Az elmúlt időszakban Ukrajna orosz inváziójával összefüggésben a magyar kormányzat képviselőinek szájából elég gyakran lehetett hallani, Magyarország nem támogat semmilyen orosz energiahordozókra vonatkozó szankciót, ha ugyanis elzárnák a gáz- és kőolajcsapokat, akkor az végzetes lenne a magyar gazdaság számára. A Kormányzati Tájékoztatási Központ az info@kormany.hu e-mail-címről az elvileg a koronavírus-hírlevélre feliratkozóknak március elején például azt írta: „A magyar kőolajimport 64 százaléka Oroszországból érkezik. A magyar gázfelhasználás 85 százaléka orosz import.”
Adott tehát a kérdés, vajon az EU tagállamai mennyire függnek az orosz gáztól és kőolajtól. Ha elzárnák az orosz gázcsapot, az valóban komoly érvágás lenne? Illetve, milyen alternatív lehetőségek léteznek arra nézve, hogy az EU markánsan függetleníteni tudja magát az orosz kitettségtől – ahogy ezt elérendő célként az elmúlt hetek fejleményeinek hatására az Európai Bizottság mostanság előszeretettel szeretni nyomatékosítani.
– Az EU 2021-ben 155 milliárd köbméter orosz gázt importált, amely 142 milliárd köbméter vezetékes gázból és 14 milliárd köbméter cseppfolyósított földgázból (LNG) állt. Ez a mennyiség az uniós import 45, míg a fogyasztás körülbelül 40 százaléka – írja friss elemzésében az amerikai Columbia Egyetem földgázzal foglalkozó energetikai kutatója, Anne-Sophie Corbeau.
Az uniós energetikai koordinációért felelős szakhatóság, az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége (ACER) az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat adatait felhasználva 2015 óta tagállamonként vezeti, hogy az egyes országok milyen (elsődleges, másodlagos, harmadlagos és egyéb, például hazai kitermelésből származó) forrásokból tudják beszerezni maguknak a földgázt. A legfrissebb adatok 2019-2020-as állapotot tükröznek. E szerint az EU-nak 15 olyan tagállama van, amelynek közvetlen, elsődleges forrása Oroszország, további három olyan, amelynek az orosz gáz a másodlagos pillér.
via hang.hu
