Egy kecskeméti édesanya azzal a panasszal kereste meg szerkesztőségünket, hogy fiát egy reggel, még az első óra előtt kihívta az osztályteremből osztálytársa nagymamája és a gyerekek között történt korábbi konfliktus miatt „lekiabálta”, számonkérte. Az esetről nyilatkozott a KecsUP-nak a Kecskeméti Tankerületi Központ és általánosságban egy iskolapszichológus is, hogy hasonló helyzetekben mi lenne a követendő út a felnőttek számára.
A szerkesztőségünket megkereső édesanya elküldte nekünk azt a levelet, amelyet a több iskolát magába foglaló intézmény igazgatójának címzett. Ebben leírta, hogy gyermeke osztálytársának nagymamája körülbelül három héttel ezelőtt egy reggel bement az iskolába még az első óra előtt, amikor nem volt még a tanár az osztályban (az egyszerűség és követhetőség kedvéért nevezzük az anya fiát Andrásnak, a nagymama unokáját Nándornak).
„Kihívta fiamat a terem elé, mondván, az nem tartozik senkire, amit mondani akar. Ezekután olyan hangerőn kezdett ordítozni a fiammal, hogy az egész osztály hallotta odabent a zárt ajtó mögött. És a folyosón lévő gyerekek is odagyűltek, hogy mi történik, és egy pedagógus is bejött az udvarról a kiabálásra és szemtanúja volt az eseményeknek. A nagymama megfenyegette a kisfiamat, hogy az igazgatóhoz viszi! Az egyik barátja és osztálytársa állt ki mellette. Utána a nagymama távozott. A kisfiam elsírta magát, és sokkot kapott attól, amit a nagymama művelt. Itthon sírva, sokkos állapotban mesélte el, hogy mi történt” – írta az édesanya a történtekről.
Az intézmény igazgatójának feltette a kérdést, egyáltalán hogyan történhetett meg az eset, hiszen tudomása szerint a szülők csak az iskola kapujáig kísérhetik a gyerekeket, alapos ok és engedély nélkül nem tartózkodhatnak az épületben. Szerinte azzal az indokkal sem mehetett volna be Nándor nagymamája az intézménybe, hogy az osztályfőnökkel akar beszélni, hiszen fél 8-kor a tanárok még nem szoktak az osztálytermekben lenni. Ha ő szeretne szót váltani egy pedagógussal, akkor megvárja a portánál.
Az édesanya felháborítónak és elfogadhatatlannak tartja az incidenst, és közölte az igazgatóval, hogy értesíteni fogja a gyermekvédelmet és akár a rendőrséget is.
Az ügyben nyilván érdekes maga az előzmény is, hogy Nándor nagymamája miért lépett fel ily módon. András édesanyja egy olyan esetet említett, hogy bogyókkal dobálták meg a gyerekek – köztük András is – Nándort az udvaron, de hogy csak játékból, viccelődésből, „mindennemű harag nélkül”, azt hitték, Nándor is „poénra veszi”.
András édesanyja szerint a gyerekek közt nem volt más konfliktus, neki fia azt mondta, nincs Nándorral baja.
„Családtagjai és a nagymama meg sem próbálta velem privát levelezésben elintézni, megbeszélni a dolgot. Sem az iskolában történt ordítozás előtt, sem utána. Mai napig nem kerestek meg sem a szülők, sem a nagymama” – mondta el András édesanyja kérdésünkre, miszerint próbálta-e a két család tisztázni a dolgokat. Hozzátette, Nándor mamájának „iskolai csoportba írt arrogáns lekezelő kijelentései után” nem látta értelmét a vele való kommunikációnak.
Kerestük Nándor nagymamáját is, de üzenetünkre nem válaszolt.
A tankerület szerint nem kiabált a nagymama
Megkérdeztük a Kecskeméti Tankerületi Központot, a hozzájuk tartozó iskolákban van-e egységes szabályozás a szülők-hozzátartozók belépésére, reggel-délután bemehetnek-e engedély nélkül, és ha nem, ellenőrzi-e portás vagy iskolaőr a bejárást az iskolába? Ezenkívül érdeklődtünk, miként vélekednek az esetről, értesültek-e róla és szerintük milyen megoldása képzelhető el egy ilyen konfliktusnak?
„Az intézményi házirendekben foglaltaknak megfelelően az iskola épületébe érkező szülők, idegenek belépését a portaszolgálat, adott esetben az iskolaőr ellenőrzi. Az iskola épületében az ott dolgozókon és a tanulókon kívül csak a hivatalos ügyeket intézők tartózkodhatnak, továbbá azok, akik erre az intézmény vezetőjétől engedélyt kaptak. Az adott intézmény házirendje szabályozza, hogy a szülők az adott iskola területén belül meddig kísérhetik reggelente a gyermekeket és hol várakozhatnak a gyermekekre délután” – közölte szerkesztőségünkkel Pálfi Tamás tankerületi igazgató.
