akció nyilván meghosszabbítható lenne, ha még maradna pénz a pénztárakban, és arra a gazdaságösztönzés érdekében még 2026-ban is szükség lenne.
- A pénztári számlán lévő összeg ingatlancélú kivétele szigorúan önkéntes lenne, minden pénztártag saját maga dönthetne, nincs semmilyen kényszer. Csak éppen olyan mértékű adókedvezmény járna hozzá, ami a legtöbb pénztártagot akár az azonnali és teljes számlakisöprésre is ösztönözhetné.
- A javaslattevők indoklása szerint a nyugdíjkorhatárt betöltött nyugdíjpénztári tagoknak úgyis csak az elenyésző töredéke kéri pénztári járadékként a számláján lévő összeg kifizetését, az elsöprő többség egyösszegű kifizetést akar (amit jellemzően gyorsan felélnek), így miért ne lehetne előrehozni ezt a kifizetést, ráadásul biztosan értelmes, hosszú távú befektetési (azaz ingatlanbefektetési) céllal.
A kormány számításai szerint legfeljebb 300 milliárd forintot költhetnek jövőre lakáscélokra a nyugdíjpénztári megtakarításokból, ez mintegy 30 ezer lakástranzakció finanszírozásában játszhat szerepet, ezért a javaslat előterjesztői szerint nem kell attól tartani, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári vagyon elolvadna. A kivonást követően is megmaradna 1800 milliárd forint körüli összegben az önkéntes pénztári számlákon lévő összeg.
Farkas András szerint azonban a keretrendszer lehetővé tenné a teljes vagyon elillanását, a kormány becslése vélhetően csak a pénztári szektor megnyugtatására való. Emellett arra is felhívja a figyelmet a szakértő, hogy a 30 ezer tranzakcióra eső összesen 300 milliárd forint egy-egy tranzakcióra 10 millió forint átmozgatását feltételezi, de az egy pénztártagra eső átlagos megtakarítási összeg alig éri el a 3 millió forintot – így a kormányzati becslés nehezen értelmezhető.
Farkas szerint a nyugdíjrendszer öngondoskodási lábait erősíteni kellene, nem pedig gyengíteni – például úgy, hogy az állam (újra) vonzóvá tegye a munkáltatók számára a dolgozóiknak nyújtott nyugdíj-takarékossági megoldásokat.
