Kicsengetnek: ERASMUS. Egyetemi HUXIT?

Míg a hazai iskolák és az egyetemek becsengettek szeptember 1-jén, a magyar felsőoktatásban idén először nagyon úgy tűnik, hogy kicsengettek az Európai Unió által finanszírozottaz ERASMUS+ és a Horizont Európa programokból.

• Nem kaphatnak ugyanis friss támogatásokat azok a magyarországi oktatási intézmények, amelyek közérdekű vagyonkezelő alapítványi formában működnek többek közt a Budapesti Corvinus Egyetem, a Semmelweis Egyetem, az SZFE, de a legtöbb vidéki egyetem is, így a kecskeméti is.
• Az Erasmus+ ösztöndíjak finanszírozásának ideiglenes befagyasztása 21 magyar modellváltó egyetem 182 ezer diákját érintheti, ami az egyetemi hallgatók 62 százaléka. Az EU Tanácsa a döntését azzal indokolta, hogy a modellváltó intézmények működési modellje nem garantálja a nekik juttatott uniós források átlátható kezelését.

Január közepén, a Népszava tudósítása után robbant a bomba: az addig gondosan titkolt újabb aknamező a magyar felsőoktatás közérdekű vagyonkezelő alapítványainak terepe, ahol az Európai Bizottság határozatban feltételekhez kötötte, majd tiltotta meg az ERASMUS+ programban a kormánypártok embereivel alaposan megrakott modellváltó egyetemek és európai partnereik számára a jövőbeni együttműködési szerződések megkötését hallgatói és oktatói cserék (Erasmus+) és a kutatás-fejlesztési projektek területén (Horizont Európa). A döntés a 2022. december 15. után elbírált pályázatokra vonatkozik.

Ennek volt – nyilvánosság előtt zajló – több éves előzménye is: az egyetemi szférában 2019-ben a Corvinus-szal kezdődött, majd az SZFE botrányával kulminált, az egyetemek sajátos, „magyaros észjárású” privatizálása. Ennek lényege, hogy az egyetemek formálisan megszűnnek állami intézmények lenni; egy magánalapítvány lesz a fenntartójuk, minden lényegi döntést pedig egy kinevezett kuratórium fog meghozni; és a korábban állami ingatlanokat ingyen kapják meg. Ebben a folyamatban „az államtól való függetlenítés” nevében egyetemi vezetővé vált több miniszter, például Varga Judit igazságügy-miniszter, Szijjártó Péter külügyminiszter és egy sor Fidesz-közeli potentát.

A kormány szerint a modellváltás azt jelenti, hogy az egyetem kikerül a közvetlen állami fenntartású intézmények köréből, az alapítói, fenntartói jogok egy kifejezetten erre a célra alapított vagyonkezelő alapítványhoz kerülnek át. Az intézmények tehát szabadabban gazdálkodhatnak a vagyonukkal, magasabb fizetéseket adhatnak, együttműködéseket létesíthetnek cégekkel, a kormány képviselői szerint ezzel javíthatják a versenyképességüket.

A kritikusok szerint azonban az állandó jövedelemszerzési kényszer hatására a mennyiség legyőzheti a minőséget a hallgatók toborzásánál. Negatív következmény lehet az is, hogy a pénzt hozó fejlesztés és innováció kiszoríthatja a tudomány fejlődését szolgáló alapkutatást. Sok kritika érte az egyetemeket fenntartó alapítványokat amiatt is, hogy a vezető testületeikbe kezdetben az Orbán-kormány miniszterei, fideszes politikusok és a NER-hez kötődő nagyvállalatok vezetői is bekerültek.

Ez az Európai Unió figyelmét is felkeltette – innen az Erasmus+/Horizont Európa kizárás – , de a kuratóriumok összetételén 2023 során is csak részben változtattak, élvonalbeli káderek helyére helyi párttagokat és lekötelezetteket ültettek. Lemondott ekkor az egyetemi alapítványi székéről Varga Judit, Szijjártó Péter és még néhány vezetőpolitikus, de a modell érdemben nem változott.

A hazai és nemzetközi sajtóhoz hasonlóan a kecsUP hasábjain is többször írtunk a konfliktus gyökereivel és lehetséges feloldási lehetőségeivel is. Érdemi előrelépés azonban nem történt, amit jól szimbolizál a kormány EU-forrásokért felelős miniszterének, Navracsics Tibornak tétova magyarázkodása a sokadik időpontról, hogy mikor jönnének az EU-források erre a területre is. A kormánymédia ezt csak annyival üti el, hogy a brüsszeli jogállamisággal összefüggő aggályokat „politikai támadásnak” állítják be.

