A repülőn olvasta egy rövid hírben, mi történtBár ennyi év távlatából Horváth Zoltán nem emlékszik pontosan minden momentumra, de arra igen, hogy amikor felszálltak a repülőre, hogy hazajöjjenek, ott voltak újságok és egy Népszabadságot magához vett. Ez április utolsó napján volt. Ebben az újságban egy pár soros hír volt, hogy robbanás történt a csernobili erőműben. Ekkor már összerakta a képet, és meg is beszélték ezt a mellette ülő idősebbik Knézy Jenővel. Itthon már orvosok várták őket a repülőtéren, és pár napra rá egy sugárbiológiai intézetben megvizsgálták. Ez egy katonai objektum volt, mindig katonák voltak mellette.
Egy nagy terembe vittek, tele volt minden számítógéppel, amelyek akkoriban hatalmasak voltak. Ma már biztosan elég lenne a vizsgálathoz egy sokkal kisebb eszköz. De amint indult a vizsgálat, minden elkezdett berregni, lyukacsos szélű papírok jöttek ki folyton a gépből, azokon adatokkal. A műszereket kezelő hölgy egyszer csak érdekes arcot vágva megkérdezte, hogy honnan jöttem én. Mondtam neki, hogy Csernobilból. Erre még érdekesebb lett az arca. Végül is ott semmit nem tudtam meg – mesélte hírportálunknak történetünk főszereplője.
Volt később is egy ilyen vizsgálat még abban az évben ősszel, de eredményt arról sem kapott. Közben eltelt sok év, már 1999-ben járunk, amikor érdeklődött, hogy ugyan mit mutattak ki 13 éve a műszerek. Azt a választ kapta, hogy nem találják a papírjait. 2001-ben, amikor már Horváth Zoltán volt a Bácsalmási Állami Gazdaság vezérigazgatója, újból érdeklődött. Ekkor már sikerrel járt. Arról tákjékoztatták, hogy mindkét vizsgálat negatív lett. 15 ével később tudta meg. Bár a robbanás után a közelben dolgozott még egy ideig, nem mutattak ki olyan sugárdózist a szervezetében, ami bajt okozhatott volna.
Hogy aztán az én papírjaim voltak-e, ki tudja?! – teszi hozzá a történethez mosolyogva Horváth Zoltán.
Sugárzást kaptam, az biztos, mert a vizsgálatot végző hölgy is csodálkozott, és kaptunk a gazdaságnál egy dózismérőt később, hogy a csotornákban összefolyó esővízet mérjük meg. Ezzel is poénból teszteltek a kollégák. Csipogott ám rendesen a műszer – mondja ezt is nevetősen interjúalanyunk.
Ajándékot vitt a robbanás után néhány hónappal az egyik kinti ismerősnek, de már nem volt kinek átadniaHorváth Zoltán a robbanás után még többször járt a Szovjetunióban, mindig meghívásra ment. Egyik alkalommal megkérte egy kinti ismerőse, hogy vigyen neki az autója sebességváltójára egy különleges gombot. Meg is vette neki. Tudta az ismerősről, hogy segített a katasztrófa utáni mentésben. De arra nem számított, ami érte a megérkezéskor. A férfi meghalt időközben, az ajándékot pedig visszahozta magával Magyarországra.
Gorbacsov is felfigyelt Horváthék eredményeireBüszkén mesélte azt is nekünk, hogy olyan jó eredményeket ért el a Szovjetunióban elvetett magyar napraforgó, hogy Gorbacsov magához hívatta. A találkozó azonban elmaradt, mert később értek oda, végül csak a vezető helyettesével találkoztak.
Horváth Zoltán itt él Kecskeméten és már egy ideje leginkább könyvírással, azok illusztrálásával tölti idejét. Például a Bácsalmás és a szomszéd falu, Madaras történeteiről szóló könyvekben is jelentős részt vállalt.
