100 év alatt Trianon jelentése jelentősen megváltozott és kibővült, ugyanis a történelmi Magyarország felbomlásának ténye mellett új értelmezéseket kötünk hozzá a politika és a kultúra közvetítésével. Trianon réges-rég nem közvetlen tapasztalatból táplálkozik. Személyesen nem emlékszik már senki sem rá, mert 1920 történetét különféle elbeszéléseken keresztül formáljuk kulturális emlékezetünkben. Trianonhoz való viszonyunk ezért is más és más, ezért beszélünk róla fájdalmasan, belenyugvóan, ingerülten vagy értelmező módon.
Trianon közös emlékezetét mindannyian rajzoljuk.
A kérdés „csak” annyi, hogy a politikának mi a célja Trianon emlékezetével? Mert Trianon akkora „csomag” a magyar történelemben és jelenünkben, hogy azt bal- és jobboldalról egyaránt lehet bűnbakként egymás megbélyegzésére használni és egymás arcába vágni. Vagy lehet valamiféle nyugvópontot keresni, ahol felülkerekedik a közös múlt megismerésének a szándéka és feldolgozása, ami egyszerre jelenti a közös nemzeti emlékezést és a jövőbe tartó közös gondolkodást.
Miért beszélünk Trianonról 100 év után?
1920-ban a magyaroknak nem csupán a háborús vereséggel kellett szembenézniük, hanem az ország „megcsonkításával” és a gazdasági és az infrastrukturális rendszer összeomlásával is. Szellemi terhet jelentett a szerződéssel járó megaláztatás, az idegen megszállás, valamint mindennek a feldolgozása. Hogy mindmáig kihat Trianon emléke az jelentősen összefügg azzal, hogy a békeszerződés a magyar nemzet nagy részét szorította az országhatáron kívülre, és mindezt sem a tudomány, sem pedig a politika nem tudta a közvélemény számára elfogadhatóvá tenni.
A békeszerződés eredményeképp a 325 411 km² összterületű Magyar Királyság széthullott, a 282.870 km² területű Magyarország, pedig valamivel több, mint a ⅔-át – 67%-át, Horvátországgal együtt 71%-át – elvesztette területeinek és 92.952 km²-re csökkent. Lakosságának pedig több mint a felét, az 1910-ben még 18.264.533 fős ország lakossága 7.615.117 főre esett vissza.
A francia miniszterelnök, Clemenenceau azért tolt ki a magyarokkal, mert haragudott a magyar menyére? – legendák, mítoszok, bűnbakok a trianoni emlékezetben
A Trianonról szóló történeti elbeszélés több elméletben élt tovább. A két világháború közötti (1920-1939) magyar külpolitika legfőbb céljává az új határok revíziója vált, ami természetszerűleg áthatotta a belpolitikai kommunikációt is. A Szent István-i állameszme jelszava alatt – Teleki Pál szellemi vezetésével – gazdaság- és természetföldrajzi, illetve történeti érveket összefogva ideológiailag is megpróbálták igazolni Magyarország jogát elveszített területeire.
Az 1945-ös politikai fordulatot követően Trianon kérdése a nagypolitikában tabu témának számított 1990-ig. A rendszerváltást követően szabaddá vált Trianonról beszélni, ami nemcsak a történészek kutatásának fókuszába került, hanem a politika is egyre nagyobb figyelmet fordított a témának.
A hivatalos politikai beszédmódok mellett számos legenda és mítosz kelt életre, amin keresztül igyekeztek Trianon veszteségeit elbeszélni.
A francia miniszterelnök, Clemenenceau azért tolt ki a magyarokkal, mert haragudott a magyar menyére, aki elvált a fiától? A valóság az, hogy bár a házasság valóban válással ért véget, de a Clemenceau család nem vetette ki a magyar nőt a köreiből. Sőt! Ida 101 éves korában a család franciaországi kastélyában halt meg.
A cseh propaganda azt terjesztette volna, hogy az Ipoly és a Ronyva hajózható? A legenda úgy szól, hogy a csehek vékonyka patakokat hajózható folyóként tüntettek fel, hogy még több területet csikarjanak ki a békekonferenciától. A hiedelmekkel ellentétben a valóság az, hogy a beterjesztett cseh memorandumok egyike sem tartalmazott az Ipoly vagy a Ronyva hajózhatóságára vonatkozó állításokat. Már csak azért sem tartalmazhattak ilyet, mert a csehek a határt ennél jóval délebbre képzelték el.
Trianon egy szabadkőműves összeesküvés eredménye? Az összeesküvés-elméletek hívei szerint a trianoni béke igazi felelősei a szabadkőművesek. Tény, hogy a radikálisan gondolkodó, egyházellenes páholytagok nem rokonszenveztek a klerikálisnak és reakciósnak tartott dualista rendszerrel, ám a 13 ezernyi szabadkőműves tagság nem rendelkezett olyan befolyással, hogy felbomlaszthatta volna az ötvenmilliós Monarchiát. Az összeesküvés-elmélet hívői egy 1917-es júniusi szabadkőműves-gyűlés jegyzőkönyvére is szoktak hivatkozni. Ezen a gyűlésen a testvérek néhány óra alatt homályos körvonalakban leírták, hogyan képzelik el a népek önrendelkezését a háború után, de szó sem volt benne a Monarchia felbomlasztásáról. A Monarchia felbomlása valójában a nagyhatalmak szándékai miatt következett be, nem azért, mert néhány szabadkőműves Párizsban így határozott.