Eltelt a 2023. szeptember 1-jei határidő, amelyet még júliusban szóvivője útján az Európai Bizottság a végső időpontnak nevezett meg arra, hogy a közalapítványi modellben működő intézmények körüli összeférhetetlenségi problémák rendezésével az ebbe a kategóriába tartozó magyar egyetemek diákjai is részt vehessenek az Erasmus+-csereprogram őszi szemeszterében.

Szeptember elején tartották azt az ülést, ahol az Európai Bizottság oktatásért, kutatásért, innovációért, kultúráért és ifjúságügyért felelősét hallgatták meg. Itt kapott szót Bocskor Andrea, a Fidesz listájáról EP-be jutott kárpátaljai magyar képviselő, aki a „magyar diákok, tanárok és kutatók számára diszkriminatív eljárásról” kérdezett, amit „az Európai Tanács rendeletére hivatkozva az Európai Bizottság hozott a modellváltó egyetemek Erasmus+ és Horizont Európa programjaiból való kizárása kapcsán”. Bocskor elmondta, hogy

„a brüsszeli bürokraták politikai alapon hozott döntése közel 180 ezer magyar hallgatót zárna ki a programból.”

Iliana Ivanova a válaszában úgy reagált Bocskorra, hogy tisztában van a párbeszéddel az Európai Bizottság és a magyar hatóságok között, és sajnálja, hogy fiatalokat és tanulókat vághatnak el a programoktól, de

„azt viszont nem ígérhetem, hogy elvégezzem azt, amit a magyar államnak kell megtennie”.

Várható-e megállapodás, teszik fel az érintetteken kívül mások is. A bizottság költségvetési főigazgatóságának vezetője még július végén egy, a magyar kormánynak küldött üzenetében az egy hónappal korábban kelt magyar álláspontra reagálva megállapította, hogy nem történt érdemi elmozdulás a dossziéban. Budapestről brüsszeli információink szerint erre azóta sem érkezett válasz.

Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter szeptember 6-án tárgyalt uniós biztosokkal Brüsszelben az Erasmus-programról és a Magyarországnak járó forrásokról. A miniszter ezután csak annyit tudott mondani, bíznak abban, hogy tudják rendezni a vitás kérdéseket az Erasmus-ösztöndíjakról még az ősszel, hogy a magyar diákok megkaphassák az ösztöndíjat 2024 őszétől is.

Az Európai Parlament petíciós bizottsága elé került szeptember közepén a magyar Erasmus-ügy, miután négy diákszervezet – a Nemzeti Ifjúsági Tanács Szövetség, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, a Doktoranduszok Országos Szövetsége és a Felsőoktatási Kollégiumok Országos Szövetsége – közös beadvánnyal fordult a testülethez. A diákszervezetek azt kérik, hogy az Európai Unió illetékes intézményei vonják ki az oktatást az uniós költségvetés védelmét szolgáló intézkedések alól. A szakbizottsági ülésen az Európai Bizottság képviselője úgy felelt:

a labda a magyar térfélen pattog, a magyar kormánynak kell meghozniuk azokat az intézkedéseket, amelyek eloszlatják az uniós támogatások nem szabályos felhasználásával kapcsolatos aggodalmakat a közalapítványi formában működő egyetemeken – számolt be a megbeszélésről a Népszava.

A 2022 nyarán, tehát még az uniós jogállami szankciók elfogadása előtt, az Erasmus+ program keretében két évre szóló részvételre feljogosító szerződést kötő és uniós pénzügyi támogatásban részesülő modellváltó egyetemek 2024 júliusáig fedezve voltak. A 2023 őszén induló szemeszter azonban, úgy tűnik, végképp elúszott azon modellváltó egyetemek számára, amelyeknek vagy nem volt folyamatban lévő szerződésük, és ezért újra pályáztak, illetve időközben kifutottak a részvétel biztosításához szükséges uniós pénzből, és ezért próbáltak újra pályázni.

Immár borítékolható, hogy hasonlóan a 2021-27-es „Magyarországnak járó” Helyreállítási Alap és Kohéziós/Strukturális pénzügyi csomag befagyasztásához, a magyar egyetemek közül 21 intézmény (kivéve: BME, ELTE, Zeneművészeti, Képzőművészeti, Közszolgálati egyetemek, és az Eötvös József Főiskola) számára megkezdődött a kilépés Európa elitklubjából. És így csökken a magyar szellemi elit európai esélyei.

Zarándy Zoltán írása