Hogy a dolgok a helyükre kerüljenek. Például a kutyáról és a farkasról. Semmi bajunk a két állattal, és nyilván Petőfi Sándornak sem volt, mikor „megénekelte” A Kutyák dalát és A farkasok dalát. 1847 januárjában.
A sok-sok politika mellett elfér nálunk a kultúra is, talán olvasóink nem neheztelnek ránk majd emiatt. Persze ezzel a cikkel sem távolodunk el a közélettől. Azoktól a dolgoktól, amelyek minket, és bizonyára a KecsUP lelkes táborát is foglalkoztatják. Mint ahogy Petőfit is, amikor a két ikerverset papírra vetette. Szolgalelkűség vagy szabadság? Kutya vagy farkas? Két embertípus ez. Versbe csomagolt politikai vélemény. Esetében a habsburgokról, csatlósaikról, a nyaloncokról. És azokról, akik vágytak a függetlenségre, a szabadságra.
Mint ahogyan írja a kutyáról:
S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!
Majd a farkasról:
Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor…
De szabadok vagyunk!
Valahogy így. Íme a két vers.
A kutyák dala
Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt;
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyheztetett ide.
S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.
Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.
S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!
Pest, 1847. január
A farkasok dala
Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se’, hol
Meghúzhatnók magunk.
Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kinoz kegyetlenül;
S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.
Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor…
De szabadok vagyunk!
Pest, 1847. január