Károlyi Mihály antant barátsága okozta Trianont? Az induló Károlyi Mihály-kormánynak az a fölvetése, és ez volt a külpolitikájuk alapja is, hogy ha a magyar kormány békülékeny, és az antant jó indulatára hagyatkoznak, akkor a békekonferencián méltányos elbírálásban lesz része Magyarországnak. Ez valóban tévedés és naivitás volt. De érdemben ez nem befolyásolta a végeredményt, mert egyfelől nem tudott felállni egy ütőképes magyar hadsereg, amely megvédte volna a magyar határokat (ennek okairól itt írtunk). Másfelől pedig a győztes antanthatalmaknak a stratégiai érdeke az volt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia helyén kis államokat hozzanak létre.
Fehér és vörös terror? A kaotikus polgárháborús állapot, amely a Kárpát-medencében 1918 őszén, 1919-ben kialakult, sokáig lehetetlenné tette, hogy a magyar békedelegáció kiutazzon Párizsba 1920 januárjában.
Bűnbakképzés helyett emlékezet, mert segíthet a tovább lépésben
A bűnbakképzés a politika egyik régi bevett eszköze, ami a magyar történelemben sokszor elszenvedett vérveszteségekre adott gyakori válasz. A magyar történelem klasszikus bűnbakja Szapolyai János, aki a közvélekedés szerint „lekéste” a mohácsi csatát, és részese volt a középkori magyar nagyhatalom széthullásának. Thököly Imre, aki a XVII. század végén a törököt kiűző Habsburgokkal került szembe, és ezzel úgymond megnyitotta a „rossz oldalra” álló magyar politikusok hosszú sorát. Kun Béla, a Tanácsköztársaság vezetője, aki Trianon fő felelősévé magasodott fel Károlyi Mihály gróffal, az elvesztett első világháború utáni őszirózsás forradalom tétovaságáért. A történelmi személyek mellé fölsorakoznak az etnikai, vallási, foglalkozási vagy más alapon bűnbakká tett embercsoportok, zsidók és más kisebbségek, csendőrök, vagy a Horthy-korszak katonatisztjei, kulákok, majd az ügynökök.
Amikor a közösséget ért kudarc, tragédia racionális feldolgozása, kibeszélése valamiért elmarad, akkor nyúlnak a bűnbakképzés eszközéhez, amelynek célja, hogy „közérthető” magyarázattal szolgáljon a történtekre, megszemélyesítse a negatív erőket, és segítsen elbeszélni a tömegek számára a veszteségeket. Csakhogy ez hosszú távon bénítóvá tud válni, mert a valódi közös feldolgozás (és emlékezés) helyett, a közösségen belül mélyen meghúzódó konfliktusokat erősíti fel, és társít hozzá újabb és újabb jelentéseket.
„Magyar az, akinek fáj Trianon”: a legnagyobb tragédiának tartjuk, mégis alig tudunk róla valamit
A felnőtt magyar lakosság közel fele, 48 százaléka úgy érzi, keveset tud a trianoni békeszerződésről, és minden tizedik ember azt mondja, semmilyen ismerete nincs a történtekről, derül ki a Történettudományi Intézet Trianon 100 kutatócsoportjának májusi, reprezentatív közvéleménykutatásából.
- Országos konszenzus van Trianon igazságtalanságáról, és sokan az egész magyar történelem legnagyobb tragédiájának tartják a békeszerződést.
- Ugyanakkor elég kevesen tudják jól megbecsülni az ország 100 évvel ezelőtti veszteségeit, sőt az emberek harmada úgy tudja, idén hatályát veszti a szerződés.
- Az emberek többnyire a szomszédos országokat és a nagyhatalmakat okolják Trianonért, de szép számmal mutogatnak a magyarellenes franciákra és a szabadkőművesekre is.
- A kutatás alapján a többség támogatja a határon túliak kettős állampolgárságát, ellentétben a szavazati jogukkal.
A békeszerződés pontos évszámát (1920) a válaszadók 43 százaléka idézte föl helyesen. A békeszerződés hónapját és napját (június 4.) a válaszadók 30 százaléka mondta meg jól.Összességében napra pontosan a megkérdezettek 27 százaléka tudta jól a békeszerződés aláírásának időpontját.
Száz év elteltével, azaz 2020-ban a trianoni békeszerződés hatályát veszti?
Semmiféle alapja nincs, nyilvánvalóan a belenyugvás lehetetlenségét fejezi ki, miként a két világháború közti szlogen: „Maradhat ez így? Nem, nem soha!” – amely jelszó és plakát 1918 decemberében már ott volt a Károlyi-kormány által felállított Országos Propaganda Bizottság plakátjain, majd vették át azt a Horthy-korszak kormányai. József Attila költő pedig ezzel a címmel verset is írt 1922-ben.