A konkrét esettel kapcsolatban hozzátette: a nagymama nem ment be a termekig, csak a portáig, ameddig az megengedett.
„Itt beszélt a nagymama a gyermekkel, hogy ne dobálózzon. A beszélgetés normális hangnemben zajlott, a nagyszülő nem emelte fel a hangját. Mindentől függetlenül az iskola igazgatója kérte, hogy hasonló esetben a szülők először az osztályfőnököt keressék fel, aki segíteni tud az előzmények tisztázásában, a probléma megoldásában” – tájékoztatta a KecsUP-ot a tankerület igazgatója.
Az anya értesíti a hatóságokat
A nyilatkozattal szembesítettük András édesanyját, és ő úgy reagált erre, hogy nevetséges, amit Pálfi Tamás mondott.
„Ha a nagymama nem ment be a terembe kihívni a fiam, mégis hogy került volna a portára? Talán kiment csak úgy, hátha leordítja valamelyik arra járó szülő?” – tette fel a kérdést az édesanya, aki szerint sem a tankerület vezető, sem a nagymama nem veszi elég komolyan az ügyet, Nándornak a szülei sem keresték azóta sem.
„Felháborító ez a hozzáállás mindkét oldalról. A legvégsőkig elmegyek a gyermekem érdekében. Az igazgató válaszát vártam, csak utána akartam továbbmenni, ha nem intézkedik kellőképpen határozottan. De nem érkezett meg a válasz. Ezért most már értesítem a hatóságokat” – jelentette ki az édesanya.
Beszéltünk még egy szülővel, akinek gyermeke az érintett osztályba jár. Neki is azt mondta a gyermeke, be kellett csukniuk a terem ajtaját, „mert azt mondta a mama, hogy nem tartozik rájuk”, és biztos, hogy kiabált, mert „csukott ajtó mellett is behallatszott a terembe a hangja, tehát biztos felemelte, csak azt nem hallották a gyerekek teremben, hogy pontosan mit mondott”.
Különbséget kell tenni árulkodás és bántalmazás jelzése között
Karikó Rita iskolapszichológusnak felvázoltuk – helyszín és nevek említése nélkül – az ügyet, mert kíváncsiak voltunk a véleményére; nem is annyira a konkrét esettel kapcsolatban, hanem hogy ilyen helyzetben hogyan járnak el jól a szülők, a pedagógusok, az iskolavezetés (megjegyzés: a szakember nem a szóban forgó iskolában dolgozik iskolapszichológusként – a szerző).
„A helyes megoldás az lett volna, és ilyen konfliktusoknál mindig az, ha a gyermekek szülei megbeszélik és rendezik az ügyet, kulturáltan, nem vádaskodva és egymásnak beolvasva, hanem a másikat meghallgatva, igyekezve megérteni az álláspontját. Az nem járható út, hogy egy diák hozzátartozója számon kér egy másik tanulót” – nyilatkozta az iskolapszichológus.
Tehát a nagymama – ha ő gondoskodik Nándorról – felhívhatta volna András szüleit, hogy megkérje, beszéljenek a fiukkal, ne dobálja meg unokáját bogyókkal, mert ez Nándornak rosszul esik.
„Az alsó tagozatos gyerekek még ehhez kicsik, nincsenek eszközeik, módszereik, hogyan lehetne egy ilyen konfliktust jól kezelni” – hangsúlyozta Karikó Rita.
Az is egy lehetőség, hogy a pedagógus közvetít a két (esetleg több) család között, de a problémát nem a tanárnak kell megoldania. Viszont előnyös, ha egy ilyen eset után tart egy foglalkozást arról, és elmagyarázhatja a gyerekeknek, mi a különbség az árulkodás és a bántalmazás jelzése között. Az iskolapszichológus szerint ugyanis ezzel érezhetően nincsenek tisztában a diákok. Sok apróság miatt beárulják osztálytársukat, egy komoly verekedésről viszont nem szólnak a tanárnak, pedig ha bántalmazás történt, a gyerekeknek kötelességük jelezni a pedagógusnak.
„A bántalmazásos helyzetet valamiért szégyellik, nem merik elmondani akár a tanítónak, akár a szüleiknek. A helyzet emiatt később még súlyosabbá is válhat. Ezért fontos, hogy a bántalmazott gyermek tudjon segítségért fordulni a pedagógushoz, ne maradjon magára” – hívta fel a figyelmet a szakember.
Karikó Rita egyértelműsítette, egy szülő nem vonhatja felelősségre másnak a gyermekét, viszont jelezheti az osztályfőnöknek, mit hallott, hogyan viselkednek egymással a gyerekek, és akár a tanító szervezésében is összeülhetnek egymással a családok átbeszélni a problémákat.
